Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

28 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. közbeszólás alakjában ismételten találkoztam, pár tényre kénytelen vagyok mégis rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Mikor boldogult gróf Tisza István engem a kultnszministerium adminisztratív államtitkári székéből elhívott ministerelnökségi politikai államtitkárnak, a »Világ«-ban egy cikk jelent meg, hogy Tisza miért hozza ezt a klerikális grófot. Klerikális gróf nem voltam, (Helyeslés jobbfelöl.) de konservativ gondolkozású ember voltam, ezt mindenki tudta rólam s a Világ — mindenesetre a baloldalnak egy orgánuma — aláhúzta ezt 1916-ban, akkor mikor a ministerelnökségnek lettem politikai államtitkára. A munkapártban is közismert volt rólam, hogy ennek a nagy pártnak, amelyben épen azért, mert nagy párt volt, különböző árnyalatai voltak, a konzervativ részéhez tartoztam. Mikor a kommün összeomlott, Sopronban léptem föl keresztény nemzetipárti programmal, s utalok ottani programmbeszédemre. Beszédemet azzal kezdtem, hogy a konzervativ világnézet mellett tettem tanúságot. De már ebben a beszédemben is, és azután is hangsúlyoztam, hogy nem tartanám szerencsésnek, ha a keresztény politikát erőszakos cselekedetekkel akarnák alátámasztani. Ezt politikai hibának tartottam a jobboldali politika szempontjából, és ezzel szemben foglaltam állást, nemcsak igazságérzésből, hanem azért is, mert ezektől az excessuktól féltettem a jobboldali politikát. Hogy e tekintetben mennyire igazam volt, azt igazolja az, hogy a szociáldemokrata párt ínég ma is ebből a pár excessusból kovácsolja a maga fegyvereit a jobboldali politika ellen. Azt azonban hogy én ma, mikor tulaj donkép a világon liberális pártok nincsenek, — mert ez korábbi világnézet volt, —.a baloldali politikának egészen mások a formái,-—magamat liberális politikusnak vallottam volna, különösen 1919 után. és a kommün tapasztalatai után azt a t. képviselő urak nehezen állithatnák. Mindig szembehelyezkedtem bizonyos jobboldali szélsőségekkel akkor, amikor ez népszerű volt, mert lia népszerűségre pályáztam volna, akkor mindenesetre 1919 után hangoztattam volna ezt nagy emfázissal. De akkor én mérsékeltem. Ma azonban, mélyen t. uraim, nem fogom megszerezni önöknek azt az örömet, hogy a konzervativ és jobboldali politikát gyengitsem akkor, amikor az egész világon felismerhető a forradalmi szellem, (ügy van! jobbfelöl.) Annak a pohárköszöntőnek, amelyet én a Tesz. vacsoráján mondtam, semmiféle aktuális politikai jelentősége nem volt, csupán világnézeti kérdésről szólt és viselem annak felelősségét, amit ott mondtam. Mit mondtam ott 1 Azt mondtam, hogy az egész világ beteg a forradalmi szellemtől és ennek a forradalmi szellemnek jellege az, hogy nemcsak Kína, nemcsak Damaszkusz forrong és Marokkóban a riff-kabilok, hanem hogy a szófiai székesegyházban az a bombamerénylet megtörtént, ahol százak haltak meg, hogy Zariboni le akarta lőni Mussolinit, itt pedig Rákosi Mátyás trojkákat akart szervezni : mindez nem magától történik. Azt mondottam, hogy ezek mögött a III. Internacionálé áll, amely megfontoltan, tervszerűen fűti a forradalmi szellemet. (Fábián Béla : Azért kell az egész nemzetnek szervezkedni! — Egy hang jóbbfelől: Szervezkedünk is !) És okulva a kommunizmus tanulságain, a magyar társadalom tököt és gerslit enni nem akar és nem az