Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

À nemzetgyűlés 480. ülése 1925, Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Barabás Samu: Még az apagyilkost is meghallgatják! — Lendvai István: Azt hallgatjuk épen!) Lendvai István képviselő urat kénytelen va­gyok ezért a kifejezésért a mentelmi bizottság­hoz utasitani. B. Petriehevich-Horváth Emil: Kijelentem, hogy én nálam ebben az ügyben sem Markó ügyvéd, sem senki soha nem járt, s hogy a Ministerium ban ebben az ügyben egyáltalá­ban senki közbe nem járt. Arról, hogy a la­kásépítő ministeri biztosságnál, vagy a refe­rensnél valaki valamikor járt-e. én természe­tesen ebben a pillanatban kijelentést tenni nem tudok; mindenesetre leszögezni kivánom azt a tényt, hogy ha ezzel a tényállítással kap­csolatban az én személyemet méltóztatik be­vonni ebbe az állításba, én vállalom a felelős­séget, méltóztassék felelősség melletti megis­mételni ezt a kijelentést, és én módot adok arra, hogy azt a tényállítást a bíróság előtt igazol­hassa. (Zaj a halközépen.) Ezzel is végeznem kell most már, mert ugy látom, hogy folytonosan fogalomzavarral méltóztatik küzdeni. A lakásépítő ministeri biztosság a Szalay-utca 10—12. sz. alatti ház­ban van elhelyezve, annak III. emeletén, kö­rülbelül 2—3 kilométernyi távolságban a nép­jóléti ministeriumtól. Én abban a hivatalos helyiségben délelőtt, a felek számára nyitva álló órák alatt soha meg nem jelenek, mert ez alatt az^ idő alatt a Petőfi-tér 1. sz. alatti irodahelyiségemben tartózkodom,, nincs tehát semmi módom arról meggyőződni, hogy ki jár abban a hivatalban és mit csinál. Én nem vagyok a lakásépítő ministeri biztosság vezetője, nem is voltam, így tehát minden olyan címzés, amely a lakásépítő ministeri biztosság számára szól, nem engem, hanem a ministeri biztost illet. (Eckhardt Tibor: A vé­gén kiderül, hogy a postás felelős!) Bocsána­tot kérek, nem bújok ki a felelősség alól, majd meg fogja látni a képviselő ur, hogy én a fe­lelősség tekintetében ugy magammal, mint másokkal szemben igen szigorú mértéket szoktam alkalmazni. (Eckhardt Tibor: Ez volna a helyes!) Ami már most az interpellációnak olyan tényállításait illeti, — mert e két tényállítá­son kivül, hangsúlyozom, az összes többi tényállítások a bíróság előtt vannak — nem vagyok hajlandó itt, a nemzetgyűlés színe előtt, ahol módom sincs arra, hogy bizonyíté­kaimat produkáljam, észrevételeimet minden egyes dologra megtegyem, mondom, nem va­gyok hajlandó kontradiktórius eljárásba bo­csátkozni mindenféle apróbb és nagyobb ál­lítással, mert annak fóruma nem a parla­ment, hanem a bíróság. (Eckhardt Tibor: De vádat nem emelt ellenük! Nem indított eljá­rást!) Elnök : Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Lendvai Ist­ván közbeszól.) B. Petriehevich-Horváth Emil: Meg fog győződni róla az ország tisztességes közvéle­ménye és a parlament is akkor, amikor a bíró­sági ítéletek meg fognak jelenni, hogy igenis, ezen általam most kiemelt két ( r tény álladókon kivül, — amelyek közül az elsőért a ministeri biztosság vezetője indított sajtópert, a mási­kat pedig most hallottam először a parlament­ben a mentelmi jog abszolút felelőtlensége alatt — az összes többi tényállítások a bíróság előtt vannak, fel lellek ajánlva részint mint évi december hó 9-én, szerdán. bizonyítékok, részint mint ellenbizonyitékok és azokból igenis a legszélesebbkörü bizonyí­tási eljárás fog indulni. Én leszek az, aki a legszélesebbkörü bizonyítást felajánlom és a magam részéről összes ellenbizonyitékaimat a legszélesebb mederben bíróság elé fogom vinni. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tihor : Vádat sem emelt !) Az igen t. interpelláló képviselő ur azt hi­szi, hogy a bíróság előtt valamely tényállítás csak ugy foroghat fenn, ha a miatt külön vá­dat emelnek. (Eckhardt Tibor : Világos !) De­hogy. Itt általánosságban tartott gyanúsítások voltak. Tizenegy sajtóper van és már a máso­dik sajtóperben az egyik ilyen általános gya­núsító tényállítás igazolására ezt az egész mesét, ezt a több kötet mesét már a bíróság elé tálalták, és kérték ennek bizonyítását, ami­hez a magam részéről hozzájárultam. Tehát az első vagy második sajtóperben ez a tényállás már per longum et latum ki lesz merítve ós így semmi szükség nincs arra, — nincs is jogi lehetősége — hogy ugyanezen tényállás bizo­nyítását tizenegy sajtóperben megismételjük, hanem a következő sajtóperekben egyszerűen hivatkozás fog- történni a megelőző perben már lefolytatott bizonyítási eljárásra. Elvégre bármennyire is beesülöni azt a helyet, amelyet betölteni szerencsés vagyok, mégsem vagyok hajlandó arra, hogy életen.! öreg napjáig egyebet se csináljak, mint folyton sajtóperel­jek és a különböző bírósági fórumok előtt ta­lán 30 vagy 40 sajtóperben bizonyítsam azt, — esetleg majd 10 esztendő után, mert hiszen néha egy szerencsésebb per elhuzódhatik meg­lehetősen hosszú ideig — hogy mit méltóztat­tak itt 1925-ben állítani. Én a lényeges tényállításokat inkriminál­tam, sőt az első perben, amely a legsúlyosabb természetű volt, személyemre nézve az első birói ítéletben meg is kaptam a magam szá­mára azt az elégtételt, (Eckhardt Tibor: Ez a tévedés! — Kiss Menyhért: Nem jogerős!) amelynél több elégtételt a magam személyére nézve nem kívánok és nem igényelek. (Lendvai István: Várja meg, amíg jogerős lesz! — Eck­hardt Tibor: A tanuk nem voltak ott!) A másik sajtóperben, amelynek tárgyalása mához egy hétre van kitűzve, megint alkalmuk fog nyílni azoknak az uraknak, akik fennen hirdetik, hogy micsoda rettenetes adathalmaz­zal rendelkeznek, hogy a bíróság előtt a maguk igazát bebizonyítsák és végre egyszer kontra­diktórius eljáráson belül igazolják be azokat az állításokat, amelyeket itt a mentelmi _ jog védelme alatt, vagy pedig odakünn az újság­ban óvatosan, a főtárgyaláson és a parlamenti ülésteremben történt események reprodukálá­saként szoktak megismételni, amiért őket me­gint abszolúte mentesség illeti meg. (Lendvai István: Ön nem a mentelmi jog védelme alatt beszél 1 ? — Elnök csenget.) Itt kell rámutatnom arra a mesterkedésre, amely e rágalmak terjesztése körül történik. Nincs elég bátorság arra, hogy konkrét rága­lommal, konkrét tényállítással kijöjjenek, mert erer bizonyíték nincs. (Eckhardt Tihor: Beje­lentettem, hogy holnap a Szózatban közzéte­szem! Ne tessék ilyet mondani!) Akkor majd inkriminálni fogom. Elmondják ezeket ellen­ben a parlamentben (Eckhardt Tibor: Nem áll! Holnap a Szózatban fogom közzétenni!) és másnap az újságok minden felelősség nélkül közölhetik, (Eckhardt Tibor: Nem áll!) mert, aki az ülésen történteket közli, azért nem vonható felelősségre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom