Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, Csütörtökön o~ hogy a budapesti gyermek eléri a 8—10 éves kort, talán még a 12 éves kort is anélkül, hogy tudná, miként néz ki a burgonya levele, vagy a bab levele, vagy a búza szára. A gyermekek mindezt nem ismerik. Szükség volna tehát arra, hogy a tanítók kivezetnék a gyermekeket a szabad természetbe és ott tartanának nekik előadást a szabadban. Szükséges, hogy a gyermekek tudják, melyik növény hogyan néz ki. A gyermekeket havonta rendszerint elviszik egy-egy mozielőadásra. Ezt én nem kifogásolom, vannak bizonyára olyan mozielőadások is, amelyeket a gyermekek megnézhetnek és el is hiszem, hogy ez igy van. De felhivom a kultuszminister ur figyelmét arra, hogy e mellett meg lehetne csinálni azt is, hogy amire szintén nagy szükség volna, a gyermekeket elvinnék a muzeumokba is, és megmutatnák nekik a sok érdekes és értékes muzeális tárgyakat. Meg vagyok róla győződve, hogy nem mondok sokat, amikor azt mondom, hogy a budapesti gyermekeknek 50 százaléka nem látta még a muzeumokat belülről, pedig feltétlenül szükséges, hogy a gyermekek ismerjék a muzeumokat. (Perlaki György : Elviszik őket oda is.) Szóba került itt az is, hogy egyes iskolákban túlságos fegyelmet tartanak. Tudom azt, hogy a gyermekek rakoncátlanok, helyesebben mondva csintalanok. Erre bizonyos fokig szükség is van. Tudom azt, hogy a gyermekeket benn az iskolában fegyelmezni kell, hogy figyelmük ne terelődjék el, és meghallgassák azt, amit a tanitójuk mond, de arra a nagyfokú katonai drillre és fegyelemre — hogy ugy mondjam — amelyben a gyermekek részesülnek, nincs szükség. Ezt nem tartom helyesnek és szükségesnek s erre fel is hivom a kultuszminister ur figyelmét, hogy e tekintetben intézkedéseket tegyen. Jó iskolákra van szükségünk. De jó iskoláink csak akkor lehetnek, ha jó tanitóink is vannak, jó tanitóink pedig csak akkor lehetnek, ha az állam a tanítókat megfizeti, hogy fizetésükből tisztességesen meg is tudjanak élni és ne küzdjenek állandóan kenyérgondokkal. Az a fizetés, amelyet a pénzügyminister ur beállított a költségvetésbe a tanitók részére, megi telesem szerint nem fizetés, mert annak a tanítónak, aki a gyermekből embert nevel, aki, hogy ugy mondjam, beleoltja abba a gyerekbe a kultúrát, többre van igénye, vagy legalább is arra van igénye, hogy fizetéséből tisztességesen meg tudjon élni. Szükségesnek tartanám annak a megvalósítását is, különösen az elemi iskolákban, ami külföldön már majdnem minden államban megvan, hogy a gyermeket rendszeresen, s nem ugy, mint nálunk Magyarországon van, — hisz nálunk is vannak iskolaorvosok — rendszeres orvosi vizsgálatnak vetnék alá, nem csak. két-három hónapban egyszer, hanem legalább hetenként egyszer. Szükséges volna továbbá, hogy ez az orvosi megfigyelés necsak az egészségre terjedjen ki, hanem arra is, hogy vájjon annak a gyermeknek megvan-e a szükséges tápláléka, s ha nincs, az államnak vagy a községnek legyen kötelessége gondoskodni arról, hogy az ilyen gyermekek jói tápláltassanak, hogy igy azt, amit az iskolában meg kell tanulniok, megtanulhassák, mert a roszszul táplált gyermek tanulni sem tud. Szükséges volna iskolai fürdők létesítésére is. Nagyon helyesnek és jónak tartanám, ha a kultuszminister ur gondoskodnék arról, hogy a jövőben épülő iskolaépületekben ilyen iskolai fürdők is építtessenek, hogy az arra rászoruló gyermekek a fürdőt igénybevehessék. Az 1868-iki u. n. iskolatörvény, amely már elavult, 80 főben állapítja meg az egy tanitó keze alá tartozó gyermekek számát. Eszerint a törvény szerint 80 gyermeket