Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

2&Ô À 'nemzetgyűlés 479. ülése 1925. lenne egy üzemi tanács, amely üzemi szakieriiafc, tenát elsősorban műszaki és közgazdasági férfiak vezetése alatt állana egy ugyanilyen kvalinkációju alpolgármester vezetésével. Ez a két tanács egymástói függetlenül, parallel működnék, az egyik a közigazgatás, a másik az üzemek terén. Ez olyan megoldás volna, amely biztosítaná azt, hogy a székesfővárosi üzemek ne dilettánsok vezetése alatt álljanak, hanem szakemberek vezetése alá kerüljenek és ez biztositaná azt is, hogy ezeknek az ügyeknek revíziója sem jogász-alpolgármester, hanem szakember-alpolgármester alatt történjék. Ez olyan gondolat, amelynek megvalósítása egy uj székesfővárosi törvényben, a székesfőváros üzemeinek modern vezetését is biztosítaná. Emellett örvendetesnek tartanám, ha a belügyminis ter ur annait a helyes és szerencsés gondolatnak pen dánt jául, amelyet a kisgyűlés, illetőleg a törvényhatósági választmány gondolatában jelölt meg, — amely szerint ő kivonná a közgyűlés kezéből azokat az apróbb lappáliákat, amelyek ugy sem szoktak érdemleges vita tárgyai lenni, a kisgyülésre bizná — ennek pendantjául egy műszaki kisgyülést, egy üzemgazdasági bizottságot méltóztatnék ugyancsak a törvényhatósági bizottság kebeléből kiválasztatni és ez az üzemgazdasági bizottság minden üzemi kérdésben kezdeményező, irányító és intézkedő jogkörrel birna. Ezt a gondolatot a magam részéről igen szerencsésnek tartom. (Rakovszky Iván belügyminister: Ha ezt elrendelném, valóban megsérteném az autonómiát!) Bocsánatot kérek, amennyiben ez törvényhozási utón történnék, a belügyminister ur nem sértené meg az autonómiát és amennyiben ez kizárólag az autonómia szerve volna, tudniillik az autonómia törvényhatósági bizottságának tagjaiból álló bizottság, az autonóm törvényhatóság által választott üzemi tanácsnokok és ugyanilyen alpolgármester vezetésével, nem tudom, hogy az autonómia ezzel az intézkedéssel mennyiben volna megsértve. Ajánlom tehát azt a gondolatot a belügyminister ur figyelmébe, és nagyon kérem, ha nem is ebben a formában, de bármilyen formában méltóztassék a székesfővárosi törvény sürgős megalkotásához hozzáfogni, és ebben az uj székesfővárosi törvényben — ismételten kérem és nem tudom eléggé hangsúlyozni — méltóztassék Budapest székesfőváros közigazgatási kerületeinek uj beosztásáról is gondoskodni, mert az lehetetlen a mai statisztikai adatok mellett, hogy oly helyzet álljon elő, ii ogy Budapest székesfővárosnak most már 930.000 lakosa közül a kisebbség, vagyis 443.000 lakos, a lakosság 48%-a hét közigazgatási kerületre legyen felosztva, viszont a többség, vagyis 482.000 lakos, a lakosság 52%-a három közigazgatási kerületre. Ebből az következik, hogy ennek a három kerületnek adminisztrációja kénytelen csődöt mondani. Mikor Budapest—Erzsébetváros majdnem két Szegedet, a Józsefváros másfél Szegedet, és a VI. kerület szintén több mint másfél Szegedet tesz ki, akkor egy-egy ilyen mammut-kerület fentartása ugy az adminisztráció, mint à lakók érdekeivel teljesen ellentétben van. Méltóztassék megnézni ezekben a kerületekben az adminisztrációt ! Az előljáró ott semmi egyéb, mint aláiró gép, mert képtelen az eléje kerülő ügyek halmazatát, melyet vidéki városokban a tanácsnokok egész sora lát el, áttekinteni. Épen ezért én a közigazgatási kerületeknek legalább a duplájára való szaporítását gondolom ~a közigazgatás helyesen évi december hó 5-én, szombaton. felfogott érdekeivel megegyeztethetőnek, és akKor azután megszüntetneco lenne az a választókerületi rendszer, a rr elvről azt hiszem, azoia mar a belügyminister ur is belátta, nogy teljesen üelytelenul és hibásan alkottatott meg a műit ciklusban. T. Nemzetgyűlés ! Mindezek előadása után nagyon kérem a belügyminister urat, méltóztassék a városok, törvényhatóságok autonómiáját a maga részéről respektálni, (Jtiakovszky Iván belügyminister: Tőlem ne féltse !) lehetőleg megóvni és méltóztassék rendeletek kiadása helyett törvényekkel idejönni. Méltóztassék ezt a betegápolási pótadó kérdésében is megtenni, amelyben minden város a non possumus álláspontján van, amelyben minden város kénytelen a közigazgatási birósághoz fordulni és kénytelen megtagadni ezeknek a részleteknek fizetését. Hiszen az eddig lejárt két részletből egyetlen város sem fizetett egy fillért sem, mert képtelen fizetni, mert nem teheti meg, hogy ezen a címen 100%-kai felemelje pótadóját. Mondom, mivel ilyen helyzet áll elő e rendelet folytán, méltóztassék ezt a kérdést törvénnyel szabályozni, méltóztassék olyan törvényjavaslattal idejönni, (Rakovszky Iván belügyminister : Nem az én hatásköröm, nem ehhez a tárcához tartozik !) amely ezt a költséget a törvényhozás utján szabályozza, és méltóztassék az uj fővárosi törvény megalkotásával módot adni arra, hogy a székesfőváros üzemei helyesebben, a modern kornak megfelelőbben és gazdaságosabban adminisztráltassanak. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Minden alkotmányos államban nagy súlyt helyeznek az úgynevezett szabadságjogok kezelésére, amely szabadságjogok alatt érteni elsősorban azt, hogy mindenkinek szabad joga gondolatát, véleményét terjeszteni és az állampolgárt tényleg csak független bíróság vonhatja felelősségre cselekedeteiért. Hangsúlyozom, hogy ezt ott lehet tapasztalni, ahol az alkotmányosságra nagy súlyt helyeznek. Nálunk, ahol az alkotmányosság inkább csak dekórum a tényleges állapot elleplezésére, kevésbé helyeznek súlyt ezeknek a közszabadságoknak mikénti kezelésére s inkább a formát tartják be, mint a lényeget. Ezt igazolják azok az intézkedések, azok a törvények, amelyek ma fennállanak és amelyek ugy a gyülekezési jog, mint a sajtó terén korlátokat állitanak fel ugy az irott szó, mint az elmondandó beszéd tekintetében. Nem akarom itt a t. Nemzetgyűlés idejét azzal igénybe venni, hogy ezeknek a végzéseknek és intézkedéseknek tömegeit olvassam fel, melyekkel már egy Ízben illusztráltuk azt, hogy az egyesülési és gyülekezési jog terén milyen a gyakorlat, hanem azt hiszem, elegendő rámutatni arra, hogy itt egyáltalában nincs egységes gyakorlat kiforrva s itt minden járási főszolgabíró, minden kerületi rendőrkapitány a legjobb belátása és legjobb tudása, illetőleg politikai felfogása szerint intézi el az ügyeket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Legrosszabb belátása szerint. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ezt látjuk kifejezésre jutni a legtöbb helyen, mert egységes gyakorlatról nagyon nehéz volna beszélni. Amig ugyanis az egyik járásban ugyanazt a kért dolgot engedélyezik, a másik járásban éveken keresztül tilalmazzák s ma már ott tartunk, — módomban volt erre vonatkozólag á minister urnák egy végzést is