Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. egy roppant jellemző esetet leszek bátor a t. Nemzetgyűlésnek elmondani. Egyik községemben a szerb megszállás alatt a községi birót Bakaity Vimosnak hivták. Rendkívül hasznos szolgálatokat tett a szerbekkel szemben a magyarság védelmezése érdekében. Három éven keresztül vezette a községet s egyetlen panasz sem volt ellene, sőt a harmadik év végén, mielőtt a szerbek kimentek volna, a kommunizmusnak Budapesten történt bukása alkalmával a makói kommunistáknak óriási harcuk volt s akkor 54 csendőrtiszt és csendőr ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, bogy beszédideje két perc múlva le fog járni, méltóztassék tehát beszédét ehhez alkalmazni. Kiss Menyhért: Meghajlok az elnöki figyelmeztetés előtt és röviden befejezem. Ötvennégy csendőrnek és csendőrtisztnek az életét mentette meg a feje kockáztatásával, mert a kommunisták parancsnoka ezért halálra Ítélte. Áthozta ezeket a csendőrtiszteket és csendőröket Szegedre. Ezek most is a kormány első védelmezői. Az első hadsereg magva ez a csendőrség volt. A honvédelmi ministerium s a közigazgatósági hatóságok legnagyobb része javaslatot tett a kormánynak, hogy ez a biró, aki ina már nem biró, de a községi képviselőtestület tagja, kitüntetést kapjon. Purgly Emil főispán ur azonban kizárólag azért utasitja vissza ezt mér éveken keresztül, mert az illető biró a második választás alkalmával reám szavazott. Amikor katonai érdemekről van szó, akkor nem szabad ennyire pártpolitikát érvényesíteni, mert hiszen akár a minister ur a minister, akár más, katonák vagyunk és katonai kérdésekben feltétlenül a kormány alá rendeljük magunkat. Ezek után bátor vagyok a következő három rövid indítványt benyújtani (olvassa): 1. Utasítsa a Nemzetgyűlés a belügyminister urat, hogy a közigazgatás demokratikus átszervezésére és egyszerűsítésére vonatkozó és számtalanszor beígért törvényjavaslatát mielőbb terjessze be a Nemzetgyűlés fóruma elé; (Rakovszky Iván belügyminister: Be van terjesztve!) 2. Utasítsa a Nemzetgyűlés a belügyi kormányt, hogy a főispáni állásokat és a budapesti főpolgármesteri állást szüntesse be, vagy átmenetileg a 29 főispáni állást resztringálja ugy, hogy 4—5 vármegyének egy főispánja legyen, tekintettel a csonka ország rettentő pénzügyi h elyzetére ; 3. Utasítsa a Nemzetgyűlés a belügyi kormányt, hogy a községi jegyzők jogállásának megállapításáról terjesszen mielőbb törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé.» A belügyi kormányzattal szemben bizalmatlan lévén, a költségvetést nem szavazom meg! (Helyeslés a baloldalon. — Szabó István ( sókor ópátkai): Összeférhetetlenségi bejelentést 'teszek Kiss Menyhért képviselőtársam ellen, azért, mert valakit kitüntetésre ajánlott!) Nem is ajánlottam senkit! ÍMalasits Géza: Az ellen nem tesz összeférhetetlenségi bejelentést, aki Mussolinit kitüntetésre ajánlotta? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A házszabályok 212. §-ának 5. és 7, bekezdése értelmében a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván szólni! NAPLÓ, xxx

VII. évi december hó 5-én, szombaton. 317 Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk-) _A« idő előrehaladott Voltára tekintettel egész röviden fogok foglalkozni a belügyi tárca, általános vitája folyamán felmerült kifogásokkal és észrevételekkel. Mindenekelőtt is kitérek egy olyan témára, amelyről expozémban nem nyilatkoztam, tehát épen ez a téma az, amellyel némileg bővebben szándékozom foglalkozni. Elsősorban is Farkas Tibor igen t. barátom és képviselőtársam vetette fel a vármegyei törvényhatóságok felújításának és a vármegyei tisztujitások elrendelésének kérdését, de jóformán az összes szónokok foglalkoztak ezzel a követelménnyel. El méltóztattak azonban felejteni az igen t. szónok urak, — legalább a szónok urak egy része — hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat régen be van nyújtva és a nemzetgyűlés előtt fekszik. Ezekben a kérdésekben ma már törvény nélkül nem intézkedhetem. Igaz, hogy az egyes ellenzéki szónok urak azt kívánták tőlem, hogy egy másirányu egyszakaszos törvényjavaslatot nyújtsak be, én azonban azt kérdezem, hogyha egy kérdést véglegesen vagy ideiglenesen, de meg akarunk oldani és ehhez a megoldáshoz egy törvényjavaslat letárgyalására van szükség, akkor miért foglalkozzunk ilyen egyszakaszos, átmeneti jellegű javaslattal, amikor előreláthatóan ugyanannyi idő alatt és ugyanannyi fáradsággal az alapos javaslatot is letárgyalhatjuk és a végleges munkát is elvégezhetjük? Amennyiben az igen t. Ház különböző pártjai abba a helyzetbe hoznának engem, hogy egy bizonyos javaslatra vonatkozólag biztosítanak arról, hogy az néhány nap alatt le fog tárgyaltatni, akkor természetesen lehetne szó arról, hogy egy, a nemzetgyűlés rendelkezésére álló rövid, üres időszakot felhasználjuk a kérdés rendezésére, azonban — őszintén megvallom — semmi reményem nincs arra, hogy olyan javaslatot tudnánk elkésziteni, amely a nemzetgyűlés összes pártjai részéről egyetértéssel találkoznék és igy mindenesetre huzamosabb időre lenne szükség\ hogy ideiglenes megoldást csináljunk a végleges megoldás helyett. Ezért azzal a kéréssel fordulok a t. Nemzetgyűléshez, hogy osszuk be a magunk tanácskozását, osszuk be az időt, amelyet a különböző javaslatok letárgyalására fordítunk, olyanformán, hogy a sürgős, a halaszthatatlan ügyeket elintézve, végre ezekkel az aktuális és fontos kérdésekkel is foglalkozzunk, amikor aztán a t. Nemzetgyűlésnek módjában lesz a benyújtott törvényjavaslat alapon intézkedni a törvényhatóságok jövendő sorsáról. Én.magam vagyok az első, aki óhajtom, hogy ezen a kérdésen keresztüíessüuk. Most azonban, hogy Farkas Tibor t. képviselőtársam azt javasolja, hogy rendeljük el a tisztujitásokat bizottságig tagválasztások nélkül, erre az a tiszteletteljes válaszom, hogy ez a két kérdés minden törvényhatósági életben mindig annyira szorosan összefügg, hogy amikor annak idején, a háború kitörésekor a tisztujitásokat a törvény elhalasztotta, ezzel egyidejűleg elhalasztotta a törvényhatósági bizottságok újraválasztását is, s amikor átmeneti intézkedések történtek, ezek mindig közösen és együtt történtek. A helyes megoldás tehát az, ha a törvényhatóságok felújításával együtt rendeljük el a tisztujitásokat is. Ha visszatérünk az egyik téren a normális állapotra, vissza kel] térnünk a másik téren is. 45