tud egy tanitó egy osztályban tanítani, de már a modern pedagógiai tudomány megállapítása szerint egy osztályban 35, legföljebb 40 gyermek eshetik egy tanitóra, s legföljebb 35 gyermeket tud a tanitó ugy tanitani, ahogy a gyermekeket a modern felfogás szerint tanitani kell. Felhivom ezért a t. kultuszminister ur figyelmét arra is, hogy a gyermekek ne legyenek olyan túlzsúfolt számban egy osztályban, amint az előfordul, hogy 55—60 gyermek is van egy osztályban, hanem ezt a létszámot redukálni kell 35—40-ie, mert 55—60 gyermeket nem tud a tanitó eredményesen tanitani. Csak egy dologra akarok ezzel kapcsolatbau rámutatni. Arra szeretném a kultuszminister ur figyelmét felhívni, hogy az iskolákban csak tanitsanak s ne csináljanak semmiféle politikát, különösen ne olyan politikát, amilyent az elmúlt évben folytattak. Ma már talán nem olyan mértékhen van meg, mint annakidején volt, de mindenesetre káros befolyással volt arra a zsenge gyermekre az, amikor a tanitó kihallgatta., hogy szülei odahaza milyen újságot olvasnak, és ehhez hasonló dolgokat kérdezett a gyermektől. Meg kell állaf»itanom, hogy ma már ez nem áll fenn ebben a mértékben, de mindenesetre vannak ezen a téren is javításra szoruló dolgok. Ki kell terjeszkednem arra is, hogy amint annak a tanítónak nincs más dolga, mint csak tanitani, ugy a lelkésznek se legyen más feladata, mint az, hogy a gyermekeket hitoktatásban részesítse. Nincs semmi szükég arra, hogy az egyik felekezethez tartozó gyermeket a másik felekezet ellen uszitsák, amint tényleg történik. Erre szükség nincs. Erre nincs szüksége egyetlen vallásfelekezetnek sem. Arra hivom fel a kultuszminister ur szives figyelmét, hasson oda, hogy a hitoktatók is csak oktassanak, de ne uszitsák egyik felekezet gyermekeit a másik ellen, mert erre abszolúte semmi szükség nincs. Az iskola ne gyűlöletre, hanem szeretetre tanítson. Még a tanoncoktatássál kapcsolatban kell, hogy rámutassak egypár dologra. Szeretném, ha itt is pár változtatás történnék. A tanonciskolákban más kell, hogy legyen az eljárás, mint az elemi iskolákban. A tanonc szempontjából az az ipar a fontos, amelyre a szülei adták és a tanulás csak másodsorban jön tekintetbe. Ezt a szempontot sohasem szabad szem elől tévesztenie annak a tanítónak, aki iparostanonciskolákban tanit. Különösen akkor nem szabad szem elől tévesztenie, ezt annak a tanítónak, amikor tudja, hogy a tanoncok kifáradva érkeznek a tanonciskolába, ugy hogy a tanítónak sokkal több türelmet is kell tanúsítania a tanoncokkal szemben, mint az iskolásnövendékekkel szemben.t A tanonciskolákban a tanoncokat a szakmájukba vágó rajzra is oktatják. Ez nagyon helyes, de én azt szükségesnek tartanám, ha a tanonciskolákban megismertetnék a tanoncokkal annak az anyagnak a minőségét is, mellyel mesterségükben dolgoznak. Pl. a tanítónak meg kell magyaráznia az iskolában azt, hogy egy fát milyen módon kell feldolgozni, mert miden fát máskép kell kidolgozni. Igy van ez a szövetnél és a bőrnél is. Mint mondottam, én azt is szükségesnek tartanám, ha a tanonciskolákban az előbb emiitettekre is kiterjeszkednének. T. Nemzetgyűlés ! Még egypár dologra kívánok rámutatni. Szükség volna arra is, hogy ne csak azokat a gyermekeket, akik ipari pályára lépnek, hanem általában az iskolába járó gyermekeket is bizonyos vizsgálat alá vennők annak megállapítása céljából, hogy tehetségük mire képesiti őket és meg kellene vizsgálni azt, hogy a gyermeknek milyen pálya alkalmas. Pályaválasztási tanácsadásra lenne szükség. Nem szabad ezt tisztán és kizárólag, mint ahogy a legtöbb esetben