Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

274 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, péntehen. A bizottság: elnöke a székesfőváros polgár­mestere. Az üzemgazdasági bizottságnak fel­adata leend ellenőrizni és vagyonfelügyelőt! .iogom gyakorlása körében közreműködni, ne­kem javaslatokat tenni«. Én nem bánom, ha a belügyminister ur maga szervez egy bizottságot (Rakovszky Iván belügyminister: Meg is teszem) és ezzel ellenőrizteti a főváros üzemeit a tisztesség, a tökéletes üzemvezetés, a jövedelmezőség stb. szempontjából. Nekünk semmi kifogásunk sincs az ellen, ha a főváros üzemei vagy bár­mely más közüzem a legmesszebbmenőkig rá­szorittatik a legtökéletesebb rendszer, a leg­becsületesebb munka és a legnagyobb produk­tivitás elérésére. E tekintetben nekünk kifo­gásunk nincs. Ámde mi azt mondjuk, hogy ezt az autonómiának magának kell megcsi­nálnia és az autonómia feladata az, hogy a saját üzemei, a saját magára bizott vagyon felett rendelkezzék és őrködjék, neki köteles­sége ezt elsősorban megcsinálni. Erre az állás­pontra helyezkedtek a pártok is. erre az állás­pontra helyezkedett az egyik bizottság, ahol javaslat tétetett abban az irányban, hogy az önkormányzatot itt védeni kell és az önkor­mányzatot nem szabad egyszerűen a központi igazgatás függvényévé tenni, hanem az ön­kormányzatot meg kell hagyni. Én utalok itt arra, hogy Tisza István egy­szer, amikor itt a régi parlamentben a mun­kásszervezetekről volt szó, a következőket mondotta. Azt mondotta Tisza István, hogy az önkormányzatot a társadalmi egyesületek­nél meg más állami és megyei téren és a vá­rosokban fenn kell tartani, az önkormányzat fontos kelléke az önállóságnak, a polgárság öntudata fejlesztésének, fontos kelléke annak, hogy a társadalmi szervekből alakult önkor­mányzati szervek és a közigazgatásban, a vá­rosi és vármegyei életben meglévő autonóm szervek a maguk lábán járjanak, legyenek felelősek a maguk cselekedeteiért és kétség­telen dolog, hogy ez fejlesztőleg hat az egész közéletre és tisztává teszi az egész közéletet. — Itt is arról van szó, hogy a belügyminister ur által tervelt üzemgazdasági bizottságot elfogadni nem lehet, mert először a belügy­minister ur ezt az üzemgazdásági bizottságot a tanáccsal akarja megcsinálni, a tanács ve­zette eddig az üzemeket, a tanács azonban oda­fejlesztette ezeket az üzemeket, ahol ma van­nak. Nem akarok rátérni arra, mert időm sincs reá, hogy mik történtek és mik történhettek itt, ez egy más helyre tartozik és valószínűleg elintézést nyer. De tény az, hogy a közüzemek vezetése egy rendkívül fontos szempontból autonóm jog és én ezt az autonóm jogot ki­terjeszteném a többi törvényhatóságokra, a városokra is. Mert egyes városokban, sőt a községekben káros az önkormányzatnak az a borzasztó hiánya, hogy nincs meg az egyes községeknek az a lehetőségük, hogy ők maguk bizonyos adónemeket vethessenek ki a köz­ponti kormányzat jóváhagyása nélkül, s mi­után ez a joguk nincs meg, ezek a községek nem is fejlődhetnek. Itt van például Pesterzsébet. Pesterzsébe­tet a község kivánságára rendezett tanácsú várossá alakították át. Itt van a szomszédban, Budapest mellett, 28—29.000 lakossal. (Fábián Béla: Mennyivel? A duplája! — Varsányi Gábor: De mennyivel több! 70—80.000! — Fá­bián Béla: Én csak erősíteni akarom azt, amit Farkas képviselő ur mond!) Ennek a város­nak egyetlen egy utcája van kikövezve