Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

304 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925, kérdést ismertette a minister ur, ennélfogva én csak egyéb részekre akarok kiterjeszkedni, azokra a részekre, amelyeket közvetlen tapasztalatból tudok. (Halljuk! Halljuk!) A ki vándorlása ál, épen annál a nyomorúságnál fogva, amelyben ez az ország van, roppant nagy tülekedéssel találkoztunk. Különösen az Észak-Amerikába való kivándorlás volt minden ember vágyának a netovábbra, akinek üres volt a gyomra és üres volt a zsebe és azt gondolta, hogy túl a tengeren az utcán lehet összeszedni a dollárokat- (Szeder Ferenc: Kolbászból fonják a keritést!) Ez nagy csalódás, és mi iparkodtunk is erről felvilágosítani azokat, akik hozzánk, a belügyministeriumhoz fordultak. Iparkodtunk felvilágosítani őket arról, hogy igen sok ember van, aki tulajdonképen csak abból él, hogy másokat félrevezet és igen sok ember van, aki azzal biztatja őket, hogy megszerzi nekik az útlevelet és kimehetnek Észak-Amerikába, ahol lesz munkaalkalmuk, ahol majd bőségesen dúskálhatnak a dollárokban. Ennélfogva szükséges volt, hogy felállítsunk egy kivándorlási irodát. A belügyministerium ezelőtt két esztendővel egy kivándorlókat és visszavándorlókat védő irodát állított fel, ahova megfelelő személyzetet állított be, s alkalmat nyújt ezáltal mindazoknak, akik tájékozódást akarnak szerezni abban a tekintetben, hogy miként lehet Amerikába kimenni, a kellő információk megszerzésére. Ezalatt a két esztendő alatt — közvetlen tapasztalatból mondhatom, — oly üdvös szolgálatot tett ez a kivándorlási iroda Magyarországnak és Magyarország polgárainak, amelyért csak elismerést érdemel a belügyministerium. Ezelőtt két esztendővel még ezerszámra voltak olyanok, akik kimehettek, ma mindössze 473 azoknak a száma, akiknek útlevelet lehet adni és akik innen Magyarország területéről ÉszakAmerikába kimehetnék. Ezek közül is az északamerikai konzul bizonyos számot — és pedig jelentékeny számot — levon azok részére, akik itt csonka Magyarországon születtek ugyan, de elszakított területen laknak, ennélfogva ami kvótánkba tartoznak, de aszerint biráltatik el igény.iogosuitságuk, hogy hol születtek, aminek következtében a mi kvótánk terhére esnek. Végeredményben tehát a belügyministerium az idén nem adhatott ki több útlevelet, mint 170-et, és ezek kiadásánál gondoskodott arról, hogy elsősorban a lehető legméltányosabb igények elégíttessenek ki. Ennélfogva, miután ugy gondoltuk, hogy a családok összehozatala, a családtagoknak egymással való találkozása és a megélhetésnek ilyen módon való lehetővé tétele első és legnagyobb indok, elsősorban azoknak az anyáknak adtunk kivándorlási útlevelet, akinek kettőnél több gyermekük van és férjük künn van Észak-Amerikában. Most méltóztassék azt venni, 170 útlevelet lehet kiadni. A háromgyermekes anya negyedmagá val 40—45 családot jelent. Ezek mehetnek ki. Sok könnyet, sírást, kesergést, könyörgést láttam és hallottam : itt pusztulunk el, az apánk künn van Északamerikában jó körülmények között, künn van a nagybátyánk, vagy nagynénink jó gazdasági viszonyok között, hív bennünket, itt van az affidavit, amelynél fogva eltartásunkról gondoskodik. Nagyon sokszor elfordultam attól, aki sírt, mert nem tudtam nézni. Éreztem az igazságot, de nem tudtunk rajta segiteni. A győztes államok, Észak-Amerika sem kívánja máiannyira a munkást, mint azelőtt, amikor úgyszólván szabadbemenetel volt Észak-Amerikába. Nem igen kell az ember sehol, mert az üzemek ott is félerővel mennek és a megélhetési lehetőség ott is nehezebb. Ennélfogva jövőre előjegyezett