Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
348 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. akkor már a közbiztonsági szempontot állitják előtérbe. Politikai okból tartják fenn tehát a csendőrség nagy létszámát és ez a nagy lét- : szám legalább vidéken nagyrészt politikai i szempontból van megállapitva. Felhozhatnánk nagyon sok példát. Egyes képviselőtársaink itt már elmondtak eseteket a csendőrség brutalitásáról, arról, hogy a csendőrök hogyan üldözik azokat, akik politikai véleményt mernek nyilvánitani, hogyan adnak ki utasítást a csendőrségnek minden politikai megnyilvánulással szemben magánbeszélgetéseknek, a házakban folyó beszélgetéseknek ellenőrzésére is. Ez nem közbiztonsági szempont, ez semmi más, mint politikai zaklatás és üldözés. Egészen meggyülöltetik ezt az intézményt a vidéki népességgel, mert olyan utasításokat és rendeleteket adnak ki számára, olyan cselekedeteket végeztetnek el velük, amelyek vagy nem tartoznak az ő hatáskörükbe, vagy nem kellene hogy odatartozzanak. Szakitani kellene azzal, hogy a csendőrséget ugy instruálják és irányitsák, hogy mindenféle politikai megnyilvánulást azonnal elnyomjon, hogy üssön, verjen és hogy a politikailag gyanús emberek ma rosszabb bánásmódban részesüljenek a csendőrség és rendőrség részéről, mint a rablógyilkosok, mint a tényleges bűntettesek. Ma az a helyzet, hogy ha vidéken valamely munkás Népszavát járat, ezerféle zaklatásnak és üldözésnek van kitéve, ellenben a tolvajt hagyják szabadon futni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ezt már mégsem lehet mondani! A csendőrség ilyet nem tesz!) Elnök (csenget): A képviselő urat általánosságban gyanúsító kijelentéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Egyúttal kérem, méltóztassék a rovathoz tartani magát. Farkas István: Módositom kijelentésemet: nem akarok általánosítani. Nem vonatkozik tehát mindenkire, amit mondtam, de eseteket soroltak fel, tényeket hoztak ide a nemzetgyűlés elé (Rakovszky Iván belügyminister: Soha sem hoztak ilyen tényt!) — nem akarom megismételni őket, — hogy a postán megnézték, kinek jár Népszava, (Klárik Ferenc: Elkobozták!) a csendőrök ezt megállapították és a é postán szerzett információ alapján utánajártak és kikutatták az illetőt, úgyhogy az ilyen ember, igenis, üldöztetésnek van kitéve. Ezt nem a közrend kívánja, mert ha valamely faluba jár egy munkásujság, vagy egy liberális polgári lap... (Zaj. — Dobóezky Dezső: Annyi Est jár!) Elnök: Csendet kérek! Farkas István:-., azzal a közbiztonság nem szenved semmit. A csendőrségnek ezt a területet el kell hagynia. Szorítkozzék tisztán és kizárólag a közbiztonság fentartására. Tény az, hogy a tisztek száma a csendőrség kötelékében igen nagy mértékben emelkedett (Dobóezky Dezső: Kevés még most is!), ami természetesen azt jelenti, hogy a kiadások is nagyok és ennélfogva elviselhetetlenek. (Dobóezky Dezső: Mennyit fizet maga ahhoz 1 ?) Az . államnak lehet ilyen célra pénze, hanem csakis az igazi közbiztonság biztosítására. A tételt nem szavazom meg. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A belügymiuister ur kivan szólni! Rakovszky Iván belügymiuister: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a részletes vita folyamán felmerült kifogásokra rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam Farkas Tibor képviselőtársamnak az általános vita folyaévi december hó 9-én, szerdán. mán a csendőrségre vonatkozóan tett egynéhány megjegyzésével. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur kifogásolta, hogy amig a múlt esztendőben a csendőrségi létszámban nem volt altábornagy, csak két tábornok, a jelenlegi létszámban egy altábornagy és két tábornok is foglaltatik. Kifogásolta továbbá, hogy a gazdászati tisztek létszámában erős eltérés mutatkozik, amennyiben jóval több a gazdászati alezredes, mint tavaly volt. Ezek mind automatikus előlépésekkel függnek ^ össze. Mint tudni méltóztatik, a csendőrség tisztjei a honvédség tisztjeivel teljesen egyforma elbánás alá esnek, tehát reájuk is vonatkoznak a honvédtisztekre vonatkozó automatikus előlépési szabályok és igy létszámukban állandóan kell némi fluktuációnak^ mutatkozni, mert hiszen végre is erejük teljében lévő katonatiszteket, akik magasabb rangba léptek, nem bocsáthattunk el a szolgálatból csak azért, hogy a létszámviszonyok változatlanul maradjanak. Rothenstein igen t. képviselőtársunk elsősorban ^ a létszámot tette kifogás tárgyává, mondván, hogy belenyugszik abba, hogy csendőrség van, ellenben sokallja a létszámot. A helyzet az, hogy a háború előtt NagyMagyarországon valóban körülbelül ugyanakkora volt a csendőrségi létszám, mint ma, Akkor azonban a csendőrségnek, mint általában a belügyi rendészeti szerveknek nagy tartalékerő állott a háta mögött, az osztrák— magyar monarchia nagy hadserege, (Farkas István: Sohasem volt rá szükség!) ugy hogy minden olyan esetben, amikor a belügyi rendészeti közegek ereje nem volt elegendő arra, hogy akár állambiztonsági szempontból, akár esetleges egyéb felvonulásoknál és tömegtüntetéseknél, a személy- és vagyonbiztonság tömeges veszélyeztetésénél fellépjen, mindig segítségükre lehetett a hadsereg nagy katonai ereje is. (Klárik Ferene: Ma is van hadsereg!) Ma azonban, mint méltóztatik tudni, van ugyan hadsereg, de ezt a segítséget szolgáltatni igazán nincs módjában. (Rupert Rezső: Ötszáz emberrel rendet lehet tartani!) Méltóztassék figyelembe venni, hogy a honvédség egy helyőrséginek mekkora létszáma van, Ha az igen t. képviselő urak megismerik ezt a számot, rá fognak jönni, hogy a belügyi rendészeti karhatalmi erőknek erre a segédszolgálat-ara a hadsereget igénybe venni teljes lehetetlenség. Ezért vagyunk kénytelenek a békeviszonyokhoz mérten aránylagosan nagyobb csendőrségi létszámot fentartani. Azt méltóztatik mondani, hogy túl sok a csendőrörs, és hogy állandóan szaporítjuk a esendőrörsöket. Ellenkezőleg, épen legújabban csökkenteni akarjuk a csendőrörsök számát, inert hiszen legénységgel nem tudjuk őket kellőképen ellátni. De nem azért, mert. mint Farkas t, képviselőtársam mondotta, a falusi közönség mulat azon, hogy mennyi csendőrörs van, hanem épen ellenkezőleg, a falusi közönség óhaia ellenére csökkentjük az őrsök számát, a falusi közönség óhaja ellenére nem tudunk uj őrsöket felállitani, mert jóformán hétről-hétre jönnek deputációk, vidéki érdekeltségek, amelyek azt kérik, hoery uj és uj őrsöket állítsunk fel. (Zaj a szélsőbaloldalon.— Saly Endre:' Csak a szolgabíró kéri!) Nem, t. ^Teinzete'vülés, ezt maga a lakosság kéri. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Ellenmondások a szélsőbal oldal cm. — Elnök csenget.) Méltóztassék elhinni, hogy a csendőrség nagyon, de nagyon keveset foglalkozik azzal a bizonyom
