Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

À nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton- 315 tartom, nem tartom olyannak, amely hú tükre lenne annak a közvéleménynek, amelyet a vármegyék törvényhatósága mögött élő nagy néptömegek kívánságai alkotnak. Ne mondja a kormány és senki sem ebben a Házban Friedrich Istvántól kezdve végig a jelenlegi belügyminiszter úrig, hogy amig a hatalmat gyakorolták, nem volt alkalmuk és idejük ahhoz, hogy ezt a rendkívül fontos törvényt megalkossák. Volt idejük, igen t. Nemzetgyűlés, mert ha Budapest székesfőváros törvény hatóságának már kétszer volt alkalma választani, ha Budapest székesfőváros törvényhatóságának közönségét már kétszer hozták olyan alkotmányos helyzetbe, hogy uj törvényhatóságot alkosson magának, amely tud az uj időkhöz alkalmazkodni és tud uj institúciókat az uj emberek lelkén keresztül megvalósítani, akkor feltétlenül respektálni kellett volna az agrár Magyarországot is, amely az országnak mégiscsak nagyobb százalékát teszi és ennek a nagyobb résznek törvényhatósági viszonyait is rendezni kellett volna, a választásokat kellő időben ott is el kellett volna rendelni. Éreztük ezt a választások alkalmával különösen kétszer. A tisztikar — amely a vármegyék ügyes-bajos dolgait intézi — és a közönség, ama nagyközönség között, amely az alkotmány sáncain kivül marad, nagy ür tátong. A három faktor most már egyáltalában nem érti meg egymást. A vármegyék urai per abszolutem semmit sem tanultak. Lelkületük és felfogásuk az állami életről a szociális problémákról ugyanaz, mint báró Eötvös József korában, aki a Falu Jegyzőjében megírta, megfestette és költői színekkel megalkotta a régi vármegyei életnek egy etapé-ját. Azóta nem változtak és bár a minister ur nagyon pallérozott elméjű ember, épen abban látom politikájának hibáját, hogy nem veszi figyelembe az eseményeket, amelyek a szomszédos államokban, az utódállamokban körülöttünk történnek, nem veszi figyelembe, hogy Csehországnak Magyarországtól szerzett részein feltűnő nagy számban választottak most kommunista képviselőket és teljesen érzéketlen ama nagy eseményekkel szemben, amelyek Franciaországban és Németországban történtek. Ő mellőzi azt a tanulságot, amelyet a német és a francia kormányok már leszűrtek, hogy amikor felgyülemlik a népek lelkében az elégületlenség és a kritika, és valami formát akar keresni magának a politikai és az áliaméíetben, akkor németek és franciák is igen helyesen ugy vezetik le ezt a felgyülemlett elégületlenséget, hogy választást rendelnek el. Egy uj politikai helyzetben, újonnan küldött emberekkel szemben, még ha nem is tudnak sikereket elérni, nem támasztanak a választók milliói olyan kívánságokat, mint azokkal az emberekkel szemben, akik 5—10 vagy 15 esztendeig erőszakkal kivánják a hatalmat kezükben megtartani. Méltóztassék elhinni, a legnagyobb aggodalommal kell hogy figyeljük ezeket az eseményeket, amelyek történnek. És ezzel szemben a magyar kormánya mit tesz ? Azt teszi, hogy szaporítja a csendőrség létszámát, óriási összegeket költ a rendőrségre, a detektivtestületre, a központi hivatalok fentartására és amellett r Magyarországon is, amikor a szanálási törvény értelmében a kormány vállalta az ódiumát annak, hogy a tisztviselőtársadalom egy igen jelentékeny részét elbocsássa, aminek következtében gazdasági helyzetünk megrosszabbodik, ez az intellektuális réteg gyűl és politikailag nem kellemes, nem jó véleményt terjeszt az országban. Ezzel szemben a kormány abszolúte nem csinál semmit sem, kizárólag a szuronyok erejére, a csendőrségre, rendőrségre támaszkodik, azoknak a nagy problémáknak megoldása elől, amelyekkel a népet lehetne kielégíteni és a széles néprétegeket lehetne foglalkoztatni, elzárkózik, és ahelyett, hogy rászánná magát külföldi mintára arra, hogy választat, több kinyilatkoztatás történt a túlsó oldalról a képviselő urak részéről a tekintetben, hogy még a Nemzetgyűlés is a főrendiházi törvény megalkotása után átalakul országgyűléssé. Sem a francia nemzetnek, sem más európai népnek történetében nem tudok egyetlenegy esetet sem, mikor egy nemzetgyűlés öt évig is eltartott volna. A nemzetgyűlésnek magának lényege és karaktere az, hogy rövid ideig tart és e rövid idő alatt is radikális változtatásokat eszközöl a nép életében. (Zaj a jobboldalon.) Hogy ennek a feladatnak ugy az első, rövidebb ideig tartó nemzetgyűlés, mint a második nemzetgyűlés mennyiben felelt meg, ennek elbírálását igen t. képviselőtársaimra és a közvéleményre bizom. Ez a költségvetés, a belügyi tárca, épen azért rendkívül fontos reánk nézve, mert a politikai kérdések egész komplexumával szoros összefüggésben állanak a belügyi tárca költségvetési tételei. Az urak még hatása alatt állanak annak, ami vasárnap az összes nyugdíjasok együttesen tartott ülésén történt, amelyen a túloldalról képviselőtársaink közül Barthos, Platthy György és mások is jelen voltak és ahol olyan beszédek — nemcsak egy, hanem több — hangzottak el. amelyből forradalmi hangulatra lehet következtetni és amelyekben a leghatározottabb hitetlenségnek és bizalmatlanságnak adtak kifejezést a kormánnyal szemben, amelytől nem várják sorsuk intézését. És ezzel a megmozdulással, ezzel a súlyos kritikával szemben mit tesz a kormány ? Nem gondolkozik azon, hogy lélektanilag lehetetlen emberekbe erőszakkal más meggyőződést verni és csak egy jobb meggyőződést lehet nem erőszakosan elfogadtatni velük. E heiyett az igen í. kormány azt teszi, hogy egy ott radikális hangon felszólalt magasabb rangú katonatisztet vizsgálat alá akar vonni és a vizsgálat során nem tudom mire akarja őt rákényszeriteni. (Mozgás a baloldalon.) A helyett, hogy az okok megszüntetésére törekednének, amelyek az emberekben ezt a forradalmi hangulatot keltik, mindjárt a bűnbakot keresik és az ilyen emberekkel szemben erőszakos utón kivannak eljárni. Politikai, világpolitikai felfogást nem lehet az emberekbe erőszakkal, fegyelmi eljárásokkal bekényszeriteni. (Barthos Andor: Csakhogy az elkeseredésnek is lehet szelid hangja!) Elkeseredett tömegeket ilyen módon kibékiteni és a kormányzatnak megnyerni nem lehet. (Zaj a jobboldalon.) Olyan gazdasági és pénzügyi megoldással kell jönnie az igen t. kormánynak, hogy ezek az emberek lássák, valóban foglalkoznak az ő sorsuk intézésével. A háború előtt egy székelyudvarhelyi tanár, aki néni volt megelégedve a fizetésével, egy tanári gyűlésen egyedül állva azt hangoztatta, hogy nem sokáig képes a Himnuszt éhesen, korgó gyomorral énekelni. Tisza István, aki akkor már az ismert Tisza István volt, akinek a hatalom kezében volt Magyarországon, akkor jónak látta ennek az egyetlenegy embernek levelet írni, négyoldalas hosszú levelet, amelyben hazafias lelkével meggyőzni igyekezett azt a tanárt arról, hogy nincs igaza, és viszont megmutatta azokat az okokat, feltárta a módokat, miért, hogyan kívánja a tanárok státusát rendezni: és az ő gazdasági kérdésüket rendbehozni. Ö, aki akkor a hatvanhárom vármegyés nagy Magyarország felett rendelkezett, akinek olyan hatalma volt, mint kevésnek, akinek óriási többség és nagy párt állt a háta mögött, egyetlenegy embernek revolúciós hangjával és kifogásaival szemben szükségét látta, hogy leüljön, foglalkozzék vele és meggyőzze őt ahelyett, hogy detektiveket, csendőröket küldött volna letartóz-