Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
298 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. közegek, akik a végrehajtásnál döntő szerepet visznek 1 így van ez a többi kérdéseknél Is. Amikor a a minister ur a gyülekezési jogról beszélt, idézett egy angol tudós könyvéből, hogy Angliában milyen gyülekezési törvény áll fenn, és hogy melyek azok a feltételek, amelyek a gyűlés egybchivásánál és megtartásánál fontosak és szükségesek, s melyek azok a feltételek, amelyek mellett Angliában gyűlést lehet tartani. Én nem mondom azt, hogy a minister ur hamisan olvasott, de mit szólna a minister ur ahhoz, ha pl. (Rakovszky Iván belügyminister : Hogy meri azt mondani, hogy hamisan olvastam! Tessék bebizonyítani!) Nem mondtam. Tessék türelemmel lenni, m ig a mondat végére érek, s akkor meg fogja látni, hogy mit akarok mondani. Mondjuk hogy pl. az angol alsóházban véletlenül az ipartörvényről tanácskoznának s az angol belügyminister felolvasná a magyar ipartörvényből azt a szakaszt. amely arról szól, hogy Magyarországon a munkaidő 16 óra. Ott valószínűleg -csodálkozással és nevetéssel fogadnák ezt a megnyilatkozást, mert igaz ugyan, hogy a magyar törvényben még ma is benne van, hogy a munkaidő 16 óra, s azóta, amióta az ipartörvényt megalkották, ezen *a törvényen semmit sem változtattak, node életben vane a 16 órai munkaidő ? Magyaroszágon nem dolgoznak 16 órát. Ugyanígy vagyunk ezzel a gyülekezési törvénnyel is. A minister ur felolvasott egy elavult, ósdi dolgot, amely ott papíron még megvan ugyan, de gyakorlatban, az életben nincs meg. Akkor tehát ne tessék egy törvényhozó testületben ilyen felolvasást tartani, mert ugy sem hiszi el senki. (Rakovszkv Iván belügyminister : Az nem hiszi el, aki nem akarja. A jog, az jog;, ezt nem lehet kétségbevonni.) De kétségbevonjuk, még pedig azért, mert számtalan esetben, amikor külföldön jártam és gyűléseken vettem részt, sohasem láttam, hogy a rendőrség kivonult volna, hogy a rendőrtisztviselő ügyelt volna arra, hogy a szónok mit mond. Ha érdeklődtem, hogy ezt a gyűlést bejelentették-e, erre azt mondták: zu was (Derültség.), mire fel, miért jelentsék b c í ? (Rakovszvky Iván belügyminister : Németországban is be kell jelenteni a gyűléseket!) A bejelentés a külföldön ismeretlen dolog — igaz — valamikor ott is meg volt: de az idők változtak. Különösen a világháború és a forradalmak után ebben az országban is észre kellene venni végre, hogy mások az idők és nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel kormányozni tovább az országot, mint ahogyan valamikor kormányozták. (Mtskó Zoltán : Legjobb, ha a minister ur és az államtitkár ur kölcsönösen támogatják egymást és azután kimennek ugy is kevesen vagyunk! — Derültség) Peyer Károly képviselőtársam már beszélt, (Meskó Zoltán : Legjobb lesz, ha a minister ur és az államtitkár ur kölcsönösen elintézik egymással az egész költségvetést és akkor rendben leszünk ! Fogadni mernék, hogy az államtitkár fog beszélni. — Zaj. — Elnök csenget.) hogy a belügyi tárca keretében munkavédelmi osztagot tartanak fenn. (Meskó Zoltán : Kölcsönös viszontbiztosítás ! — Derültség.) Erre vonatkozóan az előadó ur volt szíves véleményét elmondani és pedig azt, hogy megfelel a tényeknek az az állítás, hogy ez az intézmény felesleges, mert ez az intézmény annak a célnak, amelyet neki szántak, amikor arra szükség volt, amikor felhasználása esedékes lett volna, sohasem felelt meg, tehát ő is helyesli vagy helyeselné ennek a tételnek a költségvetésből való törlését. A belügyminister ur azt mondja, hogy erre az intézményre, erre a berendezésre azért van szükség, mert