Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. illése 1925. küliek kevesebbet fogyasztanak, mint a dolgozók, mert nincs miből. Olyan iparpártolási politikát kell tehát itt folytatni, mely ezeket a számokat visszafelé fejleszti. Ha az 1925. évi statisztikai adatokat vizsgálom, még elszomorítóbb számokat hozhatok ide. Hiába vigasztalt meg bennünket a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur a nyár folyamán a beruházási programmal, vigasztalásnak ez jó volt, de a gazdasági helyzeten nem segitett és nem segitett az sem, amikor ideállt a ministerelnök ur és azt mondta, hogy visszafejlődésben van a munkanélküliség. Igen, pillanatnyilag visszafejlődésben volt szeptemberben és októberben, mert a pénzügyminister ur egy nagy beruházási programmot ismertetett meg a nemzetgyűléssel és a nemzetgyűlésen keresztül az egész országgal, rendkivül nagy összegeket vonultatott itt végig a szemünk előtt, amelyeket mind beruházásra akartak forditani. És mi az eredmény? Az utakat befödte a hó, majdnem a hidakat is, s ha benézek a műhelyekbe és a gyárakba, ott sem látok semmit, vagy legalább is nagyon kevés az, j amit látok beruházási munkálatokból. Az a kis nekilcndités is csak azért történt, mert a gyárak azt remélték, ha az államtól megrendeléseket kapnak és hogy ne legyenek készületlenül, beállították a munkásokat. Néhány hét múlva azonban rájöttek, hogy nincs semmi beruházás, munkásaikat tehát elbocsátották s a helyzet az, hogy állandóan és fokozottan csökken a gyárakban foglalkoztatott munkások létszáma, a munkanélküliek nyomorúsága pedig fokozódik s ha ma közmunkáról beszélünk, az egyelőre csak hóeltakaritás, ami szintén nagyon lassú tempóban folyik és igen kevés embernek ad munkát. Egyébként is ez nem állami közmunka, mert főképen a főváros és a városok végeztetik ezt a munkát s köztudomású, hogy az egész országban ilyen munkálatok nem történnek. Ha a kormány iparellenes ténykedését vizsgálom, nem kell egyébről beszélnem, csak az iparfelügyeleti kérdésről. Van Magyarországon egyáltalában iparfelügyelet ? Szerintem az iparí'elügyeletnek abban kellene megnyilvánulnia, hogy az iparfelügyelők végigvizsgálják a gyárakat és a műhelyeket és meggyőződjenek arról, hogy azok kellő módon vannak-e berendezve, a munkás testi épsége és életbiztonsága meg van-e óva, az egészségügyi berendezések rendben vannak-e stb. A gyárakban dolgozó munkások azonban ilyesmit nem tapasztaltak. Én magam húsz esztendőt töltöttem el különböző gyárakban és ez alatt a húsz esztendő alatt nem láttam egyetlen egyszer sem az iparfelügyelőt. Eszükbe sem jutott ezeknek soha, hogy ezeket a dolgokat megvizsgálják, sőt amikor ipari baleset történt, akkor se láttuk az iparfelügyelőt. Mert nálunk az iparfelügyelet nem áll másból, mint kazánvizsgálatból. Megvizsgálják a kazánokat, hogy_ a légköri nyomást, amelyre engedélyezték, elbirja-e, a szegecsek könnyeznek-e, a tömítések jól zárnak-e és már kész is az egész iparvizsgálat. A költségvetést vizsgálva azt találom, hogy a bevétel 3.570,000.000, a kiadás pedig 3.339,000.000 korona, tehát többet vesznek be, mint amennyit kiadnak és egyáltalában nem költenek semmit sem az iparfelügyeletre, mert egészen határozottan lehet állítani, hogy az egész ipar felügy elet kazán vizsgálatból áll és egyéb gondoskodás ezen a téren nálunk nem történik. Az ipari szakoktatás kérdését vizsgálva itt-ott látunk bizonyos intézkedéseket, ezek azonban még mindig nem azok, amelyekre az ipari szakoktatás terén szükség volna. Szűkmarkúságot látok ebben a tekintetben. Igazán csak cseppekben folyik az a -segítség, amelyet a kereskedelmi kormány erre a célra fordit. Mindenki meggyőződhetik arról. évi decent bei- lia 9-én, szerdán. 