Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

À nemzetgyűlés 480. ülése 1925. hogy ndre oktatták ki őket, a két megbízott közül az egyik az odavaló borbély, a másik a cipész volt; tékát a borbély és a cipész fognak elmenni a bányába, ha szrájk van, ők vannak megbizva, hogy majd a széntermelést folytassák — akkor az egyik azt mondotta gúnyosan: maga még a bányába leszállni sem mer, mert na meglátja, mindjárt elszalad. így gúnyolódtak velük, de egyáltalában semmiféle különösebb megjegyzést nem tettek. Erre az illető nyomban szaladt a községi jegyzőhöz — ugy látszik ez is kötelességük ezeknek az uraknak és ezért tartják őket — és ott bemondta, hogy ez az illető a nemzetet gyalázta, a hadsereget gyalázta, meg nem tudom, mi mindent gyalázott. Erre felvettek egy jegyzőkönyvet, a csendőrök kihallgatták és ebben az ügyben a munkásokat a múlt szombatra beidézték a hatvani járás főszolgabírójához reggel 9 órára. Ott kiküldték őket, hogy a folyosón várakozzanak ebben a hideg időben és ott tartózkodtak fél 11-ig. Fél 11-kor behivták az egyiket; a másika folyosón kinn maradt. Nem tudta, miért veszik őket külön elő. Be alig volt benn az egyik pár percig, csattanások, kiabálások hallatszottak, majd kijött a főszolgabiró s a kint, az ajtó előtt álló másik munkásra rászólt: mit lődörög itt az ajtó előtt, menjen a folyosó végére! Pár perccel később behivták ezt a munkást is, elé állott a főszolgabiró a szolgabiróval egyetemben — ez a munkás igen kis ember, azt hiszem, eddig soha semmiféle panasz nem volt ellene, Sulyok Csorna Jánosnak hivják, tehát nem valami destruktiv ember, hanem jóravaló magyar ember — és azt mondotta: Te vagy az a büdös gyilkos, kommunista gazember? Te vagy az a nagy legény? — és se szó, se beszéd, ketten neki estek ennek az embernek és ott a főszolgabírói hivatalban felpofozták, összeverték. (Rakovszky Iván belügyminister: Ez még csak egyoldalú beállitás! Ezt a munkás mondja! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Távol áll tőlem, hogy ezt általánosítani akarnám, távol állok attól, hogy azt mondjam, hogy ez mindenhol igy történik, de belügyminister ur, az ön hatóságáról már két izbeu állapította meg a bíróság, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy tanukat megvertek, önnek tehát ma már nincs meg az a nagy erkölcsi ereje, hogy ezeket az állításokat olyaii határozottan visszautasítsa. (Rakovszky Iván belügyminister: Jogerősen egyszer sem állapították meg!) A független bíróság állapította meg a nyomozóhatóságokról két perben azt, hogy tettleg bántalmazták a kihallgatott tanukat. Itt is kei dem a minister urat: összeegyeztethetőnek tartja-e ezt azzal a működéssel, amelyet ez a nemzeti munkavédelmi hivatal kifejt? Mert aztán tovább ment a főszolgabíró és azt mondta: ugy-e, a szövetkezetnek van italmérési engedélye? Majd gondoskodom arról hogy azt az italmérési engedélyt elvonják, — Szóval, arra van szervezve ez a hivatal, hogy az orosz ochranát helyettesítse | (Rothenstein Mór: Nem! Magyar ochrana!) És minden embert, akit oda • behoznak, kioktatnák egyúttal arra is, hogy neki ezzel az esküvel egyúttal kötelességévé tétetik az, hogy az ő munkástársát vagy polgártársát alaptalan feljelentésekkel zaklassa, és folyton járjon és keresse az anyagot? A falusi borbély és a falusi suszter a minister ur bizalmi embere, és az ő feljelentésük alapján verik össze ezeket az embereket a főszoilgabiróságon. Talán csak nem lehet he lyeselni, hogy embereket, akiket tanukkén: idéznek be valamely hivatalhoz, tanuk nélkül évi december hó 9-én, szerdán. 