Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton. 279 mindent kivétel nélkül ezen nagy állami centi axe utján kenyteien beszerezni, Ük kiskorúvá nyiivamtasd,, gyámság aia való nei^e^ese a fuvarosnak és az egyéb városodnak és törvéiiynatósagoKnak. iüpen ezért e gondolat ellen mar a gondolat ielmeruiése pillanatában kénytelen vagyon a nemzetgyűlésen határozottan tiltakozni. Az autonómiaellenes és városellenes gondolkozásnak e kiiejezett jelenségei közé tarioZÍK az a lexszáiucbüü.]ifcnt,esi íenueiet, amellyel a mélyen t. beiügyiiiinister ur a szekeslovárosnál bizonyos állasok beszüntetései, bizonyos ügyosztályok megszüntetését és egyesítését rendelte el. Erről mar a múlt évben eleget panaszKodtunk. ]Nem is akarok rekriiuinaini, csak azt akarom megállapítani, hogy anyagilag micsoda takarékosságot jelentett ez. Hogy adminisztrációban micsoda takarókosságot jelen lett, arranézve taian egy memorandumból — amely okbjektiv feltől származik — állapithatom meg, ennek a memorandumnak egy mondatából, hogy »a legutóbbi ügy osztály öszszevonás a székesfőváros ügyeinek adminisztrálására igen kedvezőtlen hatással volt, mert a ltgnagyobo ügyosztályokat egyesitette, amelyekben tehát most az ügyek elintézése sokkal nehezebb, mint azelőtt volt«, (iiakovszky Iván belügyminister : El lehet azokat intézni ! Még most is több ügyosztály van ott, mint a belügyministeriumban !) De anyagilag mit^ jelentett ez 1 Jelentette három állás fizetése és nyugdíja közöiti különbséget, mint megtakarítást és jelentett 500 millión túlmenő költséget, amely abból állt elő, hogy ezeknek az ügyosztályoknak összevonására a központi igazgatási épületben átalakításokat kellett végeztetni. Amíg ezt az 500 milliós átalakítási költséget behozzuk ebből a három fizetés és nyugdíj közötti különbségen alapuló megtakarításból, addig sok víz fog a Dunán lefolyni. A takarékosság tehát ezt a rendelkezést abszolúte nem indokolta. Hogy pedig az adminisztráció egyszeiüsitése nem indokolta, azt előbb voltam bátor egy szaktestület véleményével igazolni. Erről nem akarok tovább beszélni, ellenben rá akarok teini a most soron tevő ujabu tervezetre, a székesfővárosi üzemgazdasági hivatalnak, üzemgazdasági testületnek vagy bizottságnak létesítésére. A fővárosi választási törvény kifejezetten megállapította a belügyminister urnák azt az egyébként is teljesen fennálló és senki által nem vitatott jogát, hogy a székesfőváros ügyeit bármilyen irányban, tehát az üzemek tekintetében is ellenőrizze saját személyében is, szakközegeivel is, vagy általa kinevezett bármely szakértők által is. Ezt a jogot soha senki el nem vitatta. Ezzel szemben a minister ur aláírásával — azért hangsúlyozom, hogy aláírásával, mert nem hiszem, hogy tője származik a gondolat — egy leirat jött a székesfővároshoz, amely egy üzemgazdasági — tehát nem ellenőrző — bizottság létesítésének gondolatát veti fel azzal, hogy ebbe az üzemgazdasági bizottságba ő a maga részéről a tagok felét nevezné ki, a tagok másik felét választaná a törvényhatósági bizottság, az elnök pedig a főpolgármester lenne. (Klárik Ferenc: Megvan a többsége!) Xemcsak egyszerűen megvan a többsége, („<akovszky Iván belügyminister: Az elnök csak szavazategyenlőség esetén dönt!) hanem magában a székesfővárosi törvényhatósági bizottságban is már bent ül a belügyminister ur által beküldött 20 tag, (Peyer Károly: Hatvan kinevezett tag ült