3ö7 hogy súlyos milliárdokat igen könnyen fordítanak nem hasznos célokra, ellenben hasznos célokra nagyon nehezen jönnek a milliók és még nehezebben a milliárdok. Ha az ipari és kereskedelmi célokat szolgáló tételeket vizsgáljuk, sírni vagy mosolyogni kell azon az összegen, amely a kisipar és a kézműipar támogatását szolgálja, mert a 40 milliárdos főőszegből nem kevesebb mint 43,800.000 koronát juttat a kereskedelmi kormány a kézműipar és a kisipar támogatására. Hogy ebből az összegből mit lehet csinálni és miként lehet fejleszteni a kis- és kézműipart, azt hiszem, erről még a laikus előtt is felesleges beszélni. Mindenesetre szóvá kellett itt a nemzetgyűlés színe előtt tennem ezt a kérdést, hogy tudják meg általánosságban, micsoda gyönyörű iparpártolás történik itten és mi húzódik meg e mögött a 43,800.000 korona mögött. Ha a további tételeket nézzük, találunk még ilyen tételeket. Az előadó ur volt szíves megemlíteni, hogy a légügyi szolgálatra fel van véve 10 milliárd korona. Elismerem, hogy a légügyi szolgálatra is kell bizonyos összeget fordítani, de épen az előadó ur mondta, hogy szegények vagyunk; ha azok vagyunk, akkor először azokat a kiadásokat csökkentsük, melyek nem olyan feltétlenül szükségesek és szerény nézetem szerint a légi kiadásokra ebben a költségvetési évben még nem lett volna szabad 10 milliárd koronát beállítani különösen akkor, mikor más sokkal szükségesebb és fontosabb célokra megközelítőleg' sem fordítanak elfogadható összeget. Avagy talán a levegőre épít az egész kereskedelmi kormányzat és talán azért történik mindez. (Ezstergályos János : Kisipar támogatása a levegőben lóg !) Ami a beruházások kérdését illeti, vagyok bátor bizonyos cáfolatokba bocsátkozni az előadó úrral szemben. Az állami üzemekre vonatkozóan ugyanis két füzet állott rendelkezésünkre. Az egyik füzetet hamarosan visszavonta a pénzügyminister ur és közrebocsátotta a másodikat. Aki szigorúan átvizsgálta az adatokat, rájött arra, hogy az első füzetben beruházási célokra 390"5 milliárd volt beállítva, mig a második füzetben már csak 249 milliárd. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy itt nincs csökkentés, és megvan ebben a költségvetésben mindaz, ami eredetileg terveztetett, mert ismételten kijelentem, hogy ezek az összegek lehetnek az előadó urnák magánértesülései, lehetnek az előadó urnák a kormánytól kapott biztatásai, de semmiesetre sem lehetnek a költségvetési vita anyagai, még akkor sem, ha a főbiztos ur jelentését méltóztatik idezárni. Érdeklődtem a beruházásokból eredő megrendelések iránt és az eredmény az, hogy ezekről a megrendelésekről nagyon keveset tudnak a gyárak. Valószínűnek tartom, hogy mindaz, ami a második füzetből kimaradt, a kormánynak az 1926/27. évre szóló programmja lehet, amelyet abban a reményben és feltevésben mer már előre megrendelni, hogy úgyis többség van a háta mögött, amely mindent jóváhagy és ebben a reményben már előre az 1926/27. évi program m jának megrendeléseit eszközli. De itt egészen világosan kitűnik más is, mert a címlapon ott van, hogy az illetmény- és státusrendezés költségeinek ügyeiéin bevételével történt meg a második füzet közrebocsátása. Átvizsgáltam a tételeket és megállapítottam, hogy a postánál, íávirdánál 46 milliárd, a Postatakarékpénztárnál majdnem 4 milliárd, az államvasutaknál 113 milliárd, az állami vases acélgyáraknál 4 milliárd, összesen tehát 168 milliárd az az összeg, ami illetmény- és státusrendezés címén kiadatik és épen ezért kellett a beruházási tételeket ilyen erősen megesökkenteni. Nem kifogásolom, hogy a fizetéseknél bizonyos többletet állítanak be, mert tudom nagyon