Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

384 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. A másik mód, amelyen e rágalmak terjesztettek, a következő. Egy kisebb jelentőségű ügyben a vádlott elmondja még egyszer az egész mesét, amely nem is tartozik arra az inkriminált passzusra, és a bíróság ezeket természetesen mint oda nem tartozó dolgokat elutasitja. A főtárgyalásról szóló tudósításokban megismétlődik az egész história azért, hogy igy adjanak felelőtlenül minél nagyobb publicitást az ilyen rágalmaknak, mert viszont a vádlott saját védelmére mindent felelősség nélkül felhozhat, abszolút mentességet élvez, és aki a törvényszéki nyilvános főtárgyaláson történteket az újságban közli, az szintén felelőtlenséget élvez. így lehet azután, ha össze van stimmelve a banda, a parlamentben elmondani valamit, a bíróságnál elmondni valamit, és azt azután átadni a publicitásnak anélkül, hogy ezért büntetőjogi utón felelni kellene. Hogy ez menynyire megy, azt egy példával fogom illusztrálni. (Halljuk a szélsőbalodul on.) — Zsilinszky Endre: Inkább a menekültügyi hivatal dolgairól beszéljen!) A bíróság előtt van. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédidejéből még egy perc van hátra. Méltóztassék beszédét befejezni. (Felkiáltások: Megadjuk! — Rupert Rezső: Meghosszabbítjuk!) B. Petriehevich-Horváth Emil: Egy fél órát kérek, mert fél órára szükségem van. (Felkiáltások: Megadjuk! — Farkas István: Módosítjuk a házszabályt! — Györki Imre: Nincs többé klotür! — Zaj.) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni! (Igen.) A Ház hozzájárult. B. Petrichevich-Horváth Emil: Méltóztattak olvasni vagy hallani, hogy legalább 8—10 cikkben egyebet sem irtak mint azt, hogy a Bethlen-udvar felépítésénél ilyen és amolyan szabálytalanságok történtek, amelyeknél fogva a Bethlen-udvar 17 milliárd helyett 42 milliárdba került, (Eckhardt'Tibor: 40 milliárdba került! — Lendvai István : Hatvanba!) hogy itt hiba van a kréta körül. A cikk vége pedig az volt, hogy allúzió történt a lakásépítő miniszteri bizottság egy meghalt vezetőjére, hogy az milyen puritán ember volt. Ezt irták. (Zaj. Hátijuk! Halljuk!) És az első szavak, amivel az illető egyén a biróság előtt mondott, a következők voltak: Hivatkozik a Magyarság című politikai napilap 1925. évi július 31-iki számában »A Bethlen-udvar 17 milliárd helyett 42 milliárdba került« (Lendvai István: Hatvanba!) feliratot viselő inkriminált közleményre, és azt mondja, hogy az Horváth Emil államtitkárt hivatali állásával összefüggésben visszaéléssel nem vádolja meg. Èz az első szava, amit a biróság előtt mond. (Eckhardt Tibor: Gondatlansággal !) (Olvassa): »Ha a cikkeket tartalmi összefüggésben olvassuk, bonckés alá vesszük, csak az tűnik ki, hogy a Bethlen-udvar felépítésénél hiányzott a szakszerű vezetés, az ellenőrzés, a kötelező gondosság (Felkiáltások a baloldalon: Ez az! — Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és ennek eredménye azután az, hogy a Bethlen-udvar építési költségei 42 milliárdra rúgtak- A jogos kritika határait alig léptem túl az inkriminált sajtóközleményben és ha túlléptem is, az abban foglalt tényállítások csak arra lehetnek valóságuk esetén alkalmasak, hogy Horváth Emil ellen^ fegyelmi eljárás vezettessék be. Szerény véleményein szerint — mondja a szerény vádlott — az ügyészévi december hó 9-én, szerdán. ség igen messzire ment akkor, amikor néhai Szörényi-Reischl Ferenc személyével kapcsolatos megjegyzéseket az államtitkár úrra vonatkoztatja. Az inkriminált sajtóközleményből a királyi ügyészség tévesen vonja le a következtetést és tévesen állapítja meg, hogy ezen tényállítások valódiságuk esetén Horváth Emil báróval szemben rágalmazó állítást tartalmaznának.