Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

296 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. amely az ebből azelőtt származott zavarokat ki is küszöböli. Gyönyörű perspektívát nyújtott nekünk a beruházási alap létesitésének szándékával is. Mi nagyon jól tudjuk, hogy micsoda lehetetlen helyzetben van az a szegény község, amikor valaminek épitését rákényszerítik. Hiszen igényei eddig alig terjedtek egyébre, mint egy községházára, körorvosi lakra és egyetlen iskolára. Tudom nagyon jól, hogy ha egy 180 lélekből álló községnek iskolát kell épitenie, ma az többe kerül, mint amennyit annak a községnek egész határa ér- Egy ilyen alapnak megteremtését vette tervbe a minister ur és ha sikerül neki ezt megteremteni, azt gondolom, a falu jövőjét ezzel olyan mértékben alapozza meg, aminőre ezideig kilátás egyáltalában nem volt. Visszatérve az autonómia költségvetésére, fel kell etnlitenem, hogv a vármegyék, kivált pedig a csonka vármegyék költségvetése hihetetlenül nagy s ugyancsak nagy a közmunkaváltság is. Még csak panaszkodni sem volna szabad ez ellen, ha ennek ellenértékét ott látná a közönség. De amikor tudok rá esetet, hogy 600°/o-os hozzájárulással fedezik ezeket a kötelezettségeket, és annak helyben semmiféle eredményét nem látják, ezt fel kell említeni azzal, hogy a falu közutainak rendbehozatala tekintetében nagyobb figyelmet érdemelne. Én tudom, hogy ez nem ide tartozik, de a belügyministeriummal kapcsolatban kötelességemnek tartom megemliteni. Sok panasz hangzott el a túloldalról a bevándorlások, az idegen polgárok nyilvántartása, illetőleg a letelepedési engedélyek körüli eljárás tárgyában. Azt mondják, hogy 189.000 ilyen elintézetlen ügy van és hogy ők ezt generaiiter akarják valamiképen elintézni. Megnyugtathatom a t. Házat, nem helyes a generális elintézés és ilyennek hangoztatására csak az vál.alkozhatik, aki ezzel egyáltaiában nem foglalkozott. Fiatal ügyvéd voltam, amikor eljött hozzám egy kőbányai úgynevezett kereskedő, aki 40 esztendeje itt lakott és aki semmi egyébbel nem foglalkozott, mint a bor hamisításával és ennek forgalombahozásával. (Derültség jobbfelől.) Amikor a rendőri eljárás ellene megindult, abban az időben, ezelőtt 25 esztendővel, vagyonát 4 millió koronára vallotta be, és ez az ember 40 esztendő alatt soha szükségesnek nem tartotta, hogy az állampolgárságot megszerezze. Ez az egy eset bizonyitja, hogy egyedileg kell elbírálni azt, hogy a letelepedést, az ittmaradást kérők, az államnak értékes vagy értéktelen elemei-e. (Ugy van ! jobbfelől.) Ami pedig a galiciai úgynevezett zsidóbevánt dorlást illeti, arra kérem a belügyminister urat, méltóztassék minden tőle telhető eszközzel azt megakadályozni. (Helyeslés jobbfelől.) Én ismerem az én zsidaim hangulatát: reszketnek arra a gondolatra, hogy megint egy galiciai jön, mert vannak itt zsidók, akik 60—100. vagy nem tudom, hány év óta, emberemlékezet óta itt élnek, igyekeznek a nemzettel asszimil.ilódni, igyekeznek annak tisztességes, hasznos polgáraivá válni, azzá is váltak, és akkor néhány galiciainak lehetetlen viselkedése miatt megint azt mondják: persze, a zsidók! (Ugy van! jobbfelől.) Elsősorban a zsidóságnak érdeke, hogy az onnan kiüldözött vagy ott megélni nem tudó, itt uj hazát kereső elem semmiképen meg ne telepedhessék itten. A rendészetről beszélve, elfelejtettem egy kategóriát, a tűzrendészetet megemliteni. Tudom, hogy ez rettentő fájdalmas dolog a falura, inert mihelyt egy vizipuskát kell venni, feljajdul az egész falu, mikor azonban tüz van, igen nagy baj, hogy nines fecskendő. Tudom, hogy e tekintetben úgyszólván kérlelhetetlennek kell lenni, de az időpontot meg kell választani. Tudok egy esetről, évi december hó 5-én, szombaton. amikor egy kerületemben levő kis falu — előttem ülő Putnoky barátom, aki ott volt főbíró, meg tudja mondani, milyen lélekszámú — csatlakozást kért a szomszédos Vjlmány községhez, mert különállásának semmiféle értelme nem volt, és amikor a csatlakozási kérelem elsőfokú ag már el volt intézve, épen akkor kellett vennie egy fecskendőt. Pedig semmi értelme sem volt, hogy külön fecskendőt vegyen a mai időben, amikor például egy 200 holdas birtokosnak készpénzben 16 millió koronával kellett hozzájárulnia ennek megvételéhez, pedig elvetett 80 kilogramm búzája után csak 70 kilogrammot aratott. A faluról beszélve, nagyon jól tudom, hogy a városoknak úgyszólván egész tömege van, amely a törvényhatósággá való átalakítást kérte. A minister ur egy mondata nagyon helyesen megadta az alapot arra, hogy a kultúra és a vagyonosodás az, amely őket jogosultakká teszi törvényhatósággá való átalakításra. Semmi kifogásom nincs az ellen, ha az arra megérett városok tényleg megkapják a törvényhatósági jogot, hiszen például itt a főváros mellett Újpest, vagy az országban Nagykanizsa, vagy Nyíregyháza, elismerem, hogy rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a törvényhatóságoknak előfeltételei. Az ellen azonban tiltakozom, hogy ez megint a falu rovására történjék, hogy a falutól beszedett pénzekkel fizessék ezeknek a törvényhatósággá való átalakulásoknak a költségeit. Az eddig elhangzott ellenzéki felszólalások szerint a legnagyobb sérelem az egyesülési és gyülekezési jog hiánya és a sajtószabadság korlátozása. Nem akarják figyelembe venni azt, hogy Magyarország az egyesülési és gyülekezési jognak és a sajtorendészet toleráns kezelésének nagyon drágán fizette meg az árát a forradalmakban és a kommün alatt. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez mindnyájunk eleven emiékezetében van, ne csodálja tehát a. túloldal, hogy még a lehetőségét is csirájában szükségesnek tartjuk elfojtani. (Ugy van ! jobbfelől.) A dolgozó társadalom csak kivételesen látogatja a politizáló egyesületeket, ezeknek gomlamódra való szaporodása tehát teljesen fölösleges. Társadalmi összejövetelekre, amelyeknek célj ci HZ oktatás, a szeretet és az áldozatkészség gyakorlása, nem pedig ezek igénybevétele, van elegendő alkalom, ezekhez nem kellenek alapszabályokkal megalkotott testületek. Felhívom a ministerelnök ur figyelmét a Budapesten úgyszólván állandó szokássá vált urnázásra. Amikor kisüt a tavaszi nap, minden sarkon ott van a nagy piros ernyő, ugy, hogy a jóizlésü ember nem tud merre menni, mert minduntalan zaklatásnak van kitéve. Ilyen gyűjtésnek kiváló nagy alkalmakkor van jogosultsága — ezt mindnyájan átérezzük — és akkor módunkon felül sietünk azoknak a buzgó hölgyeknek a segítségére, akik ilyenformán akarnak a nyomoron enyhíteni. Hogy ez azonban úgyszólván szokássá legyen, hogy az urnák minden másodikharmadik napon ott legyenek az utcán, ezt nem tartom helyesnek s a gyűjtéseket a jövőben talán fölösleges minden alkalommal engedélyezni. A gyülekezési jog hiányát a szociáldemokrata párt sérelmezi a leghangosabban, amely — mint hivatalos lapjában olvassuk - hetenkint egész tömegét tartja az összejöveteleknek. Ez a megrugdosott, bebörtönözött, megtizedelt polgári társadalom számtalan jelét adta a munkásság jogos gazdasági törekvései iránt való megértésének« (Ugy van! jobbfelől.) A napokban Malasits t. képviselőtársam felszólalása ÜZ egész Ház egyértelmű helyeslésével és megértésével találkozott. Ez bizonysága annak, hogy sem a polgárságot a munkásság ellen, sem a nemzetgyűlés többségét a szociáldemokrata képviselők ellen animozitás