Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. ségi ügyek pórészének, — amelyeknek ugyan egy részbe a népjóléti és munkaügyi ministerium jogkörébe tartozik, nagy része azonban ma is a belügyministerramban van — és az állategészségügyi kérdéseknek kellő kezelése és kellő felügyelete, különösen most, amikor az uj kereskedelmi szerződések megkötése folytán kénj^telenek leszünk Magyarország területén legalább tranzité átengedni^ igen sok. gazdasági jószágot, feltétlenül szükséges. A mezőrendészeti ügyekben pedig igazán a bűnözéseknek egész halmaza van az ujabb időben, mert a kommunisztikus gondolkodás, a kommunisztikus érzés még mindig érezteti harasai. Az erdőrendészeti és vadászati ügyek kellő rendezése, amely szorosan összefügg a közbiztonság kérdésével is, szintén nagy kijerjedéssel biró intézkedési jogkört tesz szükségessé. A bányaügyekben a közigazgatási határozatoknak felülbírálása, azonkívül az építésrendészeti ügyekben a községi építkezéseknél különösen az egészségügyi szempontból való intézkedések szintén feltétlenül szigorúbban hajtandók végre. Végtelenül fontos része a közigazgatási rendészetnek a tűzrendészet. Á tűzrendészet a múltban nagyon el volt hanyagolva, nem igen törődött vele senki, mert nem akartak rá költeni, hogy a megfelelő eszközök rendelkezésre álljanak. A tűzoltó-kiképzés is inkább olyan parádés valami volt, hogy a tűzoltó vasárnap felvette a tűzoltóruháját és akkor jobban feltűnt a faluban. Ma ezt máskép kezeljük ; még pedig a belügyministeriumnak legutóbb kiadott 220.000/1925. számú rendelet folytán a községek és egyáltalában a törvényhatóságok tüzrendészeti tekintetben kötelezve vannak arra, hogy a tüzoltószereknek legalább a minimuma rendelkezésre álljon, ezenkívül pedig a lehetőséghez képest ans^agilag is segitséget nyújt a belügyministerium, de rákényszeríti a községeket is arra, hogy megfelelően képzett tűzoltókat tartsanak. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, különös feladata az államnak, hogy a vagyon- és személybiztonság mellett az értékek megőrzése, megtartása és megvédése céljából is a megfelelő intézkedéseket megtegye. Ennek az elhanyagolt kérdésnek most igazán szép fejlődésre juttatása mellett bizonyos altruisztikus gondolkozást is kifejlesztünk ezzel az emberekben és lelkeket fogunk gyógyítani akkor, amikor az a tűzoltó az ő kiképzése mellett, az ő munkájának végzése mellett nem tekinti azt, kinek a vagyonát és életét menti, hanem csak azt nézi, hogy értéket és életet ment. Ez feltétlenül a sziv nemesítésére, a ^ gondolkozás erkölcsi értéke emelésére szolgál, másrészt pedig — nem csinálok belőle titkot — meggyőződésem szerint véghetetlenül nagy erőt ad ennek az államnak az által, hogy a fegyelmezettség alapján kapcsolatot teremt minél nagyobb tömegek között és így — Isten tudja mikor — ha szükség lesz rá, szervezett tömeggel találkozhatunk, amelynek lelkét egy gondolat hatja át : megmenteni az értékeket, megmenteni az embereket. Ennek továbbfejlesztése különösen a szérűrendelet foganatosításával elengedhetetlen. Én ugy ismerem fajomat, bogy meglehetősen konzervatív, a jó tanácsokat azonban elfogadja és ha elsőbb nehezen is, és ha elsőbb kényszer mellett is, de megtartja, és ha látja annak eredményét, ha látja, hogy az a tanács, amelyet a rendelet magában foglal, az az útbaigazítás, amelyet a hatóságtól nyer, egyszersmind neki is anyagi előnyöket teremt, abban az esetben azt méltányolni is fogja. Nem mondok egyebet, csak azt, hogy amikor először kezdték a szőlőt permetezni, akkor a mi jó gazdáink kinevették azokat az embereket: micsoda munka már ez, ilyet