Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
A nemzetgyűlés 480. illése 1925. ben; akkor a képviselő tir teljesítse azt a felszólítást, hogy a birói szék elé ne mint államtitkár menjen, hanem engedjen szabad folyást a bizonyításnak és ne tegyen olyasféle kijelentéseket, hogy «majd bolond leszek a biróság elé menni mint nem államtitkár és a bizonyításnak szabad folyást engedni,« mert ön ezzel elmondotta az erkölcsi sírverset, ezzel bevallotta, hogy nem hajlandó saját fejét a bárd alá adni. Én a Magyarság szombati számában nyilatkoztam erről és megvilágitottam azt a kérdést, amiben azt hiszem, pártkülönbség nélkül egyetérthetünk, hogy akár képviselőről, akár újságíróról van szó, lehetetlen dolog az, hogy az igazság állandóan meztelenül, egy szál fűzfavessző nélkül álljon a biróság Ítélőszéke^ elé akkor, amikor a hamisság talpig páncélban és pallossal a kezében megy oda. Es én ennek a t. képviselő urnák odakünn egy napilap hasábjain szemébe vágtam azt, hogy ami az én személyemet illeti, erkölcsi kérdésekben a képviselő ur velem nem mérkőzhetik, mert erkölcsi felfogás dolgában minket épenolyan óriási távolság választ el, mint amilyen óriási távolság választja el tisztaság dolgában az ő piszkos mandátumát és az én szeplőtlen ceglédi mandátumomtól. Ez megjelent nyomtatásban és én azóta még mindig nem láttam azt, hogy a képviselő ur sietett volna a nyilvánosság elé és sietett volna leszögezni^ azt a tényt, hogy ő ezért a talán mégis lényeges és súlyos kijelentésért engem biróság elé állit. Egyébként kijelenthetem, az én eg-ész harcom, amelyet a képviselő úrral szemben megkezdtem, soha nem jelentett személyes kérdést. Nekem a képviselő ur szemelve szerint sem ingem sem gallérom. Nekem semmi olyan ambicióm soha nem volt, amely ambíciónak megvalósulásában a képviselő ur talán akadályozhatna, ugy hogy talán azt lehetne mondani, hogy azért harcolok vele szemben. Mindenkit üldöznöm kell a tőlem telhető eszközökkel, akiknek szetmélyével én azt a publica honestast látom megtámadva, meggyalázva, amely publica honestas nélkül ennek a törvényhozó testületnek nincs- joga 24 óráig sem együtt maradni. Arról van szó, t. Nemzetgyűlés, hogy vagy erkölcsi szemétdomb lett már ez az ország vag*y nem, s hogy a trianoni Magyarországból vagy balkáni Magyarországgá sülyedtünk már, vagy nem. Megismétlem azt a kijelentésemet a képviselő úrral szemben, hogy ha ön tisztának érezné magát, ha tisztának érezte volna magát kezdettől fogva, akkor nem jutott volna abba a helyzetbe, hogy ön az egyetlen képviselő, aki amióta gyalázatos, piszkos eszközökkel ide beterrorizáltatta magát... Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Lendvai István:... úgynevezett szüzbeszédétől kezdve folyton csak személyes kérdésben mosakszik itt, (Zaj.) Mindazokat a kijelentéseimet, amelyeket a hatvani választással szemben tettem, kénytelen vagyok fentartani, mert bizonyitani tudom. Es ha ön érezne tiszteletet, ha ön érezne^ valami hálát az ön kormányával, az ön pártjával es az ön pártját támogató párttal szemben, önnek elsősorban kellett volna eltávoznia és egyedül odaállani a biróság elé, szabad bizonyitást engedve, mert ismétlem: tiszta ember onnan glóriával és dicsfénnyel a feje körül térhet vissza. Azt az eljárást, amelyet ön követett, csak olyan képviselő követheti, aki — mint ön monévi december hó 9-én, szerdán. 381 dotta — nem lesz olyan bolond, hogy az igazság ítélőszéke elé egyenlő esélyekkel álljon. (Szilágyi Lajos: Ez a biróság gyalázásai — Zsilinszky Endre: Egy ember nem áll mögötte! — Zaj a szélsőbaloldalon.} Nekem nincs panamám, titkolni valóm. Ha tudnak az urak, vag\ ha tud az az ur talán valamit, ám tessék vele előállani. (Zaj. — Rupert Rezső: Mi csak a beismerést konstatáljuk, hogy nincsenek egyenlő esélyek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lendvai István (Rupert Rezső felé): Az önök konzekvenciájához nekem semmi közöm, nekem csak ahhoz van közöm, hogy az igen t. népjóléti minister ur múltkori interpellációmra most adott válaszából megállapíthatom, hogy őt ismételten, — azt kell látnom — félrevezették. Nem egyszer hangsúlyoztam a minister úrral szemben, hogy nem vagyok hajlandó azonosítani őt bizonyos üzelmekkel, amely üzelmeket az ő ministeriumában — ahogy ő mondotta —• az ő impériuma alatt, az ő politikai és erkölcsi felelősségének talárja mögött elkövettek. Ugyanazok az adatok, amelyeket én legutóbb elmondottam, régen megjelentek a Szózatban, de nemcsak a képviselő ur nem cáfolta meg azokat, hanem nem cáfolta meg Gyöngyös város vezetősége sem. Már pedig tartom Gyöngyös városa vezetőségének tagjait, akik ezeket datokat kezünkre adták, olyan következeteseknek és olyan uri magyar embereknek, hogy ha ez nem lett volna igaz, megcáfolták volna. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés! A képviselő ur, illetőleg a minister ur egyik nyilatkozata után Gyöngyös város vezetősége újra kategorikusan kijelentette a Szózat szerkesztősége előtt telefonon, hogy igenis, Gyöngyös városát ebben a kérdésben expressis verbis megzsarolták és a kislakásepitesi akcióra adott kölcsönt csak akkor adták meg, amikor az elmúlt év június 3-án Török Gyulának és Éberling Bélának, a képviselő ur barátainak hosszas sürgetésére a képviselő úrra való hivatkozással megszavazták és erről értesítették is Török Gyula osztálytanácsos urat, az igen t. képviselő ur kebelbarátját. Kénytelen vagyok tehát fentartani azt a vádat, hogy Gyöngyös városát megzsarolták. Hogy a minister ur aktákat emleget, az engem nem érdekel, mert a tények fontosak, amelyek történtek és nem azok az akták, amelyeket esetleg a minister ur... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a felszólalására szánt időből már csak egy perc van hátra, Lendvai István: Befejezésül csak annyit kell mondanom az igen t. minister urnák felém hajit ott kijelentésére, hogy a »mitge fangenmitgehangen«-t én ugy értettem, hogy ha a minister ur, ha a kormányrendszer és ha a kormánypárt mindezek után még hosszasan ragaszkodik az államtitkár úrhoz és védi őt, akkor nem veheti rossz néven sem a minister ur, sem az igen t. kormányrendszer azt, hogy a magyar közvélemény Ítélőszéke előtt igenis, kimondatik azokra, akiknek ilyetén bűnhődését sajnálnám: két pártra és «egy kormányrendszerre,, az, amit én ugy fejeztem ki: mitgefangen-mitgehangen. Elnök: Petrichevich-Horváth képviselő arat illeti a szó. B. Petrichevich-Horváth Fnnil: T. Nemzet gyüléb! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mindenekelőtt legyen szabad tisztelettel megjegyeznem, hogy az igen t. elnök ur, azt hiszem, az 54*
