Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. dasági oldalát emiitette meg. (Vázsonyi Vilmos; Itt van Tankovich; mondja meg, igaz-e, amit mondottam!) Elnök: Kérem a szónok urat, méltóztassék beszédét folytatni. Fábián Béia: Pataesi képviselő urnák, amikor... (Pataesi Dénes: Mindig velem van baja.) Nekem sohasem volt és soha sem lesz a képviselő úrral bajom. A képviselő ur közbeszólt, hogy mi van a B-listás képviselőkkel. Hogy Magyarországon B-listás tisztviselők vannak, hogy Magyarországon el kellett bocsátani tisztviselőket, annak is jórészt az a közgazdasági politika az oka, amely lehetetlenné tette azt, hogy az utóbbi időben az államnak megfelelő anyagi eszközök álljanak rendelkezésére, mert ha itt az országban a közgazdasági viszonyok nem lettek volna olyanok, mint amilyenek voltak... (Pataesi Dénes: És ha forradalmat nem csináltak volna!) Nem kellett a forradalom példáját követniök azoknak, akik a forradalom után jöttek. Ha a dolgok gazdasági részét vesszük, mi haszna van gazdaságilag az országnak abból, hogy 6000 ifjú külföldön tanul? Haszna nincs! Hiszen más országok arra törekednek és törekedtek mindig, hogy idegen országok gyermekeit odavonják magukhoz, mert ez gazdaságilag is bizonyos értékkel bir rájuk nézve, Magyarország pedig ahelyett, hogy a külföldi államok gyermekeit szintén ide törekednék hozni, a magyar egyetemekre, hogy innen vigyék szét az egész világra a magyar tudományosság magvait és ültessék el azokat saját hzájukban és ezzel a magyar tudományosságnak törekedjenek propagandát csinálni, az ifjak ezreit kikergeti a külföldre és ezzel csak azt a célt éri el, hogy gazdaságilag is rosszul jár, mert ezeknek a fiuknak innen valahonnan pénzt kell küldeni, tehát ebből a szegény országból azt a tőkét is kivonják, amely ennek a 6000 ifjúnak külföldön való tanultatásához szükséges. Mielőtt visszatérnék a numerus elausura, méltóztassanak megengedni, hogy a kultuszminister urnák épen ezzel a kérdéssel kapcsolatban tett még egy^ másik kijelentésére emlékeztessek, amelyet én a legnagyobb mértékben csak helyeselni tudok, annál is inkább, mert magam láttam, mennyire igaza van a kultuszminister urnák. A kultuszminister ur azt mondotta, hogy a bolsevizmusnak egyik előidézője, — sőt a kultuszminister ur nem is azt mondotta, hogy egyik, hanem hogy előidézője — az orosz iskolapolitika volt. A kultuszminister ur véleményét én, aki közelről láttam odakinn az eseményeket, teljes mértékben osztani nem merem, mert az én véleményem szerint Oroszországban a bolsevizmus előidézője az általános elnyomatás volt. (Vázsonyi Vilmos : És a német vezérkar, amely ólmozott kocsiban vitte ki Lenint!) Ez későbbi dolog, csak hazaküldték Leninéket. A numerus clausus orosz intézmény volt és ma mint az orosz cárizmus egy csökevénye az irtózatos nagy világon, az öt világrészben csak egyetlen országban áll még fenn ; amint a háború előtt is csak egyetlen országban volt meg, a cári Oroszországban, iigy a háború után nincs meg sehol az egész világon, csak Magyarországon. (Haller István : Tévedés !) Annyiban tévedés, hogy a bolsevista Oroszországban van még egy fajta numerus clausus. Remélem a képviselő ur nem akar büszke lenni arra, hogy Magyarország és a bolsevista Oroszország együtt vannak. (Haller István : Nem arról van szó ! A nyugati demokráciában van numerus clausus !) Hol ? (Haller István : Majd lesz módomban rámutatni. — Vázsonyi Vilmos: Valóságos titkos numerus clausus. — Haller István : Dehogy, egész nyilt !) Oroszországban a numerus clausus nemcsak a zsidók ellen irányult, hanem a parasztok ellen is. De Oroszországban volt még más két intézmény is. Az egyik a helyhez kötöttség intézménye volt, hogy t. i. a paraszt 30 kilométernél nagyobb távolságra engedély nélkül nem mehetett, a másik pedig az volt, hogy az, aki paraszti ágyból származott, nem lehetett köztisztviselő. Ezenkivül az orosz igaz férfiak szövetségének atrocitásai, amely szövetség az Ébredő Magyarok Egyesületének felelt meg, s amelynek állandó atrocitásait a cári rezsim mint a maga szövetségesének tetteit állandóan leplezte és titkolta, megérlelték ott azt az atmoszférát, amely a kultuszminister ur beszédében is megnyilvánult. Nemcsak egyedül az orosz iskolapolitika, hanem az orosz közgazdasági politika, az orosz belpolitika, valamint a szabadságjogok teljes elvonatkoztatása az orosz élettől s az orosz elnyomatás voltak azok a tényezők, nem pedig egyedül az iskolapolitika, amelyek előidézői voltak annak — mint a kultuszminister ur helyesen rámutatott, hogy a cári Oroszországnak össze kellett omlania. (Vázsonyi Vilmos: A numerus clausus dacára,, mert az megvolt. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Én egészen mást mondtam! Én azt mondtam, hogy egy művelt földmivelő népesség nem tűrné el maga fölött a bolsevizmus szégyenét! De nem azt mondottam, hogy egyedüli oka volt a bolsevizmusnak a cári elnyomás!) Meg lehet nézni a kultuszminister ur beszédét. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Tessék megnézni. — Nagy János (efjri) előadó: így volt!) Méltóztassanak megengedni, hogy még egy másik kérdéssel foglalkozzam; remélem, ezt már igazán nem helytelenül érzékeltem, saját fülemmel hallottam, amit a kultuszminister ur mondott, (Gr. Klebelsberg KUIÍÓ vallás- és közoktatásügyi minister: Olvassa el, amit mondtam!) hegy a nemzet a kultúra oszlopa kell, hogy legyen és hogy a magyar nemzet a múltban is teljesitette a Nyugattal szemben kötelességét, hogy a magyar nemzet — Barabás t. képviselőtársam is hivatkozott erre — volt az, amely egyik kezében karddal védelmezte a nyugati kultúrát, másik kezével pedig épitette a kultúra szentélyét. Nincs hőbb vágyunk, t. Nemzetgyűlés és t. kultuszminister ur, mint hogy a magyarság és a magyar kultúra ismét az egész világ előtt szentély legyen. Sajnos, Magyarország jelenlegi megkicslnyitettségében nem vállalkozhatok más szerepre az egész világ szempontjából, mert nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a nagy Amerika, nem engedhet magának olyan luxust a világpolitika szempontjából, mint Franciaország, Anglia, avagy csak Németország is, amely szintén legyőzött állam; amint Norvégia, Hollandia és Dánia az egész világot a maga kultúrájával és a maga kulturfölényéve! hóditotta meg, ép ugy a kis Magyarországnak is arra kell törekednie, hogy a maga kultúrfölény ével, szellemi nagyságával, a szabadságjogokban való nagy bőségével imponáljon Európának. Mert ne feledkezzünk meg róla t. kultuszminister ur, hogy Magyarország ma is azokból a nagyokból él, azoknak a nagyoknak centennáriumaiból, akik a szabadságharc leveretése után, mint a magyar kulturexport szerepeltek