Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

«>í> A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. van, lia tényleg fáj a numerus clausus, tessék az egész világsajtót fellármázni : adják vissza Magyarországnak régi területét, szüntessék meg a trianoni békét. Ezzel foglalkozzék az Alliance Israelite és az angol zsidó egyesület, erről tájékoztassa a Népszövetséget és az európai sajtót. Ezzel igenis, szolgálatot tesznek Magyarországnak, de — azt hiszem — önmaguknak is, mert abban igaza vau a minister urnák, hogy a numerus clausus nem dogma, hanem szociális intézkedés. Örülnénk, ha nem volna rá szükség, örülnénk, ha a magyar földnek szüksége volna több intelligens emberre, több kenyeret tudna adni, örülnénk, ha visszaadnák az ország régi területét s akkor kenyeret tudnánk adni numerus clausus nélkül is és bent újra- több ember, több intelligens ember élhetne az orszában. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A kultuszminister ur tegnapi felszólalásában utalt Kéthly Anna t. képviselőtársam elhangzott beszédére és többek közt azt mondotta, hogy ö azt a kultúrpolitikát, amelyet Kéthly Anna képviselőtársam megemlitett, nem követheti, inert az pártkultura, ő pedig, mint az ország kultuszministere, kénytelen nemzeti kultúrát csinálni, nem pedig pártkulturát. Tisztelettel vagyok bátor megkérdezni az igen t. minister urat, vájjon pártkultura-e az, ha mi nópnevelést kivánunk, pártkultura-e az, ha azt kívánjuk, hogy az a sok analfabéta, aki Magyarországon nem járt iskolába, mind iskolába járhasson, azokba az iskolákba, amelyeket a kultuszminister ur épit és csinál, hogy annyi tanító legyen Magyarországon, amennyire szükség van és annyi iskola, — a tanyai iskolákat is beleszámítva — hogy minden tanköteles gyermek iskolába járhasson ? Pártkultura-e, ha mi azt kívánjuk hogy az iskolás gyermeknek Írószert adjanak, tankönyveket osszanak ki ingyen a községek vagy az állam részéről, ha mi azt kívánjuk, hogy azoknak a gyermekeknek, akik iskolába járnak, több falat kenyerük legyen, hogy legyen az iskolában orvos, gyermekfürdő és minden, amire egy modern iskolában szükség van. Én azt hiszem, hogy lia mi ezt kívánjuk, ezt akarjuk, akkor a kultuszminister ur erre nem mondhatja azt, hogy mi pártkulturát akarunk, mert a magyar nemzetnek, magyar népnek érdeke, az országnak érdeke, hogy minél több gyermek iskolába járhasson és elsajátíthassa a neki szükségeseket. A minister ur beszéde folyamán utalt az oroszországi kulturállapotokra és majdnem szószerint azt mondta, hogy az orosz kultúra volt az oka annak, hogy Oroszországban bolsevizmus lett. Teljes egészében aláírom a kultuszminister urnák ebbeli kijelentéseit. A dolog ugy állt Oroszországban és Magyarországon is, hogy az emberek elégedetlenek voltak, menekülni akartak attól az állapottól, amelyben éltek, s nem volt annyi műveltségük, hogy el tudták volna dönteni, vájjon hová csatlakozzanak. Ök csak azt akarták, hogy a lehetetlen helyzetből kikerüljenek és mert nem volt meg hozzájuk a szükséges kultúrájuk és műveltségük, azért csatlakoztak olyan mozgalomhoz, amely veszedelembe sodorta őket is, meg az országot is, ugy Oroszországot, mint Magyarországot. Ha igaz az a tétel, amit a kultuszminister ur mondott, akkor tisztelettel bátor vagyok megkérdezni azt, hogyan állhat meg Buday t. képviselőtársam felfogása, mikor azt mondja, hogy a kultúrában lépést kell tartani, nem szabad rohamlépésekkel előre menni, mert ez veszedelembe dönti az országot? Ez szemben áll a kultuszminister ur fölfogásával és én e tekintetben kénytelen vagyok a kultuszminister ur álláspontját elfogadni, szemben Buday képviselő ur álláspontjával. Ki kell jelentenem, hogy mi kultúrát akarunk. Nem mondhatja senki jóakaratulag, jóhiszemüleg azt, hogy mi pártkulturát akarunk. Mi azt akarjuk, hogy az ország népessége művelődjék, tanuljon és megszerezze a szükséges intelligenciát, amely szükséges ahhoz, hogy meg tudjon élni. Nem zárkózom ez elől el és ki kell jelentenem, hogy igenis szükségesnek tartom a mai iskolák reformját. Nem tartom helyesnek azt az iskolai módszert, ami ma Magyarországon van, — ezt ki kell jelentenem, — mégpedig azért, mert az iskolákban nem nevelnek egész és önálló embereket. Az iskolákban, hogy ugy mondjam, bálványimádásra tanitják a gyermekeket. Ezt soha, de soha nem fogom tudni aláírni, mert ember és ember között különbséget nem ismerek. Nincs szükség arra, hogy az igazi kultúra helyett a megalázást, a megalázkodás és bálványimádást tanitsák. Az iskolákban csak a tiszta tudományt kell tanítani és nem szabad a gyermekeket arra nevelni, hogy a nagyok, a hatalmasok és a gazdagok előtt alázatosnak kell lenni, hogy a pénzt imádják, hogy a munkát lebecsüljék, (Gr. Hoyos Miksa : Ügy van ! Nagyon helyes !) hogy csak a gazdag embert, csak a pénzes embert imádják és dicsőítsék. Arra kell törekedni, hogy a munkát becsüljék meg, (Gr. Hoyos Miksa : Ugy van ! Ugy van ! Ez a helyes !) és ne legyen elterjedve az a hit, amely ma el van terjedve, mely szerint, aki dolgozik, nem olyan ember, mint aki munka nélkül a pénzéből él. Én azt akarom, hogy az iskolában ne a képmutatást és a farizeuskodást tanitsák, hanem az igazi kultúrát, és pedig a középiskolákban ép ugy, mint a népiskolákban. Legyen szabad ezek után néhány szóval még rátérnem arra, amire nézve szükségesnek tartok egypár megjegyzést tenni. Ezelőtt talán két évvel itt a nemzetgyűlésben felvettetett az a gondolat, amit magam is szóvá tettem, hogy a gyermekeknek az elemi iskolában ne 8 órakor kelljen megjelenniük. Azoknak a gyermekeknek, akik a környéken és a szomszédos községekben laknak, sok esetben már hajnalban fel kell kelniök, hogy 8 órára be tudjanak menni az iskolába. Ezt magam is szóvá tettem annak idején és megkérdeztem a kultuszminister úrtól, nem volna e helyes az elérni iskolákban 8 óra helyett 9 órában megállapitani és életbeléptetni a tanítási idő kezdetét. A kultuszminister ur azt mondotta, hogy ezt megfontolás tárgyává fogja tenni. Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásunk anyagából kiragadjak egy torzszülöttet. A tanítás 9 órai kezdését, amit a minister ur elrendelt, torzszülöttnek kell minősítenem, Ezt olyanformán rendelte el a minister ur, hogy először összehivatta a szülőket szülői értekezletre és mikor a szülők azon megjelentek, a legtöbb értekezleten a szülők nem a 9 órai, hanem a 8 órai kezdés mellett döntöttek. Ez legalább Budapesten így történt Annak ellenére, hogy a szülők igy döntöttek, a kultuszminister ur elrendelte, vagy elrendeltette azt, hogy a középiskolákban ezentúl ne 8 órakor, hanem 9-kor kezdjék meg a tanítást. A felnőtt és nagyobb gyermekek részére nem tartom helyesnek azt, hogy 9-kor menjenek iskolába. De a 8—10 éves gyermekek részére, akik fejlődésüknek kezdődő stádiumában vannak, szükségesnek tartom a pihenést, s épen ezek részére kívántam én a 8 órai tanításnak 9 órára való kitolását Az iskolai oktatás meliett szükség volna még különösen a budapesti gyermekek részére egyéb oktatás is és talán nagyobb mértékben, mint a vidéki gyermekek részére. T. i. a dolog ugy áll.