is fogunk tenni 1 Amikor azután néhány esztendeig nem termett évi december hó 5-én, szombaton. §03 nekik semmi, a szomszédságban levő permetezett szőlő pedig termett, gyönyörű szépen vették a permetezőt és a permetező anyagot és ma máiegészen természetesnek tartják, hogy a szőlőt permetezni kell. Ugy áll tehát a dolog, hogy elsőbb a kezdet mindig nehéz, ellenszenvre talál, gyűlöletet vált ki nagyon sokszor a közigazgatás azon közegeivel szemben, akik ennek végrehajtására hivatva vannak, később azonban, amikor a hasznát belátják, maguktól is készségesen teljesitik és az óvóintézkedéseket maguktól is megteszik. A belügyniinistérium különös gondját képezi, hogy az ipari rendészet is, mely szintén nagyon elhanyagolt állapotban volt, megfelelő mederbe tereitessék. Természetes, hogy ehhez emberek kellenek, természetes, hogy ehhez áldozat szükséges és épen ezért nem szabad nekünk az ilyen kérdésekben takarékoskodnunk, mert az megbőszülj a magát. (Ugy van ! Ugy van !) A mértékek ellenőrzése, az italmérési ügyek javasolása — az italmérési engedélyeket ugyan a pénzügyministerium adja, — rendőri szempontból és egyéb köztekintetekből való véleményadás mind a belügyministeriumba tartoznak. Kicsiségnek látszik ugyan, és ugy látszik, hogy a belügyministeriumon csak keresztülmegy és onnan visszamegy a pénzügyministériumba, de nem így áll a dolog, mert nagyon sokszor oly alapos kutatást és tanulmányozás tesz a kérdés szükségessé, mely hosszú ideig foglalkoztatja azt a közigazgatási szervet, melynek feladata ennek megoldása. A gép- és légi jármüveknek minél nagyobb mértékben való elterjedése és forgalomba juttatása uj intézkedéseket tett szükségessé és ma, amikor a rendőrség jogkörébe belekapcsolódott a közlekedési rendőrség is, amikor tehát ezt is teljesiteni kell, egészen természetesnek fogják találni a képviselő urak, hogy ugyanazzal a létszámmal, mely ezelőtt volt, az ujabban előállott igényeket kielégíteni nem lehet. Ez uj kiadásokkal, uj személyzet beosztásával kapcsolatos. A rendőri büntetőügyek kérdésében a minister ur már megfelelő tájékoztatást nyújtott. Ebben apadás történik a legközelebbi jövőben, és pedig azért, mert a háború idején kiadott rendeletek, melyeknek be nem tartása folytán előállott kihágások elbírálása harmadfokban azelőtt a belügyministeriumhoz tartozott, e számban jelentékenyen megapadtak. A malomügyi kihágások, amely 7 ek azelőtt rőffel-véggel voltak, most már úgyszólván teljesen megszűntek; ezenkívül más olyan dolgok is, melyek a háború idején rendelettel lettek kihágássá minősitve, legnagyobb részben már szintén megszűntek. Ennek az osztálynak azonban nagy feladatai vannak, mert hiszen kihágás mindig fog történni, amig ember lesz, amig rendeletek lesznek és amig törvény lesz. Azért mégis csak leghelyesebbnek tartom, ha ezeknek elbírálása harmadfokon a belügyministeriumhoz tartozik, vagyis ahhoz a hatósághoz, mely a kormányzatnak egy részét képezi, ez végtelenül fontos, mert nagyon fontos kérdések kapcsolatosak vele, nevezetesen kapcsolatos vele pl. az, — ami majdnem megélhetési kérdés — hogy valaki erkölcsi bizonyitványt kaphasson. Egy felületesen elbírált kihágás lehetetlenné teszi az illető részére, hogy ilyen bizonyitványt kapjon, enélkül pedig nem fog kapni iparjogot, vagy pedig valamely vállalkozásra nem kap megbízást. Én tehát ugy gondolom, hogy ezekből a köztekintetekből folyólag szükséges, hogy ennek elbírálásánál az utolsó szó a belügyministeré legyen. A kivándorlás kérdése ismételten és ismételten felmerült a belügyi tárca tárgyalása alkalmával. Ezt főbb vonásokban, valamint a statisztikai
