Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

À n&mzeigyülés á79. ülése 1925. gyűlés szíves figyelmét, (Malasits Géza: Reméljük, rátér a szocialistákra is! — Rothenstein Mór: Engedelmet kell kérni az elnöktől a meghosszabbításra !) mert tudom, hogy mivel egy -egy tárca tárgyalása korlátozott, figyelemmel kell lenni azokra, akik még hozzá akarnak szólni. Egy kérdést azonban mégsem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk! a jobboldalon.) A nemzeti munkavédelmi intézményt erősen támadták és nem olyan színben állították be, amilyen szine tulajdonképen van. A 111.11X1921. sz. belügyministeri rendelet 1. §-át kell elolvasni és mindjárt meg fogják látni képviselőtársaim, hogy ennek nem lehet azt a magyarázatot adni, amelyet iparkodnak annak adni. Olyan dolog ez, hogy az ember a háztetőre nem akkor teszi fel a villámhárítót, mikor már jönnek a fellegek és a biztositást sem akkor csinálja, amikor attól fél, hogy mindjárt itt lesz a felhő és a jég el fogja verni a termést, hanem akkor teszi, amikor preventiv intézkedésre van szükség. A nemzeti munkavédelmi intézményről szóló rendelet 1. §-a azt mondja (olvassa): »A közüzemek, valamint a létfentartás szempontjából nélkülözhetetlen közérdekű üzemek és munkálatok zavartalan működésének biztosítása, illetve annak veszélyeztetése a szükséges munkák elvégzése, nemkülönben a munkaeszközök ellen irányuló támadások elhárítása céljából a nemzeti munkavédelem intézményét állítom fel.« Én azt mondom, hogy ha a kormány ezt nem tette volna meg, abban az esetben nagy mulasztást követett volna el. Gondoskodni kell arról, hogy minden körülmények között biztosítva legyenek azok az állami érdekek, amelyek az elsőrendű szükségletek kielégítésére vonatkoznak. Szociáldemokrata képviselőtársaim sokszor hangoztatják és ugy akarják beállítani ezt a dolgot, mintlm ez a sztrájk letörésére szolgálna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Farkas István: Pénzkidobás!) Kijelentem őszintén, hogy én a szakszervezeteknek nem vagyok ellensége, ha azok nincsenek átitatva politikummal s én az emberek egyesülését egy bizonyos cél, egy jogos igény megvalósítása érdekében helyénvalónak tartom, mert hiszen senki sem várhatja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, (Ugy van ! balfelöl) néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát, kell tehát, hogy az egyenlő érdekű emberek csoportja kifejezésre juttassa a maga akaratát, törekvését és hogy jogos igényeinek elérése céljából tevékenykedjék. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha valaki, az egyes munkacsoportok jogos igényét akarja kivívni, akkor nem romboló munkát kell kezdenie, már pedig az üzemek beállítása, azok üzemen kivül helyezése és ennek lehetővé tétele romboló munka. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek a romboló munkának megszüntetése, lehetetlenné tétele céljából nemcsak annyit kell megadni a nemzeti munkavédelem intézményének fentartására, amennyit a belügyministerium igényel, de ha sokkal több volna, akkor is meg kellene adni. Nem lehet elzárkózni ilyen feladatok megoldása elől, mert : videant consules, ne quid respublica detrimenti capiat. (Malasits Géza : Ez kell a magyarnak !) Ezért a kormányzatnak vigyáznia kell, nehogy valami szerencsétlenség történjék, ha pedig történni akar, meg tudja gátolni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : A napisajtó nem közüzem !) Nem hagyhatok szó nélkül még egy kérdést. Közbeszólás formájában már többször előfordult itt a nemzetgyűlésen az a jogtiprás, — amint ők beállították — amellyel a sajtószabadság korlátozva van. Ebben az én városom, Szeged városa is érdekelve van és pedig azért, mert Szegeden volt egy »Szeged« cimü liberális lap, amelyet nem lehetett megrendszabályozni. (Farkas István: Nem évi december hó 5-én, szombaton. 