Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

38 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. történik, a szülőkre bizni, hanem meg kellene orvosilag is vizsgálni azt a gyermeket, mert ha egy tüdővészes gyermek, vagy egy tüdővészre hajlamos gyermek olyan pályára megy, amelyen tüdőbaja nem hogy elmúlna, hanem inkább csak fokozódik, akkor ez a gyermek előbb-utóbb elpusztul azon a pályán. Azért tehát az ilyen dolgokra is tekintettel kellene lenni, és ezzel kapcsolatban vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani: (Olvassa) : Utasítsa a nemzetgyűlés a vallásos közoktatásügyi ministert, hogy tehetségvizsgáló központ és pályaválasztási tanács felállítására vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. (Erdélyi Aladár : Azoktól a központoktól Isten mentsen meg bennünket !) Szükség van arra is, hogy a kultuszminister ur a kultúrát ne csak az iskolai oktatásban lássa, — megállapitom, hogy nemcsak abban látja, mert kiterjeszkedett a szinházakra is, — de szükségesnek tartanám azt is, hogy törekedjék a kultuszminister ur arra, hogy Budapesten és a nagyobb városokban, ahol színházak vannak, lehetőleg olcsó munkáselőadásokat rendeztessen, hogy az iparos-munkások, iparosok és a szegény, kevés keresettel biró egyének is elmehessenek ilyen szinházi előadásokra- Ez már minden nyugati államban megvan. Azt hiszem, ez nem kivánna olyan óriási nagy költséget, hogy ne lehetne csinálni, különösen Budapesten és környékén s a nagyobb vidéki városokban, hogy ilyen olcsó munkáselőadások rendeztessenek. Erre vonatkozólag vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): A nemzetgyűlés utasítsa a vallásos közoktatásügyi minister urat, hogy a színházi kultúra terjesztése céljából az állami színházakban és a zeneakadémiákban népszerű munkáselőadások tartassanak vasárnap délelőtt mérsékelt helyárakkal. Még rá kell mutatnom arra is, hogy a diktatúra bukása után történt igazságtalanságokat végre valahára már a kultuszminister ur legyen kegyes reparálni. Mindannyian tudjuk, hogy a diktatúra bukása után nagyon hasznos, szorgalmas, becsületes tanerőket minden további nélkül elmozdítottak állásaikból. Azért mondom, hogy minden további nélkül, mert ugyanolyan tanároknak, akik ugyancsak a diktatúra alatt, ugy mondjam, kompromittálva voltak, de a diktatúra bukása után gyorsan átpártoltak a kurzushoz, megbocsátottak, ezek tovább is tanárkodnak, ellenben azokat, akik gerincesebbek voltak, akiknek megvolt a maguk álláspontja e tekintetben is, minden további nélkül a kulfuszministeriumból és a fővárosi iskolákból kiszórták, kidobálták. Erre felhívom a kuluszminister ur figyelmét. Azt hiszem, hogy már ő maga is elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezeket az igazságtalanságokat reparálja. Felhívom tehát a kultuszminister ur figyelmét, hogy ezeknek az elbocsátott tanerőknek ügyét vegye revízió alá, vizsgáltassa felül és amennyiben olyan cselekményt nem tud megállapítani, amely igazolná, hogy őket az állásukból jogosan bocsátották el, legyen szíves őket visszavenni és alkalmazni, i S ne fosszon meg családos embereket állásuktól. Erre vonatkozólag vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy 1. az elbocsátott tanárok és tanítók fegyelmi Ítéleteinek revízióját hivatalból megkeresés nélkül minden egyes esetre vonatkozólag haladék nélkül rendelje el ; 2. a revízióra hivatott bíróságnak nem lehetnek tagjai azok, akik a fegyelmi Ítéletek hozatalában közre-rnáködtek.