Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

évi december hé 9-én, szerdán. 368 À nemzetgyűlés 480. ülése 1925 jól, hogy az állami tisztviselők, államvasuti alkalmazottak, az állami üzemek alkalmazottai a fizetés dolgában elég mostohán vannak kezelve, azonban ha stásusrendezést akarnak csinálni, mégis csak másként kellett volna a költségvetést előkészíteni ; nem a nagyhangon beigért beruházási összegeket kellene erre fordítani, hanem azoknak az összegeknek egy részét, amelyek nem okvetlenül szükséges kiadási tételek. Ha az államvasutaknak beruházási programmját vizsgálom, mély sajnálattal kell megállapítanom, hogy nagyon, de nagyon erős a lecsökkentés. Hiszen az előadó úr azt mondta, hogy a Máv. költségvetésénél kocsik beszerzésére 164 milliárd van felvéve. Ez volt az első füzetben, de a második füzetben törölték és a gyárak ma sem kapták meg a megrendeléseket. Ez egyik oka annak, hogy a munkanélküliség nern akar csökkenni, sőt ellenkezőleg fokozódik. Épitkezéseket nem lehet végezni. Figyelmeztettük a kormányt, hogy eljön a téli időszak, amikor minden befagy, minden munka megszűnik. Ebben most már benne vagyunk, és ki hiszi komolyan, hogy a tavaszi időszak bekövetkezte előtt lehet itt valami komoly építkezési munkát végezni. Erről most már szó sem lehet. Legalább arra kellene a kormánynak a fősúlyt fektetni, hogy a műhelymunkálatokat indítsa meg és- adja ki a gyárak részére szóló megrendeléseket, de ezen a téren sem tapasztalunk semmit, pedig rendezni való volna ebben az országban elég. Akár a posta-, távírda- vagy telefonberendezéseket, akár a vasúti berendezéseket vizsgáljuk, azt látjuk, mindenütt annyi javítani, ujitani való volna, hogy ha ezt a munkát mind kiadnák, a munkanélküliség nagy mértékben enyhülne és nem lenne ilyen nagyarányú. Nagyon sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre elég idő, hogy mindazt, amit a kormány kereskedelmi politikájára vonatkozólag el akartam mondani, elmondhatnám és ezért szükreszabottan csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom még, amelyeknek hangoztatását feltétlenül szükségesnek tartom. Megint a kormánynak iparellenes ténykedéséről akarok beszélni. Az előadó ur volt szives az államvasutak árudíjszabását megemlíteni. Mély tisztelettel elismerem . . . (Zaj iobbfelől és a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Kabók Lajos: . . . hogy az államvasutaknak mostani, a legutóbbi időben bevezetett árudíjszabása, mert hiszen a tarifán alapszik, nagyon szép és nagyon ideális díjszabás, amelyre még büszke is lehet a Máv, mert hiszen egyike Európában a majdnem legjobb díjszabásoknak, mivel az áruk értékén alapszik. A kisértékü árunak kevesebb a szállítási költsége, a nagyórtékü árué, amely jobban elbírja, nagyobb. így is kell ennek lenni. Azonban azt vettük észre, hogy időközben bizonyos áruk értékében csökkenés következett be. Nagymértékben csökkent például a búza ára és ezzel kapcsolatban az áruk díjszabása is lejjebb szállt. Ha ezt a leszállítást az egész árudíjszabásra elosztották volna, az államvasút az árudíjszabás terén igazságos intézkedést tett volna. Azonban nem ezt tette, az áru értékcsökkenését a tarifánál ^ csak a mezőgazdasági árukra, illetve a búza árára vitte át, aminek következtében a mezőgazdaság jelentékeny tarifakedvezményhez jutott, míg az ipar ezt nem kapta meg és továbbra is azokkal a nagy nehézségekkel kénytelen magküzdeni a szállítás terén, amelyekkel idáig birkózott. Áz árudíjszabás megállapításánál másik baj is van, amiről az előadó ur beszélt, és ez a nyugdíjasok kérdése. Én ugy tudom, — nem tudom bizonyos-e, de igy hallottam — békében minden három aktiv vasutasra jutott egy nyugdíjas vasutas. Ha ellenben a mai állapotot vizsgáljuk, azt is merem mondani, — nem azért, hogy megcáfoljam az előadó urat, de ez az értesülésem — hogy minden tényleges vasutasra nem egy egész és néhány tized nyugdíjas jut, hanem ennél lényegesen több, arról is hallottam, hogy minden aktiv vasutasra hat nyugdíjas esik. Lehet, hogy nem igaz és túlzott ez a szám, de mindenesetre több a nyugdíjasok száma, mint az aktivaké, aminek az a következménye, hogy a magyar kormánynak olyan árudíjszabási politikát kell követnie, — hiába bizonyítja az előadó ur, hogy ínég nem vagyunk a békeértéken és a személydíjszabás tízezerszeres, az árudíjszabás pedig tizenhatezerszeres a végeredményben — amely nem túlmagas ós amely díjszabás sokkal alacsonyabb lehetett volna, ha ez a nyűg nem volna az államvasutak nyakán. Én ebben is a kormány hibáját látom, mert annak idején, amikor az ország határát szűkre szabták, a magyar kormány azt a jelszót adta ki mindenfelé, hogy ne tegyék le az idegen hatalmaknak, Romániának, Jugoszláviának, Csehszlovákiának a hűségesküt. Ennek a következménye lett az, hogy kiutasították őket és menekülni voltak kénytelenek a vasutasok és az egyéb állami tisztviselők, idejöttek a szűk országba és miután maga a kormány adta nekik a direktívát, joggal megkövetelték tőle, hogy ennek következtében tartsa is el őket és igy az országnak olyan terheket kell elviselnie, amelyek nagyban és egészben az iparnak és általában a megélhetésnek rovására esnek. Ismétlem, nagyon sajnálom, hogy most már nem áll rendelkezésemre idő, s épen ezért nem folytathatom tovább a kereskedelmi politikára vonatkozó kritikámat. Csak néhány határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, kérve az igent. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassanak azokat elfogadni. (Halijuk ! Halljuk !) Első határozati javaslatom a következő (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1925/26. évi beruházások részletes programmját, a már megindított és folyamatban lévő építkezésekről és egyéb beruházásokról szóló jelentést terjessze a nemzetgyűlés elé.« Erre azért van szükség, mert .... Elnök: Méltóztassék az indokolástól már most eltekinteni, mert amúgy is letelt már a tanácskozásra szánt idő. Kabók Lajos : .. . Azonnal befejezem. Én t. i. aggályoskodom és ezért azt kívánom, hogy ha már az előadó ur itt bizonyos dolgokat bizonyít, legyen itt egy hiteles kimutatás, amelyből azután mindnyájan meg fogunk győződhetni, hogy mi történt a beruházások terén. A második határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a közszállitási szabályzat módosításáról sürgősen gondoskodjék, mert a most érvényben levő közszállitási szabályrendelet a viszonyoknak nem felel meg, az ipari- kereskedelmi és a közgazdasági tevékenységet súlyosan hátráltatja.« (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A harmadik határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitsa a kereskedelemügyi minister urat, hogy az iparfelügyeletről szóló törvény módosításáról, az ipari és gazdasági viszonyoknak megfelelő modern szellemű törvényjavaslatot terjesszen elő. A nemzetgyűlés utasitsa a kereskedelemügyi minister urat, hogy az iparfelügyeletre vonatkozóan terjessze a nemzetgyűlés elé a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által 1924-ben Genfben egybehívott nemzetközi iparfelügyelői konferenciának a gyári