bent!) hiszen a kormányzói kinevezés a belügyminister ur előterjesztésére történik. Ennélfogva a belügyminister ur lészérői a szakértelem alapján bent ül — helyesen ül benn, magam is azt mondom, bár többen innének igy bent — 20 előkelő ur, akiket természetesen egy ilyen üzem gazdasági bizottság megválasztásánál nem lehet figyelmen kivül hagyni. Ennek következtében a törvényhatóság által megválasztandó üzemgazdasági bizottsági tagok egy jelentős részét, 5—6—10 tagot amugyis ieitétlenüi ezekből az urakból választva kellene beküieleni az ügyek jól felfo- gott éidekéLen. Ebből az következik, hogy ha a belügyminister ur még ezenkívül 20—25 tagot kinevez az üzemgazdasági bizottságba — a bizottság másik fe^ét — akkor a többsége feltétlenül biztosítva van. (iiakovszky Iván be.ügym*nister: Mncs impériuma a bizottságnak! Szakvélemény kidolgozását kérjük tőle!) Hozzáteszem, uogy a oeiugy minist er ur leiratában nemcsak az van benn, hogy ezeknek hivatásuk ellenőrizni az üzemeket, hanem az is, hogy hivatásuk irányítani (iiakovszky Iván belügyminister: Javaslatot tenni!) Bocsánatot kéiek, akkor szó szeiint idézem: hogy kezdeményező, intézkedő, irányító munkát végezzenek ott, ami tehát annyit jelent, hogy az üzemek tényleges vezetése — nem az ellenőrzése — jut ennek az üzemgazdasági bizottságnak a kezébe, (iiakovszky Iván be.ügyminister: Semn ifé.e imneriun a nem volna, ezt külön hangsúlyozzuk !) Nincs olyan autonómia, amely megengedné azt, (itciKOvszky Iván. belügy minister: Békésen együttműködjék a felügyeleti hatósággal!) hogy a saját üzemeinek vezetését, 'azokra vonatkozó kezdeményezési jogát, irányítását átengedje a kormánynak. (Iiakovszky íván belügymimsíer: De nincs semmi impériuma! Tessék figyelmesen elolvasni!) Azért leghelyesebb az volna, hogy a belügyminister ur ugy, amint közbeszólasak an mutatja, anélkül, hogy az autonómiát érinteni akarná, csináljon a maga hatáskörében, a maga saját embereiből bizottságot, vizsgáltassa az üzemeket ugy, ahogy akarja, de az üzemek irányítását, az üzemgazdaságban a kezdeményezés jogát ne akarja kezébe vonni, mert nincs az az önkormányzat, nincs az a törvényhatóság, amely erről lemondhatna és a közgyűlésen nincs olyan párt — a legszélsőbaloldaJ tói, a legszélső jobboldalig, beleértve a középen ütőket is, — amely az autonómia ilyen megséitését tűrné és ameiy kiadná kezéből az üzemek irányításának és vezetésének gyakorlását egy bármilyen néven nevezendő üzemgazdasági bizottság kedvéért. Ajánlanám ellenben a mélyen t. belügyminister ur figyelmébe és nagyon kérném, hogy ezek a rendeletek helyett hczza végre a székesfővárosi törvényt. Azt a székesfővárosi törvényt, amelyet már 25 év óta sürgetünk. Legyen kegyes és foglalkozzék ennek az uj székesfővárosi törvénynek teljes megalkotásával. Ennek keretén belül, mélyen tisztelt belügyminister ur, igen szívesen látom azt, ha a belügyminister ur az üzemek gazdaságosabb kezelése szempontjából a közigazgatás hatásköréből kivonja az üzemeket. Igen helyeselnénk olyan intézkedést, hogy a székesfőváros eme igen nagy terjedelmű és nagy értékű üzemeinek vezetése ne közigazgatási emberekkel, hanem szakemberekkel történjék. Igen helyeseinők, ha a székesfőváros tanácsát kettéosztaná ebben a törvényjavaslatban. Az egyik lenne a közigazgatási tanács, amely kizárólag közigazgatási ügyeket végezne egy közigazgatási alpolgármester revíziója alatt, A másik 40*
