Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. é: volna el itt a nemzetgyűlésen, amilyent gróf Tisza István is elmondhatott volna. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: A kommün után Tisza István egészen más politikát csinált volna, arról biztos vagyok! — Patacsi Dénes: Ezt mondtam én is! — Vázsonyi Vilmos: Ezt csak egy spiritiszta tudná bebizonyítani! — Haller István: De az ellenkezőjét is esak az tudná bizonyítani! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi minister: Nehéz bizonyitani, de az utolsó időben Tiszának nagyon megváltozott a véleménye épen bizonyos radikális agitációkra nézve! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Erre vonatkozóan a kultuszminister urnák tisztán csak azt tudom mondani, hogy nem lehet ma, hirtelen levonni a kommün konzekvenciáit. A kommün konzekvenciáit le lehetett vonni a kommün alatt és le lehetett vonni a kommün után. A kultuszminister ur a kommünt közvetlenül követő időkben nem gondolkozott ennyire szélsőségesen jobboldaliam (Gr. Klebelsberg; Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Olvassa el soproni beszédemet 1919 decemberéből!) Nekem volt szerencsém olvasni a kultuszminister ur nyilatkozatát Az Est-lapokban is, nemcsak soproni beszédét. _ Méltóztatik tudni — azt hiszem,, maga sem fogja tagadni a kultuszminister ur — hogy akkoriban a numerus clausust nem helyeselte és elitélte. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem csináltam volna meg a törvényt ugy, de hogy én helyesnek tartanék bizonyos dolgokat a magyar középosztály visszaszorítására, azt sohasem mondtam!) Akkor a kultuszminister ur nem tartotta helyesnek a numerus clausust. (Zaj. — Eőri Szabó Dezső: Az elveket is lehet revizió alá venni, abban nincs szégyen!) De nem tartotta helyesnek azután sem, miután megalkották. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem abban a formában csináltam volna meg! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt ténylegesen foglalkoznék azzal a kérdéssel, amelyről most közvetlenül emlitést tettem és magával a numerus clasussal, a minister ur beszédének két részére hívjam fel a figyelmet. A minister ur beszéde — egészen őszintén meg kell vallanom — tulajdonképen egy egészen gyönyörű kulturprogramm, főként ami az elemi iskolai oktatást illeti. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nohát!) Elismerem, amit elkeli benne ismerni, elismerem magam is a legnagyobb tisztelettel. Legelsősorban azonban a kultuszminister ur két mondatára kell felhívnom a figyelmet. Elsősorban azokra, amelyekben én magam is teljes mértékben osztozom. A kultuszminister ur azt mondja — és ez neki nem uj, hanem régi felfogása, amelyet következetesen és nagyon helyesen valósit meg, amióta az ő kezében van a kultusztárca, — hogy a kultusztárca jelentősége egy ilyen megnyomoritott, tönkretett kis országban sokkal fontosabb, mint más országokban, mert az ilyen kis országokat a kultúrájukról ismerik meg és mert a kis országok magasabb kultúrájukkal, kultur fölényükkel tehetik magukat nevezetessé. A kultuszminister ur azt mondta, hogy a kultusztárca nálunk egyszersmind honvédelmi tárca is. (Igaz! Ugy van!!) Igaza van a kultuszminister urnák. Nemcsak honvédelmi tárca azonban a kultusztárca, hanem még egyet vagyok bátor hozzátenni: a kultusztárca nálunk külügyi tárca is. (Ugy van!) Külügyi tárea azért, mert az a sok ember, aki a magyar tudományegyetemeken kitűnő, nagyszerű képi november hó 26-án, csütörtökÖtt. 23 zettséget nyer és az a tudományegyetem, amelyen különb képzettséget lehet szerezni, mint külföldi egyetemeken, igazi kulturpropaganda az országra nézve. Itt azonban ismét bátor vagyok azt kérdezni a minister úrtól, hogy ha a minister urnák megvan a helyes érzése arra vonatkozóan, hogy milyen fontos a kultusztárca, nem érzi-e a minister ur azt, hogy Magyarország ellen, a magyar kultúrfölény ellen künn a legnagyobb és legborzasztóbb érv az, hogy ebben az országban a tanulási szabadság és tanulási lehelőség tekintetében ember és_ ember között különbség tétetik. Nem gondolja-e a kultuszminister ur azt, hogy amikor a kultusztárca a legkitűnőbb propaganda az ország érdekében, egyszersmind kitűnő propaganda . az ország ellen is, mert az a sok ezer ember, aki odakünn van, ha bármennyire hazája érdekében akar is propagandát csinálni, mind abba a helyzetbe kerül, hogy megkérdezik odakünn: te szegény flu, mégis mi az oka annak, hogy te nem odahaza tanulsz, amikor nektek olyan kitűnő egyetemeitek vannak, amikor olyan kitűnő tanári karotok van, mi az oka annak, hegy nem magyar földön, nem az anyaföldből szívod magadba a saját alma mater-etekben is megszerezhető tudományt, miért jöttél ki ide a külföldre? Azért, hogy itt kicsi padlásszobában, rossz helyzetben és rossz . •. (Patacsi Dénes: És sok szegény tisztviselő miért kerül B-listára? —•_ Vázsonyi Vilmos: Eettentő szellemes összetétel!) Az nem külügyi kérdés. Az egy nyomorult, szegény, gazdaságilag tönkrement ország kérdése. (Patacsi Dénes közbeszól. — Vázsonyi Vilmos: De mibe kerül önnek az a diák idehaza? A B-listás, az a tisztviselő pénzébe van! De mibe kerül önnek ÜZ ci diák ? — Patacsi Dénes: Nekem abba kerül, amit az. állam kultúrájára fizetek! — Vázsonyi Vilmos: Semmibe sem kerül. Ezt nem lehet összezagyválni! — Patacsi Dénes: Az a baj, hogy önök összezagyváltak mindent; azért jutott ide Magyarország. — Zaj a szélsőbalcidalon. — Vázsonyi Vilmos: Micsoda önök, magát a forradalom fedezte fel, amely ellen én harcoltam.— Patacsi Dénes: Ebben téved Ön! — Vázsonyi Vilmos: Nem tévedek! — Patacsi Dénes: Önök nem engedték a magyar nénet érvényesülni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat figyelmeztetni. (Patacsi Dénes közbeszól.) Kérem Patacsi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Vázsonyi Vilmos: A forradalom fedezte fel, amely ellen harcoltam.) Vázsonyi képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla: A t. képviselő ur azt mondja, hogy mi nem engedtük a magyar népet érvényesülni. Én a t. képviselő urat tisztelettel bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a képviselő urnák általam is nagyon tisztelt vezérét, akinek korai elhunytát sajnálja ebben az országban minden ember, nagyatádi Szabó Istvánt Magyarországon ministeri tárcára először Vázsonyi Vilmos ajánlotta gróf Hadik Jánosnak. Ebből láthatja a t. képviselő ur, hogy mi is az a politika, amelynek én is egyik katonája voltam, mennyire törekedtünk elnyomni a magyar népet (Renczes János: Meglátszott a forradalom alatt, kik foglalták el a legtöbb helyei a tanácsokban! — Vázsonyi Vilmos: Mi látszott meg? Nézze meg, Gyöngyösön hány zsidót akasztottak fel a bolsevisták! Meg Szolnokon az Öszíerreichereket? Talán erről is beszéljünk! Elvakultság!) 1 . Patacsi t, képviselőtársam az ügyek gaz-