30Ö is szorult rá a rendszabályozásra !) Nem fogott rajta az okos szó. Volt egy Vermes-hez eimzeit szerkesztője, aki még tévedésből sem tudott olyat irni, ami ne izgatott volna és ami igaz lett volna. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István : Erre nem a közigazgatás illetékes. A bíróság állapítja meg. — Zaj. Elnök csenget.) Önök valószínűleg azt fogják mondani, hogy kidobták a diványt. Nem tudtunk egyebet tenni, mint a »Szeged« cimü lap kolportázsjogát megvontuk, mikor pedig tovább is folytatta ezeket a dolgokat, azt a lapot megszüntettük. A belügyminisztérium egy másik liberális lapot engedélyezett, a Délmagyarországot, (Farkas István : Kife.,ezetten ugy, hogy liberális I) amely egyszer már korábban is meg volt, de végelgyengülésben meghalt. Megengídtük, hogy feltámadjon, de Vermes szerkesztő nélkül. Etltámadt és ma ezzel a lappal, a Délmagyarországgal, igazán mondhatom, semmi különös bajunk nincs. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A liberális eszméket hirdeti, jól van, ez az ő felfogása, ez az ő receptje és e szerint csinálja. De mondhatom, nem lehet a dolgot oly tragikusan beállítani, mint ahogy Farkas képviselő ur beállította, hogy itt valami különös jogtiprás történt volna. (Farkas István: De még milyen!) Méltóztassék megnyugodva lenni abban a tekintetben, hogy a szegedi közönség, ha megkérdezik, bizonyosan azt fogja mondani, amit én, hogy t. i. Szeged város liberális polgársága a liberális lap igények tekintetében ki van elégítve. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A kormány nem fog engedni kilengéseket, természetes dolog, hugy nem is szabad engedni kilengéseket, mert nem akarja veszélyeztetni a jogrendet s azt az egymás iránti tiszteletet és megbecsülést, emely Szegeden mindig megvolt és ma is megvan s ha idegenek nem tolakodtak volna be Szeged városába, ma is ugy volna, mint ezelőtt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor nem tudta egyik ember a másikról, hogy milyen vallású és melyik templomba jár. Együttesen munkálkodtak, tevékenykedtek annak a városnak érdekében, és így közvetve a haza érdekében is. (Malasits Géza : A haza Tápénál kezdődik, ugy-e?) Petrovácz képviselő ur felemlítette, hogy a törvényhatóságok háztartásában az országos betegápolási pótadó sok zavart idéz elő. Bár ez a kérdés nem egészen ide tartozik és valószinü. hogy a népjóléti minister ur tárcájának tárgyalása alkalmával lesz még alkalom ezt a kérdést diskusszió tárgyává tenni, de kötelességemnek tartom ezt már most szóvá tenni, minthogy némileg mégis bekapcsolódik a belügyi kérdésekbe, mert hiszen a községek háztartásának kérdésében a belügyminister urnák legfőbb felügyeleti joga van. Nagyon sok városban, többek között nálunk Szeged városában is, olyan váratlanul jött az a nyolcmilliárd ilyen címen kirovott összeg, hogy az egész költségvetést felfordította. (Zaj. Elnök csenget. — Kiss Menyhért: Ég a klotürlámpa!) Ez túlságosan nagy megterhelés, amelytől meg kell szabadítani a városokat, amelyek pedig igazán nagy kormányzati munkát végeznek, Méltóztassék megengedni, hogy — időm letelvén — befejezzem szavaimat. Egyet azonban őszinte, igaz szívvel mondhatok. A belügyi tárca költségvetését, ha még egyszer akkora összeggel volna is beállítva, nyugodt lelkiismerettel fogadnám el (Zaj a szélsőbaloldalon.), mert akkor tudnám, hogy meg tudjuk oldani mindazokat a kérdéseket, amely megoldása elsőrangú szükségletet képez. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és