335 verjenek meg! Azért keli ezt itt elmondani, és azért nem lehet megírni, mert azok az urak bizonyára lesznek ou y an nagy lovagok, hogy letagadják. Egészen biztos, üogy letagadjak. (Rakovszky Iván belügyminister: Miért biztos, hogy igazat mondtak önnek?) Azért, mert a másik dagadt arccal és könnyező szemmel jött ki. Látta azt más is, de az, aki azt látta, nem hajlandó tanúnak eljönni, azt mondja, hogy a Következő heten öt hívja be a főszolgabíró és őt pofozza fel. Ez nem az első eset a hatvani főszolgabiróságnál! Meni lehet helyeselni ezt senki részéről sem. Bármilyen bűncselekményt követett el az illető, bármilyen ügyben hallgatják ki, arra a szolgabírói a csak megszégyenítő, ha egyúttal a pribék szerepére is vállalkozik, és egyúttal ő maga intézkedik. Elég törvényük van az uraknak, elég bőven van alkalmuk lecsukatni az embereket minden lényegtelen dologért, mi szükség van arra, hogy a főszolgabíró még ilyen eszközöket is^ igénybe vegyen, és munkásembereket, akik egész életüket becsületes, tisztességes munkában töltötték el, tettleg bántalmazzon abban a hivatalos helyiségben, ahol a törvénytiszteletet kellene hirdetni és a törvény tiszteletet kellene a munkásságba és a népbe belevinni. Elvárom, hogy a minister ur ebben az ügyben vizsgálatot fog elrendelni és megállapítja azt, hogy ez a nemzeti munkavédelmi. hivatali ezredes volt-e a revolvervigéc, ő árult-e ott fegyvereket az embereknek és ő biztatott-e arra, hogy ilyen cselekedetekre ragadtassák magukat, de főként elvárom, hogy a minister ur kivizsgálja az esetet és megállapítja, mi szolgáltatott okot arra, hogy ezt a két munkásembert a hatvani járás főszolgabiróságánál tettleg bántalmazzák. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! El vagyok készülve arra, hogy a belügyminister ur zárószavában megint lekicsinylő iskolamesterkedéssel fog előállani, én azonban ennek ellenére mégis szükségesnek tartom, hogy egyetmást ezzel a kérdéssel kapcsolatban elmondjak. Az általános vita folyamán már voltam bátor rámutatni azokra a visszásságokra, amelyek a nemzeti munkavédelmi hivatallal kapcsolatban észlelhetők. Rámutattam arra is, hogy ez a szervezet merőben felesleges intézmény, hogy erre semmi szükség nincs, hogy erre az adózók pénzét pocsékolni teljesen felesleges. Nem tudom ezt másnak minősíteni, — anélkül, hogy az egyéneket külön megbántani akarnám — mint pretoriánusok szervezését és tartását állások, stallumok, hivatalok nyújtását bizonyos politikai, vagy ellenforradalmi szolgáltatásokért. A nemzeti munkavédelmi hivatalra, mint a közüzemek biztositására szolgáló szervezetre több okból nincs szükség. Tessék elhinni, ha egyszer rákerül, vagy rákerülhet majd a sor arra, hogy ilyen közüzemeket kell ellátni munkaerővel, erre ez a nemzeti munkavédelmi hivatal épen ugy, mint a múltban, alkalmatlan volt, ezentúl is alkalmatlan lesz. (Peírovácz Gyula : Miért ? — Kiárik Ferenc : Mert nem ért hozzá ! Nem is akar ! — Rakovszky Iván belügyminister : Dehogy nem !) Rothenstein képviselőtársam már hivatkozott arra, hogy a magyarországi munkásmozgalmak és bérmozgalmak idején sohasem került arra a sor, hogy a közüzemek menetét beszüntessék. Ezt én megerősítem. Az egész idő alatt, körülbelül 40—50 < esztendő alatt, amióta Magyarországon sztrájkok, bérmozgalmak és kizárások vannak, soha egyetlenegy