« Még egy dologra akarok rámutatni, és ez a numerus clausus kérdése. Nem akarok ezzel hosszasan foglalkozni, mert már nagyon sokan ! ismertették, csak azt akarom kijelenteni, hogy a numerus clausus nem lehet semmi körülmények között sem az állam érdeke. Abban igaza van Haller István t. képviselőtársamnak, hogy túltengés van diplomás emberekben Magyarországon, ezt azonban nem azzal tudjuk orvosolni, hogy egyes vallásfelekezetekhez tartozó egyéneket kiszórunk, hanem azzal, hogy méltóztassék az iskolákat redukálni, belőlük kevesebbet fentartani ; ha több az iskola, mint amennyi megvolt nagy Magyarországon, akkor tessék azokat átalakítani, de amig négy egyetem fennáll, amint fennállott eddig is, addig nincsen oka és joga a kultuszminister urnák a numerus clausus fen tartására. Mert a dolog ugy áll, hogy ezáltal csak a szegény zsidókat ütik el attól, hogy iskolába járhassanak, hiszen a gazdag zsidónak van pénze arra, hogy Berlinben, Párizsban, Londonban taníttassa gyermekeit ; én tehát azt hiszem nem csinál helyes kultúrpolitikát a kultuszminister urakkor, amikor ezeket az esetleges tehetséges zsidógyermekeket és természetesen keresztény gyermekeket is elüti annak lehetőségétől, hogy ők itt iskolába járhassanak, hogy mindazt megtanulhassák, aminek tudásával önmaguknak és az országnak csak hasznára válnának. Ezeket kivánlam ismertetni. A kultuszminister ur a kultuszministeriumban szerencsésebb kézzel dolgozik, mint a politikában, ezért arra hivom fel a figyelmét, hogy igazi kultúrát csak akkor csinálhat, ha az minden politikától mentes. Folytassa tehát a kulturmunkát és vegye figyelembe mindazokat a megjegyzéseket, amelyeket itt néhány perc alatt elmondottam és gondoskodjék arról, hogy Magyarország népessége azt az igazán legszükségesebb elemi oktatást elsajátíthassa, amelyre önmagának és az országnak is szüksége van. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nyolc perc beszédidő áll rendelkezésére. Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! A rendelkezésemre álló pár percnyi idő rövidsége miatt csak egyetlen egy kérdésre leszek bátor rámutatni. Aki tisztában van a vallásban rejlő nevelő, nemesitő, szépre, jóra és munkára serkentő erők fontosságával, az egyúttal tisztában van azzal is, hogy milyen fontos kérdés a különböző fokú iskolákban a vallástanítás kérdése. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. minister ur is át van hatva a vallástanítás intenzívvé, minél eredményesebbé való tételének gondolatától. fBaticz Gyula : Az a baj, hogy azzal van megtelitve !) De rá fogok most mutatni egy olyan sebre a vallástanítás kérdésében, amelyet a kultusz^ minister ur, ha a vallásoktatást intenzivebbé óhajtja tenni, feltétlenül kell hogy orvosolni segítsen. Ez a seb a vallásoktatás terén a protestáns hitoktatók rendezetlen helyzete. T. i. a dolog ugy áll, hogy az állami iskolákban kevés helyen van annyi protestáns gyermek, hogy azok számára külön protestáns vallástanári állást tarthatnánk fenn. Ezért azután u. n. hitoktatókat alkalmaznak, akik több intézetben tanítják a reájuk bizott növendékeknek a hittant. Ezeknek a vallástanitó hitoktatóknak — jóllehet egyetemi színvonalú képzettségük van, mert hiszen okleveles lelkészek, azonkívül legtöbben okleveles vallástanárok, — helyzete igen rendezetlen. Ezek a XI. fizetési osztály, legfeljebb a X. fizetési osztályt érhetik el minden más kedvezmény nélkül, amelyet pedig rendes vallástanárok megkapnak. Elgondolhatjuk tehát, vájjon el tudják-e ezek a rosszul fizetett, azonkivül 8—10 iskolába beosztott hitoktatók végezni a maguk nagyon