Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. ták azért, mert pártadót szedett, és nem engedték meg 9 tagból álló vezetőségének, hogy ülést tart­son, csak akkor, ha előzőleg a rendőrkapitányság az ülést engedélyezi. És a szegedi kerületi főka­pitány »indokainál« fogva helybenhagyta azt a végzést, jóllehet nem is volt indokolva. Amikor az egyesülés és gyülekezési jogot ilyen abszurd módon, egészen a lehetetlenségig vive értelmezik, s amikor olyan kirivóan nyilvánvaló, hogy ez nem azért történik, mintha veszedelmes irány­zatok volnának, amelyeket vissza kell szoritani, hanem tisztán csak azért, hogy a helyi hatóságok kellemetlenségeket csináljanak, hogy ugy mond­jam; a tyukszemrehágás politikát folytassák és igy bosszantsák és üldözzék az embereket, akkor valóban nem csodálkozhatnak az urak azon, hogy bekövetkezett az összeomlás és amikor felszaba­dultak a nyomás alól, túlzásokra ragadtatták el magukat. Ausztriában és tőlünk nyugatra is, mindenütt törvény biztosítja az egyesülési és gyülekezési jogot, és ezekben az államokban nem történhetnék meg az, ami megtörtént itt nálunk, hogy azért mert Ujfalussy tábornok a nyugdíja­sok gyűlésén azt a köztudomású kijelentést tette, hogy ő szociáldemokrata akar lenni, most becsü­letügyi eljárást készülnek ellene indítani. (Gaal Gaston: Bajorországban is kiütött a kommuniz­mus!) Igen, de ott csak nagyon rövid ideig tar­tott. (Gaal Gaston: Mert fegyverrel verték le!) Nem azért, hanem mert ott a szociáldemokraták­ban nyomban ellenfélre találtak, akik a lcgeré­lyesebben küzdöttek ellene. (Gaal Gaston: Megvol­tak a jó, becsületes német fegyverek! Beléjük lő­döztek, azért tartott rövid ideig!) Én egyénileg is fontosnak tarlom a szabadság­jogok biztosiíását. Fontosnak taríja ezt a szociál­demokrata párt is, amely a demokrácia módsze­reivel és alkotmányos eszközökkel küzd a maga céljainak eléréséért. Fontos a pártra, fontos az államra, a magyar nemzetre nézve is, hogy a szociáldemokrata irányzat, amely megvan, amelyet eltaposni, kiirtani semmiképen nem lehet, módot nyerjen ahhoz, hogy az egyenlő elbánás és a jogok biztositása révén épugy érvényesülhessen, mini bármilyen más társadalmi irányzat vagy világ­nézet. A belügyminister ur sok mindenről beszélt, amire az idő rövidsége miatt, sajnos már nem térhetek ki, ugy hogy csak pár kérdésre mutat­hatok reá. Többek között az állampolgárság kér­désérőlis megemlékezett a minister ur, amelyet most újból rendezni kivannak. T. Nemzetgyűlés ! Ezen a területen borzasztó furcsa állapotok vannak s egész más, praktikusabb módon kellene a megoldást keresni. Az a helyzet, hogy vannak emberek, akik nem optáltak, akik annak idején nem adták be a belügyministeriumba a kérvényüket és nem tettek lépéseket optálásuk iránt, de vannak olyan emberek is, akik már a háború előtt évtizedeken keresztül itt éltek, ebben az országban, s mert itt voltak, itt dolgoztak, azt hitték, hogy idevaló illetőségűek, mint ahogy ter­mészetszerűleg magyar állampolgárok is voltak. Én ennél a kérdésnél nen akarok hosszasabban időzni, csak kivánságomat akarom indokolni, hogy igenis, meg kell könnyiteni ezt az eljárást most utólag is, hogy azoknak az embereknek részére, akik itt éltek, itt dolgoztak, itt vannak s itt akarnak élni, lehetővé tétessék, hogy mennél könnyebben igazolhassák állampolgárságukat. A belügyminister ur felemiitette beszédében az önkormányzatot és az önkormányzattal kap­csolatban egész sereg prodlémát is. Én ezek kö­zül csak egy kérdésre, a főváros törvénhatósá­gának autonómiájára szeretnék kitérni. Azt mon­dotta a belügyminister ur, hogy a vagy önelle­nőrzés jogát akarja biztositani s a kontemplált » évi december hó 4-én, pénteken. 