biztosítani kell a közüzemeknek és a közszükségletek ellátásának zavartalan műkőévi december hó 5-én, szombaton. dését. Ezzel szemben azt mondom, hogy ez az intézmény, amely lemásolása akar lenni annak az intézménynek, amely külföldön »Technische Nothilfe« címen áll fenn, csak azért van készenlétben, hogy ha valamely szakmában a munkásság egy nagyobb falat kenyérért akar sikra szállni, ezzel az intézménnyel a kormány a nagytőke szolgálatára, a nagytőke alátámasztásának siessen segítségére és megakadályozza azt, hogy a munkásság az ő mindennapi kenyere mellé még egy falat húst is kiküzdhessen. Ez a munkavédelmi osztag még egy esetben sem mutatta ki, hogy segíteni tudna, mert mindig felmondja a szolgálatot, ha a vízműről és a világításról van szó. Ha ilyenkor látnók, hogy itt van ez a munkavédelmi csapat, amely ilyen zavar esetén megóvja a várost attól, hogy sötétségben legyen, megóvja a város lakosságát attól, hogy viz nélkül maradjon, akkor nem volna közülünk senki, aki ellene kifogást emelne, de mit látunk ? Akkor, amikor a nyomdai munkások, a napilapok munkásai azért, hogy a maguk részére könnyebb munkafeltételeket, — s mint mondtam — nagyobb falat kenyeret vívjanak ki, sztrájkba lépnek, akkor ez az intézmény aktiv lesz, aktivitásba lép. A belügyminister ur mit csinál, hogyan alkalmazza ilyenkor ezt a készenlétet ? Épen olyan utón és módon, mint ezt Kun Béla csinálta a diktatúra alatt : megszállja a nyomdát, kiválaszt magának itt a fővárosban egy nagy nyomdát, odavezényli ezeket a csapatokat, és miután más napilap nem jelenik meg, a belügyminister ur ezekkel az odavezényelt emberekkel előállíttatja — ahogyan már láttuk és tudjuk — a Reggeli Híreket és az Esti Híreket, hogy kimutassa a közönség előtt : hiába küzdenek a nyomdai munkások, a magyar kormány tud nyújtani mégis egy reggeli és egy esti lapot. Bocsánatot kérek, azért minősiti ezt a minister ur közszükségletnek, mert a munkások a jobb megélhetésért küzdenek a munkáltatókkal szemben, mert rendesen akarnak megélni 1 Azért ad ki lapot, mert. ezzel akarja bizonyítani, hogy a nyomdai munkásság nem egységes, mert a sztrájk ellenére a kormány ki tud adni egy lapot, de arról nem beszél,- hogy milyen körülmények között, hogy annak a nyomdának, amelyet csapataival megszáll, milyen károkat, mennyi költséget csinál azáltal, hogy avatatlan és gyakorlátlan munkásokkal állíttatja elő a lapokat, s hogy ezek az interregnum alatt mit művelnek ott! Ezért kell ez az intézmény, amely a magyar államnak évente 35 milliárdjánál többe kerül és ezért tartanak fenn egy kísérleti nyomdát, amelynek kiadása szintén több, mint egy milliárdra rug. Mert olyan üzem ez, amelynek kiadásai meghaladják az egy r milliárdot s amely csak 170 millió korona bevétel felett rendelkezik. Ha a közüzemek ilyen költségekkel lesznek fentartva, ha a hiány aránylag nagy a bevételekkel szemben, r akkor ne csodálkozzunk azon, ha arra a megállapodásra jutnak az illetékes körök, hogy az állami vagy községi üzemek feladatuknak nem tudnak megfelelni és ezért ilyetén módon elősegítik annak kimutatását, hogy a közüzemek nem bírnak annak az ideálnak megfelelni, amely sokak előtt él, mikor valaki a közüzemek létesítése mellett lándzsát tör. E tárca általános vitájánál rá kell térnem arra, hogy az általános vita keretében Viczián igen t. képviselőtársam csekély személyemmel, illetve személyemmel kapcsolatban a nyomdászegyesülettel nagyon is bőven foglalkozott és ki akarta mutatni, hogy mennyire él a demokrácia érzése a belügyministeriumban szemben azzal a terrorral, amelyet az egyes egyesületek és külöi nősen a nyomdászegyesület a maga tagjaival
