Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. ségi ügyek pórészének, — amelyeknek ugyan egy részbe a népjóléti és munkaügyi ministerium jog­körébe tartozik, nagy része azonban ma is a be­lügyministerramban van — és az állategészség­ügyi kérdéseknek kellő kezelése és kellő felügye­lete, különösen most, amikor az uj kereskedelmi szerződések megkötése folytán kénj^telenek leszünk Magyarország területén legalább tranzité áten­gedni^ igen sok. gazdasági jószágot, feltétlenül szükséges. A mezőrendészeti ügyekben pedig iga­zán a bűnözéseknek egész halmaza van az ujabb időben, mert a kommunisztikus gondolkodás, a kommunisztikus érzés még mindig érezteti ha­rasai. Az erdőrendészeti és vadászati ügyek kellő rendezése, amely szorosan összefügg a közbizton­ság kérdésével is, szintén nagy kijerjedéssel biró intézkedési jogkört tesz szükségessé. A bányaügyekben a közigazgatási határoza­toknak felülbírálása, azonkívül az építésrendészeti ügyekben a községi építkezéseknél különösen az egészségügyi szempontból való intézkedések szin­tén feltétlenül szigorúbban hajtandók végre. Végtelenül fontos része a közigazgatási rendé­szetnek a tűzrendészet. Á tűzrendészet a múltban nagyon el volt hanyagolva, nem igen törődött vele senki, mert nem akartak rá költeni, hogy a megfelelő eszközök rendelkezésre álljanak. A tűz­oltó-kiképzés is inkább olyan parádés valami volt, hogy a tűzoltó vasárnap felvette a tűzoltóruháját és akkor jobban feltűnt a faluban. Ma ezt máskép kezeljük ; még pedig a belügyministeriumnak legutóbb kiadott 220.000/1925. számú rendelet foly­tán a községek és egyáltalában a törvényhatósá­gok tüzrendészeti tekintetben kötelezve vannak arra, hogy a tüzoltószereknek legalább a minimuma rendelkezésre álljon, ezenkívül pedig a lehetőség­hez képest ans^agilag is segitséget nyújt a belügy­ministerium, de rákényszeríti a községeket is arra, hogy megfelelően képzett tűzoltókat tartsa­nak. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, különös feladata az államnak, hogy a vagyon- és személybiztonság mellett az értékek megőrzése, megtartása és meg­védése céljából is a megfelelő intézkedéseket megtegye. Ennek az elhanyagolt kérdésnek most igazán szép fejlődésre juttatása mellett bizonyos altruisztikus gondolkozást is kifejlesztünk ezzel az emberekben és lelkeket fogunk gyógyítani akkor, amikor az a tűzoltó az ő kiképzése mellett, az ő munkájának végzése mellett nem tekinti azt, kinek a vagyonát és életét menti, hanem csak azt nézi, hogy értéket és életet ment. Ez feltétlenül a sziv nemesítésére, a ^ gondolkozás erkölcsi értéke emelésére szolgál, másrészt pedig — nem csinálok belőle titkot — meggyőződésem szerint véghetetlenül nagy erőt ad ennek az államnak az által, hogy a fegyelmezettség alapján kapcsolatot teremt minél nagyobb tömegek között és így — Isten tudja mikor — ha szükség lesz rá, szervezett tömeggel találkozhatunk, amelynek lelkét egy gondolat hatja át : megmenteni az értékeket, megmenteni az embereket. Ennek továbbfejlesztése különösen a szérű­rendelet foganatosításával elengedhetetlen. Én ugy ismerem fajomat, bogy meglehetősen kon­zervatív, a jó tanácsokat azonban elfogadja és ha elsőbb nehezen is, és ha elsőbb kényszer mellett is, de megtartja, és ha látja annak eredményét, ha látja, hogy az a tanács, amelyet a rendelet ma­gában foglal, az az útbaigazítás, amelyet a ható­ságtól nyer, egyszersmind neki is anyagi előnyö­ket teremt, abban az esetben azt méltányolni is fogja. Nem mondok egyebet, csak azt, hogy ami­kor először kezdték a szőlőt permetezni, akkor a mi jó gazdáink kinevették azokat az embereket: micsoda munka már ez, ilyet is fogunk tenni 1 Amikor azután néhány esztendeig nem termett évi december hó 5-én, szombaton. §03 nekik semmi, a szomszédságban levő permetezett szőlő pedig termett, gyönyörű szépen vették a permetezőt és a permetező anyagot és ma mái­egészen természetesnek tartják, hogy a szőlőt per­metezni kell. Ugy áll tehát a dolog, hogy elsőbb a kezdet mindig nehéz, ellenszenvre talál, gyűlö­letet vált ki nagyon sokszor a közigazgatás azon közegeivel szemben, akik ennek végrehajtására hivatva vannak, később azonban, amikor a hasz­nát belátják, maguktól is készségesen teljesitik és az óvóintézkedéseket maguktól is megteszik. A belügyniinistérium különös gondját ké­pezi, hogy az ipari rendészet is, mely szintén nagyon elhanyagolt állapotban volt, megfelelő mederbe tereitessék. Természetes, hogy ehhez emberek kellenek, természetes, hogy ehhez áldozat szükséges és épen ezért nem szabad nekünk az ilyen kérdésekben takarékoskodnunk, mert az megbőszülj a magát. (Ugy van ! Ugy van !) A mértékek ellenőrzése, az italmérési ügyek javasolása — az italmérési engedélyeket ugyan a pénzügyministerium adja, — rendőri szempontból és egyéb köztekintetekből való véleményadás mind a belügyministeriumba tartoznak. Kicsi­ségnek látszik ugyan, és ugy látszik, hogy a belügyministeriumon csak keresztülmegy és on­nan visszamegy a pénzügyministériumba, de nem így áll a dolog, mert nagyon sokszor oly alapos kutatást és tanulmányozás tesz a kérdés szüksé­gessé, mely hosszú ideig foglalkoztatja azt a köz­igazgatási szervet, melynek feladata ennek meg­oldása. A gép- és légi jármüveknek minél nagyobb mér­tékben való elterjedése és forgalomba juttatása uj intézkedéseket tett szükségessé és ma, amikor a rendőrség jogkörébe belekapcsolódott a köz­lekedési rendőrség is, amikor tehát ezt is telje­siteni kell, egészen természetesnek fogják találni a képviselő urak, hogy ugyanazzal a létszámmal, mely ezelőtt volt, az ujabban előállott igényeket kielégíteni nem lehet. Ez uj kiadásokkal, uj személyzet beosztásával kapcsolatos. A rendőri büntetőügyek kérdésében a minis­ter ur már megfelelő tájékoztatást nyújtott. Ebben apadás történik a legközelebbi jövőben, és pedig azért, mert a háború idején kiadott ren­deletek, melyeknek be nem tartása folytán elő­állott kihágások elbírálása harmadfokban azelőtt a belügyministeriumhoz tartozott, e számban jelentékenyen megapadtak. A malomügyi ki­hágások, amely 7 ek azelőtt rőffel-véggel voltak, most már úgyszólván teljesen megszűntek; ezen­kívül más olyan dolgok is, melyek a háború idején rendelettel lettek kihágássá minősitve, legnagyobb részben már szintén megszűntek. Ennek az osztálynak azonban nagy feladatai vannak, mert hiszen kihágás mindig fog tör­ténni, amig ember lesz, amig rendeletek lesznek és amig törvény lesz. Azért mégis csak leghelyesebbnek tartom, ha ezeknek elbírálása harmadfokon a belügyministe­riumhoz tartozik, vagyis ahhoz a hatósághoz, mely a kormányzatnak egy részét képezi, ez vég­telenül fontos, mert nagyon fontos kérdések kap­csolatosak vele, nevezetesen kapcsolatos vele pl. az, — ami majdnem megélhetési kérdés — hogy valaki erkölcsi bizonyitványt kaphasson. Egy felü­letesen elbírált kihágás lehetetlenné teszi az illető részére, hogy ilyen bizonyitványt kapjon, enélkül pedig nem fog kapni iparjogot, vagy pedig vala­mely vállalkozásra nem kap megbízást. Én tehát ugy gondolom, hogy ezekből a köztekintetekből folyólag szükséges, hogy ennek elbírálásánál az utolsó szó a belügyministeré legyen. A kivándorlás kérdése ismételten és ismétel­ten felmerült a belügyi tárca tárgyalása alkalmá­val. Ezt főbb vonásokban, valamint a statisztikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom