Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
350 A nemzetgyűlés "480. ülése 19,25 ritutt járőrszolgálat költségeinek fedezésére elegendő. Az igen t. képviselő ur sem kívánhatja, hogy az a derék, tisztességes csendőr napokig menjen járőrbe, anélkül, hogy az állam módot adna neki arra, hogy élelmezéséről és rendes szállásáról gondoskodjék. Itt tehát nem áthelyezési költségről van szó ; áthelyezési költség alig merül fel, mert a lakásviszonyok miatt csak a legritkább esetben tudunk áthelyezést foganatosítani. Az egész tétel, csekély kivétellel, mind vezénylési pótdíj, ami főleg ugy áll elő, hogy a csendőrségi szolgálat, különösen a nagyhatáru községekben majdnem kizárólag járőrszolgálatból áll, ennek a költségeit pedig fedezni kell. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a 2. rovatot elfogadni, igen vagy nem. (Igen!) A nemzetgyűlés a 2. rovatot elfogadta. Következik: Rendkivüli kiadások. Beruházások. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasniBodó János jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Beruházások. Örslaktanyák vételére és építésére 10.005,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Selejtanyagok és lovak értékesítéséről 1.151 5 130.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 330.703,360.000 K. Elnök: Szólásra következik 1 ? Bodó János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Itt is megint arról vau szó. hogy a nemzetnek sok áldozatába kerül az államrendőrség fentartása- Államrendőrséget azért tart, amiéit csendőrséget: az élet- és vagyonbiztonság, valamint a rend fentartására. Most megint azt kell kérdeznem a t. belügyminister úrtól, hogy mit kapunk ezért a rengeteg kiadásért? Hacsak a személyi kiadásokat nézem, ezek majdnem 331 milliárdra rúgnak. Vájjon^ megkapja-e a nemzet ezért azt az ellenértéket, amely csak csekély részben is járna érte. És itt megint felemlítem azt az esetet, amely analógiája annak, amivel már a csendőrségnél is foglalkoztam. Vájjon ennek a nagy áron fentartott rendőrségnek, amely itt igen derék módon egy szörnyű nagy büntetendő cselekményt kinyomozott, szálait tisztázta, személyeit a biröság kezére adta, munkája mivé lett, hoíryan veszett kárba? Ott állottak a bíróság előtt a borzalmas büntetendő cselekmény kinyomozott tettesei, egy olyan büntetendő cselekmény tettesei, amely szinte világszerte borzalmat keltett. A rendőrség azt mondotta: amiért minket a nemzet tart, azért a rengeteg áldozatért íme, ebben a nemzetre nézve ilyen fontos kérdésben megtettük kötelességünket, kinyomoztuk a cselekményt, a bíróság elé állítottuk a tetteseket és mégis ennek a nemzet által ilyen óriási •iron fentartott szolgálatnak mi leit a következménye? Az. hogy a rendőrség ott a biróság előtt szembenállott olyan vádlottakkal, akikről egyrészt biróilas' legalább is m egállá pittatott annyi, hogy a Ház elnökéhez is fenyegető leveleket intéztek, — az úgynevezett 101-es bizottság — őt is bombavetéssel fenyegették meg, másrészről pedig na'yanez a biróság által, amely előtt diszkreditáltatott a budapesti rendőrség, bűnösnek mondatott ki az egyik és pedig ugyancsak bombamerénylet miatt. A biró'. évi december hó 9-én, szerdán. ság azt is elismerte, hogy ezek az egyének csakugyan foglalkoztak bombagyártással. Itt - van ezenkívül egy nagy bizonyíték, az, hogy mióta ezek az emberek a rendőrség és a biróság kezére kerültek: a merényletek mind megszűntek. A bírósági tárgyaláson szembenállottak egyrészt a belügyminister ur rendőrei, rendőrtisztviselői, másrészről pedig azok, akikről maga a biróság is kénytelen volt megállapítani, hogy csakugyan foglalkoztak ilyen bombagyártással, sőt az egyiket bűnösnek is kellett kimondani, mert a Reviczky-utcai bombavetés rábizonyult. Ott a bírósági tárgyaláson fel volt vetve az alternativa, hogy ki mond igazat, azok a bűnösök-e, akikre nézve a biróság is kénytelen volt megállapítani, hogy ilyen cselekményekben bűnösök, vagy pedig a rendőrök és a rendőrtisztviselők-e, akik eskü alatt vallottak? Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyalás alatt lévő rovathoz szólni és ne méltóztassék általánosságban beszélni! Rupert Rezső: Ahhoz szólok, hiszen a személyi járandóságokról van szó. A személyi járandóságokhoz tartozik, hogy a rendőrség személyzetének létszámába tartozók, akiket a nemzet ilyen nagy áldozatok árán tart, ezúttal megtették kötelességüket. Most kérdeznem kell, hogy amikor a nemzetnek ilyen nagy áldozatába kerül ennek az intézménynek, a rendőrség személyzetének fentartása, amikor ez az intézmény a nemzetnek ilyen sok. súlyos áldozatába kerül, de amely a maga kötelességét teljesiti, amikor teljes erkölcsi vértezetbeii, íneggyanusithatatlanul áll ott olyanokkal szemben, akiket a biróság, — amely ezeket a rendőröket diszkreditálta — bombavetésben bűnösöknek talált, vájjon a t. belügyminister ur mit tett arra nézve, hogy az eféle jelenségek a jövőre nézve lehetetlenné váljanak? Tett-e intézkedést arra nézve, hogy ebben az esetben is érvényesüljön ezeknek a rendőröknek az a tisztességes munkája, amelyet láttunk, de amelynek tisztességes eredményét a biróság előtt nem érhették el, pedig ez az érdeke ugy a nemzetnek, mint mindnyájunknak, de különösen a rendőrségnek. T. belügyminister ur, ez nem mehet sokáig, mert a nemzet ezt már unja és azt mondja: én tartom a rendőrséget, fizetem a közalkalmazottaknak, nem tudom hány százezrét és tízezrét, de látni is akarom a munka eredményét, látni akarom, hogy azok becsülettel dolgoznak? Nem tudom, hogy máskor megtették-e, de ezúttal megtették kötelességüket, mert hiszen a bombamerénylet kérdése olyan főbenjáró dolog volt, amelynek tisztázásától, megtorlásától a nemzet rengeteg nagy érdeke, de ezenkívül a külföld előtt való becsületünk és hitelünk is függött, mert hiszen tűrheti-e a belügyminister, hogy az országban ilyen súlyos, főbenjáró cselekmény ne toroltassék meg, hogy a rendőrségnek az jusson osztályrészül, hogy amikor közönséges gonosztevőkkel áll szemben, kérdésessé váljék a szavahihetősége is? Az előbb is erre kértem, most is erre kérem a belügyminister ur válaszát. Most is kérdezem, — mert jogunk van és a nemzetnek is joga van kérdezni — hogy ezt a majdnem 331 milliárd koronát miért fizetjük? Azért-e, hogy az a rendőrség bármily becsületesen és tisztességesen dolgozzék is. a gonosztevőkkel szemben alulmaradjon, vagy pedig azéut, hogy ebben az országban végre teljes és tökéletes rend legyen és ne történhessék meg az, hogy épen a leg-
