Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton. 281 átadni — hogy a nemzetgyűlés által elfogadott törvény ismertetését is tilalmazzák a rendőrhatóságok. Mondom, nem politikai természetű, hanem szociális vonatkozású törvényjavaslatról van szó, melyet a nemzetgyűlésen egyhangúlag elfogadtak; ennek a törvényjavaslatnak ismertetése a munkások előtt a rendőrkapitányság véleménye szerint nem lehetséges. Nem mondom, hogy talán abelügyminister ur osztozna ebben a felfogásban, de maga az a körülmény, hogy egy ilyen végzés megszülethet, rávilágit árra a gondolkodásra, mely a mi közigazgatási hatóságainkat áthatja, hogy nem tudják elbirálni azt, hogy a nemzetgyűlés által elfogadott, tehát a nagy nyilvánosság előtt tárgyalt törvényjavaslatnak az érdekelt munkások előtt való megmagyarázása nem lehet törvénybe ütköző dolog, ellenkezőleg oly kötelesség, melyet kvázi á hatóságnak kellene végeznie és örülni kellene annak, ha akadnak olyanok, akik ezt a kérdést az érdekelt munka sságnak szakszerüleg megmagyarázzák és kioktatják őket, hogy a jövőben nyugdíjügyeiknél milyen gyakorlat lesz, vagy a kormány milyen gyakorlatot kivan életbe! éptetni. A gyűlések bejelentésénél teljesen' a közigazgatási hatóság elbírálására van bízva, hogy.akar-e gyűlést engedélyezni, vagy nem. A feunáló rendeletek ugyanis oly táerak, oly nyúlósak, hogy azokba minden belefér, amit bele akarnak magvarázni. A legutóbbi napokban pl. fiz egyik járási főszolgabíró betiltott egy gyűlést, arra való hivatkozássá], hogy a járás területén koleragyanus esetek fordultak elő. Ha ilyen eset fordul elő, természetesen téliesen méltánvlotm azokat az okokat, amelyek erre a betiltásra vezetnek, de a helyzet az, hogy a legszorgosabb kutatás után sem tudtuk megállapítani, hogy hol történt ez a koleragyanus eset, hol vannak azok, akiket e célból izoláltak, hol van ez a község

1

, amelyben ez megtörtént. Látjuk tehát, hogy itt tulajdonkénen nem egy közegészségügvi intézkedés alapián történt a gyűlés betiltása, hanem ez csak ürügv volt arra. hogy ilyen gyűlés betiltassák. Jellemző azonban, hogy ugyanakkor, ugyanez a főszolgabíró ur végzéssel igazolásra szólítja, fel a község elöljáróságát, hogy az illető község bírója hogyan irhat+a alá egy szocialista, gyűlés beielentését. Ez jellemzi a közigazgatás gondolkozását, hogv a járási főszolgabíró igazolásra szólítja fel az elöljáróságot, vagy a községi bírót, hogv hogyan merte aláírni egy gyűlés bejelentését kérő ivet. Szóval még mindig ott tartunk, hogy a szociáldemokráciát és az ahhoz való tartozást egyik-másik közigazgatási hatóság kvázi u'ary fogla, fel, mint valami büntetendő cselekményt. (Varsányi Gábor: Lehet is!) Mert ezt kell kiolvasni abból a végzésből, amelyet az egyik f őszolsrabiró hozott, s amelyben igazolásra, szólított fel egy községi bírót, aki politikai meggyőződése szerint szociáldemokrata és valószínűleg semmi kifogás nem volt ellene, mert hiszen, ha kifogást lehetett volna ellene felhozni előzőleg a választásnál, akkor a fennálló törvények és rendeletek értelmében nfem is lett volna meg választhatói Hiszen a főszolgabíró jelölte őt annakidején, amikor meg kellettt választani, tehát semmi kifogás nem-volt ellene, csak hogv miután politikai véleményének adott kifejezést azzal, hoq-v aláijt egy ilven gyűlést bejelentő ivet, ezért a főszolsubiró véleménye szerint már olyan cselekményt követett el, amely miatt legalább is igazolásra kell felszólítani az illetőt. Hogy a főszolgabíró az igazolás után mit szándékozik tenni, természetesen nem tudom, de mindenesetre figyelemml fogom kisérni. (Varsányi Gábor: A kolerás gyűlés-bejelentéseket csakugyan nagy figyelemmel kell ke

: zelni. — Saly Endre: Köszönjük!) Ami a sajtó terén tapasztalható, az ugyanaz. Tessék megnézni a vidéki sajtót. A kormány a rendelkezésére álló és a költségvetésben bőségesen dotált rendelkezési és egyé!) alapokból módot talál arra, hogy a vidéki sajtóra olyan befolyást gyakoro]jon, hogy ma már el lehet mondani azt, hogy vidéken ellenzéki sajtó tulajdonképen nincsen. A vidéki ellenzéki sajtót a kormány vagy tiltó rendelkezésekkel, vagy nyilt betiltással elnémította és ennek az ellenzéki sajtónak helyére életrekeltett csenevész, tüdőbeteg, rosszul szerkesztett, kis nyavalyás lapocskákat, amelyek nem az előfizetők pénzéből... (Varsányi Gábor: Hát még milyen bajban sínylődik az?) Elnök: Kérem Varsányi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Peyer Károly: -.. hanem inkább kormányszubvencióból tartják fenn magukat, mert hiszen ezek a lapocskák a vidéken semmiféle közérdeket és közszükségletet nem elégítenek ki, csak azt, hogy a kormány különböző intézkedéseiről a megfelelő dicséretet leadják. Ezt a gyakorlatot igyekszik a kormány most már a fővárosi sajtóra is alkalmazni. Elérte már azt, hogy a fővárosi sajtóorgánumok közül az egyik, az

3 amely széles néprétegek érdekeit képviseli és széles néprétegek politikai felfogásának ad kifejezést, a belügyminister ur jóvoltából, a belügyminister ur büntető rendelkezése alapján, egy év óta nem árusítható az utcán. A belügyminister ur tehát veszi magának azt a jogot, hogy biró is legyen egyúttal (Rakovszky Iván belügyminister: A törvényt is megtagadják már? A törvény adja meg nekem azt a jogot, nem én veszem magamnak!) és betiltsa azt a lapot, amely lap neki, mint politikai ellenfélnek, kellemetlen, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister: Az államnak kellemetlen, nekem nem kellemetlen!) Ezért méltóztatik ezt a lapot az utcáról kitiltani. Ha a lap az ön dicséretére vállalkoznék, (Derültség a jobboldalon.) ha pl. a kormány politikáját glorifikálná, (Lendvai István: Próbálja meg!) akkor valószínűleg nem tiltanák ki az utcáról, hanem még a rendelkezésre álló titkos- és nyilt alánokból bőségesen dotál tatnék is. (Varsányi Gábor: Ha volnának ilyen alapok! Nagyon soványak azok! — Elnök csenget.) Az az érv, amely a belügyminister ur részéről elhangzott az általános vita végén, hogy mindaddig, amig a Népszava nem fog megfelelőbb hangot használni, addig a belügyminister ur nincsen abban a helyzetben, hogy a Népszava kolportázsjogát visszaadja, rávilágit a belügyminister ur gondolkod £1

S SIT cl« (Rakovszky Iván belügyminister: Én betartom a törvényt!) de rávilágit arra az egész rendszerre, ahogyan önök a sajtószabadságot kezelik és értelmezik, (Szeder Ferenc: Az ellenfelet eltiporják Ti önök vidéken a sajtót legázolják, azt a sajtót, amely nem tud védekezni: életrekdtenek csenevész kis lapocskákat és fentartjak azokat állami pénzekből szubvenciókkal. (Rakovszky Iván belügyminister: Egyetlen lapnak se adnnk szubvenciót!) A fővárosban azokat a lapokat, amelyeknek van politikai irányuk, és felfogásuk, amely az önök felfogásával homlokegye-