Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

380 A nemzetgyűlés 480. ülése 19.25. minister ur most mégis azt mondja nekünk, hogy nincs tudomása ezekről a dolgokról. Engedelmet kérek, de én azt hiszem, hogy ha egy Írnokot, egy legegyszerűbb tisztviselőt, vagy gépirókisasszonyt a minister ur ministeriumában ilyen vádakkal illettek volna, a minister ur vele szemben már régesrégen eljárt volna és régesrégen kivizsgáltatta volna az esetet, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tudomásom van a dologról, csak nem ismerem a részleteket, nem tudok konkrétumokat! — Felkiáltások a balközépen: Ez a hiba!) Igen t. Nemzetgyűlés! A minister ur azt mondja, hogy nincsenek konkrét adatok, nincsenek konkrétumok a kezében. Én ebben a tekintetben is kezére akarok járni a minister urnák (Halljuk! a balközépen.) és kijelentem, hogy a minister urnák nagyon könnyen módja van konkrétumokat szerezni. Forduljon hivatali elődjéhez, Bernolák Nándor népjóléti minister úrhoz. (Halljuk! a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Bernolák Nándor szavahihető tanuk jelenlétében a következő kijelentést tette. (Halljuk! balfelöl és a balközépen.) »Mikor én népjóléti minister voltam, bejött hozzám egy ügyet referálni báró Petrichevieh-Horváth Emil, aki néhány nap óta volt államtitkárom. Referálás közben a következőket mondotta: Kegyelmes uram, ezt az ügyet meg kell csinálnunk, ezen az ügyön sokat lehetne keresni!« (Nagy zaj. — Szilágyi Lajos: Na, kérem! — Rakovszky István: Nem szabad felháborodni? — Szilágyi Lajos: Hát így beszélnek egymás között minister és államtitkár? — Lendvai István báró PetricheviehHorváth Emil felé: Ismeri ön Bernolák Nándort? — Folytontartó nagy zaj.) Bernolák Nándor ekkor a következőket felelte neki: »Aki az én ministerségem alatt közügyeken keresni akar, azt én eltaposom, mint egy férget-« Erre Petrichevich kiment, azonnal szabadságot kért és amig Bernolák minister volt, lábát a hivatalba be nem tette. ÍLendvai István: De azután bejött egy másik lábbal! — B„ PetrichevichHorváth Emil: Egy napig sem voltam szabadságon!) Amit itt felolvastam, a Szózat holnapi számában közzé fogom tenni és vállalom érte a sajtójogi és büntetőjogi felelősséget, hogy il ven hitvány nanamistát kitracoliunk a magyar közéletből. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasitani. (Nagy zaj.) Csendet kérek! (Ulain Ferenc: Az önök államtitkára! — Kiss Menyhért: S ezt az urat esendői-asszisztenciával választották meg! — Ulain Ferenc: Csak azonosítsák magukat vele! — Nagy zaj és ellentmondások a középen. ülain Ferenc: De ugy látszik azonositják magukat vele! — Nagy zaj és mozgás jobb felől.) Csendet kérek! így nem lehet elnökölni. (Nagy zaj jobb felől.) Kérem azokat a képviselő urakat, akiknek az én elnöklésem ellen kifogásuk van, méltóztassanak erre vonatkozólag indítványt tenni a Házban és én le fogom vonni a konzekvenciákat (Nagy zaj a Ház minden oldalán), de egyszersmindenkorra ki kell kérnem, hogy az érdekelt urak, akik ebben a támadásban részesülnek, engem, mint elnököt itt utasitani akarjanak. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki az érdekelt? Micsoda beszéd ez? Kikérjük magunknak! — Neubauer Ferenc: Ki az érdekelt, mondja meg! — Ulain Ferenc: Nagyon érdekes! Kik azok az érdekelt urak? — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Rögtön meg fogom mondani. (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Naêvi december hó 9-én, szerdán. gyón kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni... (Nagy zaj. — Ulain Ferenc: Érdekelt urak! Kik azok?) Csendet kérek! Ulain Ferenc képviselő urat rendreutasitom ! Méltóztassanak megvárni, amig megmagyarázom szavaimat és azok helyes értelmét a Ház tudomására hozom. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Én arra értettem azt, amit mondottam, hogy olyan képviselő ur, aki itt személyesen aposztrofálva lett, két izben is kiséiietet tett arra, hogy vele szemben elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban engem rendreutasitásra birjon rá. Én tehát megjegyzésemet nem azokra a képviselő urakra értettem, akik most annyira felháborodtak itt, hanem azon képviselő úrra, aki ellen az interpelláció irányult. (Zaj és mozgás jobbfelől. — Felkiáltások: Akkor miért tetszett többesszámot használni! — B. Petrichevieh-Horváth Emil: Szót kérek!) Méltóztassék megvárni a sorrendet. A felszólalás joga mindenkit csak a feliratkozás sorrendjében illethet meg. (Reischl Richárd — a teremből távozóban: Ha engem valaki azzal vádol meg, hogy loptam és csaltam, odamegyek és pofonvágom! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Reischl Richárd képviselő urat kénytelen vagyok ezért a durva és súlyos sértésért a mentelmi bizottság elé utasitani! (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Szilágyi Lajos: B. Petrichevieh-Horváth Emil felé: Mindez önért van, azért, mert nem mond le! — Nagy zaj.) Csendet kérek! Lendvai István képviselő urat illeti a szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Lendvai István : T. Nemzetgyűlés! Ezekre a legutóbbi jelenetekre azt akarom mondani, hogy vau egy francia mondás, amely azt mondj a, hogy : tant de bruit pour une omelette. És én nem értem, hogyan lehetett itt tant de bruit valaki miatt, aki, azt mondhatnám, hogy erkölcsi »rom lett«. De tekintettel arra, hogy az igen t. népjóléti minister ur Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak adott válasza során, válasza elején az én legutóbb elmondott interpellációmra is felelt, szabad legyen röviden és tisztelettel a következő dolgogat megállapítanom. (Halljuk! Halljuk!) Azok az adatok, amelyeket én múltkori interpellációm során Petrichevieh-Horváth Emil képviselő úrral és az államtitkár úrral szemben Gyöngyös városának kislakásépitési kölcsönével kapcsolatban elmondottam, folyó évi november 22-én megjelentek a Szózatban. Azt, hogy az igen t. képviselő ur azóta sem próbálta megcáfolni az adatokat, természetesnek találom egy olyan képviselőtársunktól, aki még ezeknél is sokkal súlyosabb hirlapi állításokat sem volt hajlandó és nem hajlandó inkriminálni. Meg tudom ezt érteni tőle annál is inkább, mert ugyanez a képviselő ur azonos azzal a képviselő úrral, aki a múlt szerdán tőlem azt követelte, hogy én ne itt mondjak el vele szemben vádakat, hanem menjek ki a nagy nyilvánosság elé és ott ismételjem meg ezeket, Én akkor azokat a vádjaimat egyfelől azért nem ismételtem meg, mert hiszen azokat a vádakat már hosszú hónapokkal ezelőtt becsületes magyar ujságirók megemelték ellene és ő azokat a vádakat jórészt nem inkriminálta, másrészt azért, mert én hivatkozhatnám arra, hogy nekem, mint képviselőnek kell itt lennem, innen engem a birói szék elé utasitani nem lehet, én az én jogosan megszerzett mentelmi jogom teljes felhasználásával, de viszont teljes integritásom latbavetésével : vádakat emelhetek, és ha azok olyanok, hogy a képviselő ur tisztának érzi magát azokkal szem-