278 üzemgazdasági bizottságot e végből ajánlta a fő­város tanácsának. Ugy látszik, a belügyminister ur nem olvasta az átiratnak azt a részét, amelyet én fontosnak tartok, amely a közgyűlési pártok összességét a tanáccsal közös álláspontra hozta, úgyhogy mindannyian az autonómia védelmére keltek, kifejezésre juttatva azon óhajtásukat, hogy az önkormányzat maga akarja megcsinálni az üzemi ellenőrzést és maga akarja végezni az üzemvezetést is. (Rakovszky Iván belügyminister : Abszorbeálhatja ő is a minister jogát !) Az ön­kormányzatot ugy befolyásolni, hogy az kapcso­latba kerüljön a kormánnyal nem lehet. A be­lügyminister urnák megvan a törvényes joga, — amit én nem kifogásolok — hogy a vagyonkeze­lést tetszése szerint ellenőrizze, de ilyen befolyá­soláshoz nincs joga. Ezt a minister ur maga is belátja, ha komolyan gondolkozik felette. Hiszen a minister ur a megyékben a magyar önkormány­zat keretében nőtt fel. erre az álláspontra tehát nem is helyezkedhetik. Mert mi a helyzet 1 A helyzet az, hogy ezen üzemek kezelése az utóbbi években a tanács kezébe került A tanács maga ellenőrizte önmagát is. ami egészen helytelen állapot, mert a tanács felelős ugyan a közgyűlésnek és vagyonilag felelős és ellenőrizhető a kormány részéről is, de mégis csak egy intéző szerve az önkormány­zatnak és nem maga az önkormányzat. A pártok ezzel szemben azt kívánják, hogy az önkormány­zat végezze és intézze az üzemkezelést. Tény az, hogy a főváros szabályrendeleteit^ gyökeresen módosítani kell, vagy pedig egy ujabb községi törvényt kell alkotni, hogy ez lehetővé váljék, mert az üzemek rendkívüli módon megnöveked­tek, de ezek kezelésénél és irányításánál egyedüli szempont csak az lehet, hogy az üzemek jól. tö­kéletesen és becsületesen, a köz javára jövedel­mezően vezettessenek és hogy azokban ne lehes­sen panama és visszaélés. Egyszóval, hogy az üzemek ne egyes rétegeknek, vagy csak egyes embereknek magas dotációit biztosítsák, hanem mindenképen a közérdeket szolgálják. Épen azért kifogásolja az önkormányzat a belügyminister ur álláspontját, mert egyik leiratában melyet a fő­városhoz intézett, 5279/925. IV. számú leiratában a következőket mondja (olvassa) : »Részemről el­érkezettnek látom az időt, hogy a székesfővárosi üzemekre vonatkozó legfőbb vagyonfelügyelő és ellenőrző jogom immár intézményesen is meg­nyilvánuljon. Elhatároztam, hogy ebből a célból az állani egy állandó bizottságot szervezzen. (Rakovszky Iván belügyminister : Meg is csi­nálta !) Ez a bizottság vagyonfelügyeleti hatás­köröm gyakorlásánál mint javaslattevő és véle­ményező szakértő működnék. Annál a szoros kapcsolatnál fogva is, amelyben az állam a fő­várossal áll s amely kapcsolat az állam pénzügyi érdekeit számos vonatkozásban érinti, (Rakovszky Iván belügyminister : Ez most a következő gon­dolat!) a kormány és a fővárosi pénzügyi bizottság feladatai és céljai egy irányban találkoznak. E célok legmegfelelőbb elérése s az eljárás egyszerüsi­tése és az egységesség biztositása szempontjából indokoltnak és hasznosnak látszanék egy közös bizottságnak, üzemgazdasági bizottságnak létesí­tése. Ez a bizottság a törvényhatóság legfonto­sabb bizottságaihoz hasonló taglétszámmal birna, a tagok fele részét a törvényhatósági bizottság a saját tagjai közül választaná, a másik fele részét a szaktudományok, az állami legfőbb igazgatás és a közigazgatási élet terén működő szakértők közül a belügyminister hivná meg. Tagjai lennének ennek a bizottság­nak a polgármesterek, a pénzügyi tanácsnok és a tanácsnak azon tagjai, akiknek ügykö­rébe tartozó kérdéssel a bizottság foglalkozik. NAPLÓ, xxxvn. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom