Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

336 À nemzetgyűlés 480. ülése 1925. évi december hó 9-én, szerdán. esetben sem fordult elő, hogy a közérdekű üze­mekben a munkát beszüntették volna. Emlék­szem esetekre, amikor a háború előtt generá­lis politikai sztrájkok voltak, s a sztrájkveze­tőség akkor is gondot fordított arra, hogy a világítási, a közélelmi, a viz- és a többi való­ban közérdekű üzemek menete zavartalan le­gyen. Ezek nem is vettek részt a mozgalom­ban, hanem végezték munkájukat, szolgáltat­ták azokat a dolgokat, amelyekre a köznek szüksége van. Szükség tehát erre a szervezetre nincsen. Mint elővigyázati rendszer pedig felesleges, . mert hiszen a gyakorlat azt mu­tatta, hogy ezekben az üzemekben sohasem szüntették be a munkát. De ha egyszer mégis rákerülne a sor, ki kell jelentenem, hogy ezzel a szervezettel azt a szerepet betölteni sikerrel nem fogják tudni. Megmutatták ezt a leg­utóbbi mozdonyvezető-sztrájk alatt, amelyet nem szociáldemokraták és szervezett munká­sok rendeztek, hanem amely a jobboldal ini­ciativájára robbant ki, hogy igen sok pénzbe kerültek, de a vonatokat megindítani és üzem­ben tartani nem tudták. A vonatok mindaddig álltak, amig a régi gyakorlott mozdonyveze­tők nem mentek vissza munkahelyükre. Ez tehát disz, sallang, cafrang, melyet azért tartanak, hogy embereknek politikai szolgáltatásokért elleniszolgáltatásként stallu­mokat biztosítsanak. Az a, 33 miliard korona olyan hatalmas összeg, amelyért az adózók uak igen sokat kell dolgozni ok és izzadniok. Ha van ilyen: felesleges 33 milliárd korona, akoir ebből hagy on sok hasznos intézményt lehetne létrehozni. Ha ezt a.33 milliárd koro­nát szociálpolitikai befektetésekre, vagy ber­ni ozgalma k megakadályozására fordítaná k, akkor a bérmozgalmak túlnyomó nagy részét ki lehetne küszöbölni. Mit lehetne csinálni ebből a 33 milliárd koronából? Mindenekelőtt ki lehetne építeni a béregyeztető hivatalok hálózatát, létre le­hetne hozni olyan pártatlan testületet, amely a keletkező bérmozgalmaknál az egyeztetés munkáját mindkét (fél niegielégedésére elvé-i gezné. Ilyen rendeletet ki is adott a kereske­delemügyi minister ur, ezt azonban nem haj­tották végre. Ilyen törvényt elfogadott a nemzetgyűlés is a mezőgazdasági munkásokra nézve, de ezt sem hajtották végre. Nincs te­hát egy elhárító készülék, mellyel a bérmoz­galmakat el lehetne hárítani. A kormány ilyen villámhárító felszerelésére nem is tö­rekszik. Ellenben van az adózók pénzéből 33 milliárd korona arra a célra, hogy a munká­sok jogos bérigényeit és törekvéseit letörje, (Ellentmondások a jobboldalon.) ha szüksé­ges, vérbe fojtsa és rémuralmat teremtsen a gazdasági harcok idején, melyeket békésen kell és íehet levezetni. Hiába méltóztatik belügyminister ur, is­kolamesterkedni, mégis csak Így van a do­log, ezt mutatja a tapasztalat. Számtalan esetben okmányokkal igazoltuk a nemzetgyű­lés előtt, hogy ez a nemzeti munkavédelmi hivatal teljesen értéktelen valami, amelyet egészen nyugodtan ki lehetne selejtezni a budgetből. Ez csak pénzpocsékolás, ezt a pénzt sokkal hasznosabban lehetne befektetni és kamatoztatni. A munkabér egyeztető hivatalokon kívül, — melyeket kevés költseggel nagyon jól meg­lehetne szervezni — meg lehetne valósítani ennek a 33 milliárd koronának egy részéből a munkanélküliség esetére való biztositást.mely már régen esedékes, amelyre nézve a népjó­léti minister ur többszörösen ígéretet _ tett, évekkel ezelőtt, esedékes volt ez majdnem , minden félesztendőben, inert minden indemni­! tási, minden költségvetési tárgyaláskor újra ; meg újra megígérte, minden nála járó kül­; döttségnek kilátásba helyezte az idevonat­kozó törvényjavaslat beterjesztését, ez áron­ban még máig sincs beterjesztve. Most itt van a borzalmas tél, a soha el nem képzelt mérvű munkanélküliség és most is rajával bocsátják : el a munkásokat és alkalmazottakat; a fizikai | és szellemi proletariátus hatalmas mértékben j növekszik és dagad, erre azonban az állam­! nak egyetlen fillére, de még biztató szava sin­j csen; van azonban 33 milliárd koronányi be­j fektetés ob^an célokra, olyan bajok elháritá­amely bajok ebben a pillanatban egyál­talában nem fenyegetnek, a, múltban sem ál­lottak elő soha és a jövőben sem igen van es­hetőség arra, hogy bekövetkezzék az, hogy a közérdekű üzemek működését beszüntessék. A tapasztalatok alapján egészen természe­tesnek találom, hogy a belügyminister ur ezt a kérdést ugyanúgy fogja kezelni, mint ahogy kezel minden erről az oldalról jövő kérdést. Egészen természetes, hogy lesz védő szava a nemzeti munkavédelmi hivatal számára; egé­szen bizonyos, hogy a hatvani ocsmány, aljas, lovagiatlan törvénytelenséget is védelmezni fogja, mert hiszen már meg is védte közbe­szólás alakjában, amikor azt mondta, hogy nem egészen bizonyos, hogy megtörtént. (Pe­yer Károly: Miért panaszkodnék valaki és miért csinálna magának költséget azzal, hog3" Pestre jön és elmondja, csak azért, mert azt álmodta! Tessék a körülményeket figyelembe venni!) Ezeket a kérdéseket fel kell hozni, a nemzet elé tárni s a nemzetgyűlés bírálata alá kell bocsátani. Éjidig az volt a gyakorlat, hogy ha valaki pofonokat kapott, lehetőleg eltagadta, mert ha nincs is valaki telítve ka­szinói szellemmel, még sem fér össze férfias­ságával, hogy pofonokat vágjon zsebre és azokkal dicsekedjék. Mondom, eddig az volt a gyakorlat, bogy aki pofont kapott, az elta­gadta, — sok van ilyen — de az, hogy valaki, aki nem kapott pofont, kiáll j on a fórumra és ráfogja, hogy kapott pofont, még nem történt meg. Ha tehát valaki azt állítja magáról, hogy megpofozták, különösen akkor, amikor nem életkérdés rá nézve, — mert hiszen a bomba­merényleteknél életkérdés volt ráfogni a rend­őrségre, hogy ott őket megpofozták és a val­lomásokat igy csikarták ki belőlük — ha ezt a becstelen gyalázatot magára veszi ós ebből gavament kovácsol magának, bizonyos, hogy annak valami alapja van, különösen akkor, ha erre tanú is van és ezt a belügyminister urnák nem kellene ilyen kétértelmű, ilyen félig máris védelmező módszerrel előre igye­kezni elhárítani ezt a vádat, hanem egyenesen és kereken meg kell mondania, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indít (Rakovszky Iván bel­ügyminister: Természetesen!) és a vizsgálat eredményéhez képest intézkedik. (Rakovszky Iván belügyminister: Egészen világos!) így szokás Európában. (Peyer Károly: Azután el­vész az akta! — EUenmondások a jobboldalon. — Peyer Károly: Már volt egy ilyen esetem!) De végtelen sajnálatunkra, — ismétlem és nem [ győzöm elégszer ismételni, mert mi ezt bor­zasztóan fájlaljuk — a gyakorlat eddig nem ez volt. T. belügyminister ur, ma is az a helyzet, hogy ha valaki a közigazgatási hatósághoz, tehát csendőrséghez, főszolgabirósághoz, rend­őrséghez idézést kap és véletlenül nem a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom