Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. politikai mellékszolgálattal. A csendőrség igenis, a vagyon- és személybiztonságot őrzi. (Igaz! Ugy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kallók Lajos: Kellene őriznie!) Hogy milyen mértékben, arra nézve elég hivatkoznom arra, hogy a csendőrség az 1925. esztendő eddig eltelt időszakában 93.500 bűncselekmény ügyében nyomozott. Azt hiszem, ez a szám maga elegendő annak igazolására, hogy erre a csendőrségre szükség van, még pedig a mai létszámban van rá szükség. (Ugy van! a jobboldalon.) Az igen t. képviselő urak kissé szubjektive Ítélik meg a dolgot. Elvégre, ha elmennek a falusi kerületekbe, a gyűléseken látják a csendőröket, de niem tudják, hogy ettől az időtől eltekintve milyen terhes és súlyos szolgalatban telik el napjuk. Az igien t. képviselő uraktól érkeznek panaszok, hogy ittott egy-egy csendőr elkobozza valakitől azt a lapot, amely bizonyára a vizsgálóbiró ur által koboztatott el (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.), ellenben nem gondolnak arra, hogy a csendőrség munkájában ezek az aprócseprő tevékenységek szinte nem is számítanak, oly csekély mértékben veszik igénybe a munkaidőt. A csendőrség főcélja az, amit Rupert képviselőtársam mondott, hogy biztositsa a közrendet, őrködjék a vagyon- és személybiztonság felett, s a magyar csendőrség — hála Istennek — ma ismét példaszerűen tesz eleget ennek a kötelezettségének. A csendőrség politikai mellékszolgálatot is köteles Végezni, de méltóztatnak tudni, hogy a csendőrség egyáltalában nem politikai hatóság, egyáltalán nem hatóság; ha azonban a politikai hatóságok a maguk állambiztonsági hatásköréhen közegeket akarnak igénybevenni, a csendőrség ebben a szolgálatban is rendelkezésükre áll s köteles a parancsot teljesíteni. A csendőrség intézményét tehát azon az alapon támadni, hogy a politikai rendészet karhatalmi tevékenységét a politikai hatóságok mellett intézi, nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Ha itt-ott meg is csillan az a csendőrszurony, méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy nem veszedelmes dolog a csendőr, a rendőr, csak azokra nézve, akik a jogrenddel szembehelyezkednek. Ezen n, téren a csendőrség becsületesen végzi kötelességét, ezért kérem, méltóztassanak a tételt változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. cím 1. rovatával szemben Rothenstein Mór képviselő ur azt indítványozza, hogv ez a rovat 115.812,160.000 koronával vétessék fel. Szembeállítom tehát az eredeti rovatot Rothenstein képviselő ur indítványával és kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e a rovatot eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Rothenstein Mór kéuviselő ur elleninditványával, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a kén vise lő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a rovatot eredeti szövegezésében fogadta el s igy Rothenstein Mór képviselő ur elleninditA^ánya elesik. Következik a 2. rovat. Dologi kiadások. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadások 64.-244,300.000 korona.« Elnök: Szólásra következik*? Bodó János jegyző: Rothenstein Mór! évi december 7?d ïï-én, szerdán. 34*' Rothenstein Mór: Nem kívánok szólani. Elnök: Ki következik? Bodó János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! A 3. alrovatra vonatkozólag szeretnék a belügyminister úrhoz kérdést intézni. A 3. alrovatban ugyanis kiküldetési és átköltözködési költségek címén egy horribilis összeg, majdnem 24 milliárd korona van felvéve. Én a csendőrség nemes feladatait és hivatását a legteljesebb mértékben méltányolom ugyan, de akármilyen nagy is a csendőrség létszáma, nem tudom megérteni, hogy kiküldetésekre és átköltözésekre ilyen horirbilis összeget lehessen beállítani, mikor épen a közbiztonsági szolgálatot teljesítőknek első, legfontosabb, jellegzetes tulajdonsága a stabilitás, hogy állandóan ott maradjanak, megismerkedjenek a vidékkel, a néppel, a nép lelkületével, mert igy sokkal intenzivebben tudják a maguk kötelességét teljesíteni, mintha folytonosan dróton rángatva ide-oda dobálják őket, Ha el is gondolom, hogy a szolgálat érdékébői történhetnek áthelyezések, de semminemű olyan nagy tömegmozgalomról nem tudok, hogy ezen a címen 24 milliárd koronát lehetne a költségvetésbe beállitani. Bizonyos tekintetben reflektálni akarok itt a belügyminister ur előbb mondott szavaira. Azt a bűnt, hogy a magyar csendőrséget meg nem engedett politikai szolgálatba állították, amikor is nagyon sok kiküldetési illetményük volt, 1922-ben a belügyminister ur elődje követte el. Azóta a választásokon, kivéve a rétságit, nem láttam ilyen nagyobbmérvü csendőri mozgósítást, Csak még egyetlenegy népgyűlésen, a barabásin, ahol Nagy Ernő képviselőtársam tartotta beszámolóját, körülbelül 70 főnyi közönség előtt, ott láttam 180 csendőrt mozgósítva. Több volt a csendőrség, mint a^ tömeg, ngy hogy hozzájuk külön kellett beszélni. Ilyenekkel szaporodhatik a kiküldetési költségek összege, de azt hiszem, hogy a közigazgatás és közrendészet céljait nem szolgáló ezen intézkedésekre nincs szükség. Méltóztassék tehát megmondani, hogy ilyen címen hogyan lehet 24 milliárd koronát beállítani. Ismerek ugyan csendőrtiszteket, akiket egy esztendő alatt 24 helyre is áthelyeztek, de sohasem tudtak átköltözni. Itt azonban az állam pénzével mégsem bánnak takarékosan, ha ilyen célra 24 milliárdot lehet beállítani. Elnök : Kíván még valaki szólani ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a kiküldetési díjaknak magassága onnan származik, hogy a csendőrség — mint méltóztatik tudni — járőrszolgálatot is lát el. Ez a járőrszolgálat sokba kerül. Aki az ország jelenlegi viszonyait ismeri, az nagyon jól tudja, hogy főleg az Alföldön a községek legnagyobb részében nincs a belterületen szolgálat, hanem tisztára járőrszolgálat van. Ha az a csendőr 12 óránál tovább van szolgálatban, akkor vezénylési pótdíjat kap, és tekintettel arra, hogy élelmeznie is kell magát, és elszállásolásáról is kell gondoskodnia, ezt a vezénylési pótdíjat megtagadni nem lehet, s a mai viszonyokhoz mért magas összegben kellett megállapitani. Ezen a téren egyáltalán nincs túlságos bőkezűség. A magam részéről épen azért, hogy a költségvetést mentől takarékosabban állítsuk össze, revideáltam ezeket a tételeket a pénzügyministeriummal egyetértőié g és konstatáltuk, hogy ez az összeg igazán csak a legszükségesebb mértékre szo-