a juh-nyáj, amely le hagyja magát mészárolni. (Élénk helyeslés és taps jóbbfelől, a középen és a balközépen.) Hogy ez be ne következzék, szükséges, hogy a nemzeti elemek, nevezzük azokat akár konzervativ, akár jobboldali elemeknek, tömörüljenek azért, hogy bizonyos irányzatok és bizonyos fák az égbe ne nőhessenek. Ez az én politikai hitvallásom, ezt vallottam 1907-ben, ezt vallottam 1919-ben és ezt vallom fokozottabb mértékben ma, és amikor az egész világ meggyőződött arról, hogy ez az egyedül helyes politika, amelyet követni lehet, akkor Magyarországot mégegyszer forradalomba sodorni nem engedem ! (Elénk helyeslés és taps jóbbfelől, a középen és a balközépen.— Farkas István : Nem engedem ! — Vázsoayi Vilmos : Megmentette a hazát ! — Renczes János : Gúny még nem mentette meg !) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Haller István. Haller István: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nan-on a kultuszminister ur egy nagyszabású j kulturprogrammot exponált, amelyet én a ma| pm részéről teljes egészében aláírok, s miután j a kultusz ügyét tényleg nem tekintem pártpo! lit^kai kérdésnek, én a kultusztárca költségve• tését elfogadom. (Éljenzés jóbbfelől.) Engem főképen isren rokonszenvesen hangolt | a kultusztárca irányában az a 29 milliárd, amely | beruházásokra van felvéve és amely elsősorS ban falusi és tanyai iskolák építésére van ! szánva. Én nagyon jól tudom,, hogy a minden| kori nénzügyi kormányzattal szembe a kultusz| ministernek mekkora küzdelmet kell vívnia azért, hogy megfelelő összegeket kapjon ahhoz, hogy bizonyos kulturcélokat anyagilag is alátámasszon, s igv kétségkívül a kultuszminister érdemének kell betudni, hogy képes volt a mai, igazán szűkre szabott keretek között is egy ekkora öszeget kiszakítani arra, hogv azt sz 1 elhanyagolt feladatot végre escy jelentékeny lépéssel előbbre vigye, amely elhanyagolt feladat neve: a népnevelés és népoktatás. Én azonban nem tartózkodhatom attól, ho^ry rá ne mutassak, hogy amikor a kultuszminister ezt a kétségkívül dicséretreméltó lépést teszi, akkor egyúttal a régi liberális kormányoknak egy óriási mulasztására mutat rá, mert ha azt mondja ez az indokolás, hogy szükség van 1026 uj tanteremre és 870 tanítói lakásra, akkor ez nem azt jelenti, hogy a népszaporodás akkora volt, hogy most a népszaporodás arányában 1026 uj tantermet kell nyitni és 870 uj tanítót kell alkalmazni, hanem akkor ez azt jelenti,, hogy az elmúlt, sok évtizedes liberális kormányzati korszakoknak nem volt megfelelő gondja a magvar nép nevelése (Ugv van! a jobb- és a balodalon.) és azokat a legtősgyökeresebb magyar területeket hanyagolta el, amelyekben tulajdonkénen a magyar nemzet -neje van (Ugy van! balfelől és a jobboldalon.) és ezek felkarolása helyett — nem akarok itt most rámutatni arra. hoffv milyen indokokból — épen a nemzetiségi vidékekre vitte el a magyar nemzet áldozatkészségének súlyos millióit és jóformán maa-a ellen, a magyar nemzet ellen nevelte az értelmi nívói át, műveltségi fokát ároknak, akik végül hálából a magyar nemzet ellen fordultak. Én helyeslem azt, hogy a kultuszminister ur elsősorban az elemi oktatást, a népoktatást akarja minden erővel fejleszteni, a mellett, hogy a legmesszebbmenőleg helyeslem és hozzájárulok minden egyéb tervéhez is, amelyeket a felsőbb oktatásra, a művészet pártolására, a külföldi összeköttetések megteremte-