december hó Ó-én, szombaton. tük ezeket azzal, hogy majd a jövő évi kvóta terhére ki tudnak menni. Sajnos, őszintén meg kell vallanom, ha ez a kvóta marad továbbra is, három esztendő bele fog telni, amig csak a háromgyermekes anyák ki tudnak menni. Dél-Amerikába a kivándorlás sokkal könnyebb. Ott azonban egy nagy szerencsétlenség történt. Mikor sokan kimentek azt gondolván, hogy jó ellátásban fognak részesülni, a braziliai forradalom folytán a bevándorlók, hogy ugy mondjam, egyik rosszból a másikba jutottak. Némelyek beálltak a felkelők közé, családjukat otthagyták. Ezeket később részben elfogták, részben elestek, és ott maradtak az árvák, elhagyottan. A belügyministerium intézkedett, hogy a hollandus követség révén a legszükségesebb ellátásukra szolgáló dollárt hozzájuk juttassuk. A hollandusok gondoskodtak arról, hogy ezek az árvák és özvegyek legalább éhen ne pusztuljanak. (Kiss Menyhért: Nem tudjuk a javaslatokat benyújtani!) Hogy ezek a szegény nyomorgók azután elláttattak, abban különös segítségünkre volt Némay Ferenc alezredes, aki kiment oda és foglalkozott az ottlévő magyarokkal, azonkívül Cezarovits Balázs szaleziatjus pap, aki szintén oltalma alá vette ezeket az embereket, asszonyokat, árvákat, özvegyeket és most már valamivel javult ezeknek a helyzete. A külügyministerium gondoskodott arról, hogy San Paolóban konzulátust állítsunk fel, amelynek az a feladata, hogy a künlévő magyarokkal foglalkozzék, minthogy az utóbbi időben már a hollandi konzulátus és követség megszüntette a felügyeletett. Még Rio de Janeiróban van a hollandusoknak egy konzulátusa, amely a legszükségesebb ellátásban részesiti azokat, akik hozzá fordulnak. Amikor a kivándorlás ilyen nehéz feladatok megoldásával foglalkozik, amikor szociálpolitikai kérdések kapcsolódnak bele munkájába és feladata bizonyos tekintetben humanitárius természerü, akkor gondoskodott arról is, hogy a rendelkezésére álló tőkével, amely azelőtt mint nemes valuta kezeltetett, szociális intézményeket létesitsen. Ez ugy történt, hogy megvette a Fiumei-ut 4 szám alatt levő házat, abban lakásokat rendezett be, tehát enyhítette a lakásszükséget. Megvette a Teréz-körut 27. számú házat is, amelyre egy emeletet emelt. (Szeder Ferenc : Egész jó háztulajdonos !) Megvette a Révay-utca 10. szám alatti házat (Malasits Géza : Volt bokréta-ünnepély 1) Ott semmi sem volt. (Malasits Géza : Még birkapaprikás sem volt ?) Azonkívül az Attila-körut 17. szám alatt egy házat épittetett, amellyel szintén a lakásinséget enyhítette. Amikor tőkéjét igy fekteti be, egyszersmind közgazdasági kérdésekről is gondoskodik. Kehidán, Deák Ferenc volt kúriáján megvette a 480 holdas földbirtokot (Kiss Menyhért : Inkább a földbirtokreformot hajtanák végre !) és gazdasági iskola felállítása céljából a földmivelésügyi ministeriumnak engedte át, ezzel a kivándorlás vágyát is iparkodott lejebb szállítani, azonkívül egy hazafias kérdést is megoldott, mert azt hiszem, ebben a nemzetgyűlésben nincs egyetlenegy ember sem, ki el nem ismerné Deák Ferencnek, a haza bölcsének nagy érdemeit. Ez a vétel 1925. október 17-én, vagyis Deák Ferenc születésének évfordulóján történt. Deák Ferenc tudvalevően 1808. október 17-én született. Ilyen körülmények között bizonyos pietás is kapcsolatban jött ezzel a vétellel, azonkivül pedig egy közgazdasági kérdés. Most különös súlyt kell fektetnünk arra, hogy a földmivelési törekvések megoldassanak és képzett földmivelőink legyenek és a kehidai bírtuk megvétele ebben a tekintetben segítségünkre lesz. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Nem akarom tovább igénybe venni a nemzet-