« Azt kérdezem, aki csak egyet is elolvasott ezekből a cikkekből, amelyeket a Bethlen-udvarról velem kapcsolatosan megírtak, azt az impressziót méltóztattak-e szerezni, hogy ott engem felületességgel vádolnak, (Rassay Károly: Nem! Nem!) hogy ott egyszerűen egy játszi kis vád van, hogy nem álltam ki az épület állványára és elveszett: egy maiteres kanál, hogy nem voltam elégóvatos annak a személynek kijelölésénél, aki a bérlistát vezette. Nem, igen t. Nemzetgyűlés, az igenis gonoszul összekovácsolt aljas rágalmaktól hemzsegő cikksorozat volt és most, amikor felelni kellene érte, a vádlott első szava az, hogy ő nem állított rólam semmi olyat, ami az én integritásomat a legcsekélyebb mértékben is érinteni akarná és azt állítja, hogy én csak felületes vagy gondatlan voltam. (Zaj a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Mi közöm nekem ehhez? Egy újságíró privát ügye!) Nem egy újságíró privát véleménye, (Eckhardt Tibor: Mi közünk nekünk ehhez!), mert ez a jogforrás, ez a Korán, a biblia, amelyből méltóztatik itt idézni. Mert nem első a t. képviselő ur« aki itt a Magyarság cikkeit, mint jogforrást idézi. Már az előbb is hallottuk két interpelláló képviselő úrtól, hogy ez a jogforrás, ez a Korán, innen kell idézni az egyes versszakokat. Ezek a támadások tehát igenis, közös forrásból erednek és ezeknek a támadásoknak politikai célja van, amint az urak elég vigyázatlanok Apoltak, hogy erre sokszor, ismételten, szóban és írásban rámutattak. (Zaj half elől. — Eckhardt Tibor: A Mérnök és Épitészegylet is politizált, amikor kifogásolta ezeket a dolgait! — Fábián Béla: Halljus a Bernolák-esetet! — Pikier Emil: Jó firma, zsidó fajvédő! A gazdag zsidókkal jó barátságban van! — Zaj.) Én most hallottam először arról az állítólagos párbeszédről, mely köztem és Bernolák Nándor ur között négyszemközt folyt volna le. (Rassay Károly: Ki előtt mondta ezt Bernolák!) Elsősorban várom, hogy a holnapi napon az illető nyugalmazott minister ur e tekintetben nyilatkozni méltóztassék, mert én azt, amit itt felhoztak, hogy tanuk előtt, de a tanukat nem méltóztatott megnevezni... (Rassay Károly: Ki előtt mondta ezt Bernolák! — Eckhardt Tibor: Majd a biróság előtt fogom ezt elmondani! — Kiss Menyhért: Képviselők előtt!) Azt sem méltóztatott elmondani, hogy milyen ügyben. Hogy én vele valaha ilyen tartalmú diskurzust folytattam volna, arra nézve várom a nyilatkozatát, de már most leszögezem, hogy ilyen nyilatkozatot soha nem tettem, s vele soha ilyen tartalmú párbeszédet nem folytattam. Én a minister úrtól sem ezen a címen, sem más címen szabadságot hosszabb időre nem élveztem. Nem ál az, hogy én a ministeriumba nem jártam be. A tényállás az, hogy két hivatalt látván el, felváltva voltam egyikben és másikban. ^ Meg vagyok győződve róla, hogy az aposztrofált minister ur, akit én közéleti működésében és a hivatalban is mindig oly embernek ismertem, aki a valóság elől soha el nem zárkózik, (Pikier Emil: Erről lehetne beszélni!) holnap sietni fog ebben a kérdésben