Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479, ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton, Scitovszky Béïa, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Turujai : Az 1925/26. évi_ állanü költségvetés, és pedig a belügyministéri tárca általános tárgyalása. — (ülnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — Az indítvány- és interpelláeiós-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének nitetesitése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Rakovszku Iván. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitóul. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző nr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés (írom. 963) egyes tárcáinak és pedig a belügyi tárcának tárgyalása. Szólásra következik 1 ? Láng János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A belügyi tárca kapcsán szóvá akarom tenni azt a városellenes hangulatot, mely a kormányzati tényezőknél mindinkább láthatóvá válik; szóvá akarom tenni azoknak az autonómia-ellenes törekvéseknek láncolatát, melyet főként a belügyminister ur részéről vagyunk kénytelenek tapasztalni és szóvá akarom tenni a rendeletekkel való kormányzás rendszerét, mely a szanálási törvény kapcsán mindinkább tökéletesedik és mindinkább elsikkasztja a nemzet törvényhozásának megnyilvánulási akaratát. Ezeket a súlyos mondatokat konkrét tényekkel leszek bátor alátámasztani; konkrét rendeletekkel és rendelettervezetekkel, melyek a legutóbbi időben láttak napvilágot. A súlyosabbak közé tartozik az országos btegápolási költségeknek, valamint a gyermekvédelmi költségeknek a törvényhatóságok nyakába való zuditása. Az államháztartás szanálásának érdekében a törvényhatóságokra rázuditani 73 millió aranykoronát, vagyis több mint egy billió papirkoronányi költséget és ezzel felbillenteni minden törvényhatósági háztartásnak teljes mérlegét, ez szerintem a szanálási törvény egy becsomagolt és általunk észre nem vett paragrafusának alapján megtett, de meg nem engedhető kormányzati intézkedés. Bár ezért nemcsak a belügyminister ur felelős, mert ebben a felelősségben osztozik vele több ministertársa is, mindennek dacára érthetetlen az, az ő hozzájárulása ahhoz, hogy amikor az álNAPLÓ. XXXVII. lamháztartás plusszal zárja egyenlegét, mikor feleslegei vannak, s ugyanakkor a törvényhatóságok és városok mind deficittel küzdenek, akkor ebből a teherből a jelentős részt a városok nyakába zuditják. Ez az állami rezonnal össze nem egyeztethető. (Lendvai István : Nem igazságos !) Hogy nem igazságos, az annál is inkább előtűnik, ha meggondoljuk azt, hogy maga a közegyészségügy állami feladat, ennek következtében a nyilvános betegápolásnak szintén állami feladatnak kell lennie. Lehetetlen eltagadni azt az igazságtalanságot, hogy mig a közegészségügyet állami feladatnak deklaráljuk, a nyilvános betegápolást városi vagy törvényhatósági feladattá lehessen deklarálni. A nyilvános betegápolás költségeinek fedezése épen olyan állami feladat, mint az ország közegészségügyének megőrzése és gondozása. Ezzel szemben mit tapasztalunk ? Azt, hogy a közegészségügy, a nyilvános betegápolás terén ezt az állami feladatot csaknem kivétel nélkül a törvényhatóságok látják el. Az ország törvényhatósági városai legelsősorban Budapest székesfőváros tartja fenn a legmodernebb, legIiigiénikusabb és legjobban felszerelt kórházak egész sorozatát. Hivatkozhatom itt Szeged, Debrecen, Győr, Miskolc stb. törvényhatósági városokra, melyek kivétel nélkül elvégzik és magukra vállalják ennek az állami feladatnak reljesitését. Ezzel szemben micsoda hálát tapasztalnak az állam részéről? Elsősorban azt, hogy az általuk végzett közérdekű betegápolás költségeinek jelentős részét nem kapják meg visszatéritésképen az államtól, azért, mert az állam minden alkalommal az ő számitásaik szerint sokkalta kisebb betegápolási költséget hoz ki, mint amennyibe a betegápolás a városoknak tényleg kerül. Ezen a téren a városok legalább 30—35%-kai többet viselnek az egész betegápolási költségekből a meg nem téritett betegápolási díjak révén. Ehhez azonban még hozzájön az, hogy a nyilvános betegápolási alap szétosztása szintén teljesen városellenes célzat alapján olyan módon történt, hogy mig az összes betegápolási költségek 72-6 millió arany koronát tesznek ki, ami 9 millió lakosra átszámítva fejenként átlag 8 aranykorona költséget jelent, addig a vármegyei törvényhatóságokban, tehát a községekben élő 6-5 millió lakos ebből 43-6 millió aranykoronát fizet, tehát egy40