s egyetlen egy kútja van, amelynek a vize tel­jesen egészséges, a többi nem jó, vízvezeték nincs, porfészek az egész. Ehhez hasonló köz­ségek Pest mellett egész sorjával vannak, amelyek nem tudtak előrehaladni, nem tudtak kifejlődni; de ha ezeknek a községeknek lett volna önkormányzati joguk, ha bennük is meglett volna az a szellem, amely, nem tudom, az elmúlt esztendőben f bekerült a községek igazgatásába, akkor kétségtelen, hogy nem maradtak volna le ennyire, mint amennyire lemaradtak. Ámde ugy épülhet fel az állami épület, az állami organizmus, ha a községek­nek nagy önkormányzatuk van: ha nem telje­sen a belügyministertől függ, hogyan rendez­kednek be. Az ellenőrzést én bizonyos fokig helyeslem, de azt nem. hogy minden dolog jóváhagyás alá tartozzék és fellebbezés foly­tán is mindent meg lehessen akadályozni; igy a bizottság nem működhetik eredményesen. Hiszen az az önkorményzat lehet egyszer jó, lehet egyszer rossz, lehet egyszer liberálisabb, demokratikusabb, lehet máskor konzervatív, reakciós, de ezt bizzuk magára az önkormány­zatra. Ha pedis: Angliára tetszett hivatkozni, menjünk Angliába és nézzük meg, mit csinál ott akár a konzervatív, akár a liberális irány­zat. Sőt Angliának az volt a nagy előnye,, hogy a liberálisok és a konzervativek vetél­kedtek egymással és ha a konzervativek kerül­tek uralomra, kormányzatra, akkor iparkod­tak a nép érdekében jó törvényeket hozni, és természetes, hogyha megint a liberálisok ke^ rültek oda, azok is iparkodtak jó törvényeket hozni — és azután Anglia fejlődött, haladt előre. Ugy hogy ezt a szellemet akasztja meg a centralizált kormányzat, ha az önkormány­zat nem tud teljesen érvényesülni. Például Ausztriában is van egy erős szo­ciáldemokrata párt és egy erős keresztényszo­cialista párt, amelyek versengenek, mert mindegyik tömegekkel dolgozik és mindegyik szociális, közgazdasági szempontokat visz bele a maga politikájába, ezeket akarja érvényesí­teni, a tömegjólétet akarja tehát mindegyik előmozdítani, s akármelyik van felül, akárme­lyik van többségben, mindig ugyanezek a szempontok érvényesülnek. Nálunk azonban lehetetlenné teszi ennek az irányzatnak az ér­vényesülését az önkormányzat tehetetlensége, képtelensége, amely a belügyi kormányzattól függ. Mert egyes helyeken kialakulhatna és példát nyújthatna az egész országnak az olyan önkormányzat, hogy szociális vonatko­zásban lehet szép eredményeket elérni és lehet megteremteni azt a harmonikus előrehaladó működést, amelyet most rendőrrel, erőszakos­sággal akarnak megteremteni. Az önkormány­zatot nem ugy kell felfogni, hogy az a köz­ponti kormányzattól függjön, hanem arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a községek, a városok maguk intézzék a maguk dolgát és a kormánynak valóban ne legyen több befo­lyása, mint az ellenőrzés. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirendre szánt idő lejárt, méltóztas­sék tehát beszédét befejezni. Farkas István: Engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy pár szóval válaszoljak Platthy György t. képviselőtársam megjegyzéseire, aki a cselédkérdésről beszélve azt mondotta, hogy, amikor a cselédek visszamennek a városból a faluba, elrontják a falut. Bizony a falut fel kellene emelni, a falu elmaradt a kultúrától, a falunak nem adtak semmit, bár állandóan azt hangoztatták, hogy a jó falu az, hol a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom