Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton. 297 nem vezeti, (Ugy van ! jobbfelől.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy parlamenti kijelentés elfeledtetheti a Népszavának évtizedes tenorját, sem nem jelentheti azt, hogy boldog, boldogtalan, felelős és felelőtlen elem derüre-borura gyülekezhessek. Sőt, éppen a közelmúlt késztet engem arra a kérelemre, hogy »az ipari munkás szabadságáról, a békéltetésről, a döntőbirósági eljárásról és a gazdasági szakegye&ületekről« 200. szám alatt a kereskedelemügyi minister ur által beterjesztett javaslatot a lehetőség szerint minél előbb hozzák a Ház pléniuma elé letárgyalás végett. Általában azt hiszem, az egész magvar társadalom kivánságát fejezem ki, amikor lehetetleniteni akarom, hogy a gazdasági célokra alakult munkásszakszervezetek egyfelől a munkát tegyék lehetetlenné, másfelől pedig politikai gyüfészkei legyenek a gazdasági szervezetektől távolálló elégedetlen elemeknek. A sajtószabadság azoknak való, akik tudnak vele élni és nem visszaélnek vele. Nem beszélve azokról az időkről, amikor Magyarország publicistái Magyarországnak első közéleti féifiai voltak, előkelő publicistáink ma is tudják, hogy bennünket irántuk a tiszteletnek és rokonszenvnek minden érzése vezet és tölt el. Ezeknek a pennáját a haza- és emberszeretet vezeti. De a mérgezett tőr nem veszedelmesebb a méregből és gyűlöletből táplálkozó toílnál. (Ugy van! jobbfelől.) Ha en a mérget hivatott szakember kezébe adom s lakat kulcsa alatt őriztetem, az nem veszedelmes, de ha a mérgezett tollat avatatlan kézben látom azt, mihelyt tudom, lefogom s nem várom meg, mig pusztitó munkáját elvégzi. (Helyeslés jobbfelöl.) A sajtóval ma úgyszólván majdnem egyenlő hatásuk van a moziknak ; nevelő a hatásuk, ha jó irányban mennek és romboló a hatásuk, ha helytelen az irányuk. Volt idő, %nikor én is elmentem a moziba és láttam olyan darabokat, amelyek következtében elment a kedvem a moziba járástól. Megengedem, hogy ma is sokat lehet tanulni a moziban, mert hiszen ott végig utazhatj cl ciZ ember az egész világot, amihez nekem pl. nincs módom, hogy azonban a moziban a házasságtörés iskolájától kezdve a szekrényfeltörés iskolájáig előadjanak ma is mindenféle dolgokat, — holott annak ma felügyeleti tanácsa van — azt gondolom nem lehet tűrni és ajánlom a t. minister urnák — ha nem is tartozik a szakmaiába — hogy méltóztassék ezt figyelemmel kisérni. (Meskó Zoltán: Pirul az ember, ha moziba megy!) Nem mulaszthatom el, hogy legőszintébb köszönetemet ki ne fejezzem a belügyministerium egy igen érdemes tagjának, dr. Vadnay Tibornak azért, hogy a magyar hivatalos nyelv szabályait könyvbe formálta; s ugyancsak köszönetemet kell kifejeznem a minister urnák azért, hogy a könyv használatát kötelezővé tette. Igazán ideje volt annak, hogy megtisztuljunk a hivatalos nyelvben évtizedek óta megrögzötté vált magyartalanságtól.^ Befejezésül annyit, hogy a tegnapi 8 Órai Újságban olvastam, hogy egy cseh kommunistát egy magyar néptanítót és nyolc földmunkást Gönc határközségben elfogtak. Ez megdöbbentett engem. Az döbbentett meg, hogy az országot egyesek még mindig alkalmasnak tartják ilynemű agitáció befogadására s e megcsonkított ország területének hadszintérré való megválasztására. A letartóztatottak csekély számából kétségtelen, hogy feltevéseikben csalódtak, mégis innen szeretném felhivni minden képviselőtársamat, főképen a túloldalon ülőket, — mert hiszen ők is elitélik a kommunizmust — hogy világosítsanak fel mindenkit, aki e felől kétségben van, arról, hogy sem földalatti szervezkedéssel, sem bőnösök befogadásával ezt az országot felépíteni nem lehet. Pedig ez a célunk, ezért élünk- Ez az ország nem szerzeményünk, hanem ezeréves örökségünk, melyet csorbittatlanul kérnek tőlünk számon öröklésre jogosult utódaink. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik! Bodó János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) A belügyminister ur nagy beszédét azzal kezdte, hogy a magyar nemzetgyűlésben van egy pozitívum és egy negatívum, amely egymással szemben áll. A belügyminister ur magyarázata szerint a pozitívum a többség, a negatívum pedig a kisebbség. Ezt a nagy beszédét azonban azzal fejezte be, hogy kérte az ellenzéket, hogy a megértés érdekében adjon tanácsot felszólalásaiban, jöjjön javaslatokkal és igy közös akarattal, jóindulattal olyan eredményeket érhetünk el, melyek az ország javára vannak. (Meskó Zoltán: Heten vagyunk uram, heten! Pontosan heten vagyunk itt!) A magam részéről ebben a két megnyilatkozásban ellentétet állapitok meg, mert ha a minister ur egyrészt azt mondja, hogy az ellenzék, a negatívum eredménytelen munkát végez, másrészt pedig beszéde befejezésekor azt kívánja, hogy ez az ellenzék, ez a negatívum jöjjön tanácsokkal én javaslatokkal, akkor ugy veszem észre, hogy az igen t. minister ur beszéde befejezésekor már megfeledkezett arról, hogy ezt a beszédét hogyan kezdte. (Rakovszky Iván belügyminister: Máskép kezdtem, mint ahogy ön mondja.) Épen ezért nem tudom komolyan venni azt, amit a minister ur beszéde során elmondott, mert ebből azt állapítom meg, hogy a minister urak nem ugyanazt hajlandók cselekedni, amit elmondanak, vagy ha akarják, nincs meg a hatalmuk rá. A minister ur beszélt itt a választójogról, a közszabadságokról, ezekről elég helyes dolgokat mondott el, de a gyakorlati életben azt tapasztaljuk, hogy amikor a minister ur egész őszintén akarja végrehajtani intencióit, az alantas közegek nem hajtják végre azt, amit a minister ur intenciónál. Azt, amit a minister ur a választói névjegyzékek összeírásáról mondott, magunk mezéről is aláirjuk, mert mi is azt kívánjuk, hogy csak az kerüljön bele a névjegyzékbe, aki arra jogosult és csak az maradjon ki a névjegyzékből, akinek nincs választói jogosultsága. Épen a napokban, amikor a vidéki névjegyzékek összeállításáról volt szó, azt lehetett, olvasni, hogy a. vidéki hatóságok a névjegyzékek összeállításakor nincsenek áthatva azoktól az intencióktói, melyek a minister ur szavait áthatják. Emlékszem arra, amikor a belügyminister ur abban a bizottságban, amely a budapesti törvényhatóságra vonatkozólag al otandó törvényt megtanácskozta, az egyik bizottsági tag kérdésére azt válaszolta, hogy mindazok az állampolgárok, akik valamilyen egyenes adót fizetnek, választójoggal birnak. Egy további kérdésre a minister ur azzal a felvilágosítással szolgált, hogy a kereseti adó szintén állami adó, akkor is, ha a község javára szolgál. A vidéken az illetékes körök ugy kezelik ezt a kérdést, hogy a kereseti adó ebből a szempontból nem számit. Hát én kérdezem a minister uraf : hogy lehetséges az, hogy ő másképen interpretálja a törvényes feltételeket, mint azok a
