Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

272 À nemzetgyűlés 478. ülése 1925. Farkas István : Ha itt azt nézzük, hogy a belügyminister ur az 1914. évi sajtótörvényben biztosított rendőri jogát hogyan alkalmazza, akkor naeg keil állapítani, hogy a vidéki ellenzéki lapokat betiltja a kormány. Nem szocialista lapokról van szó, mert hisz sajnos, ilyenek nincsenek vidéken, hanem ellenzéki polgári lapokról, ezeket a lapokat kiirtja a kormány és lehetetlenné teszi épen a belügyi kormányzat azzal, hogy betiltja, utcai árusításukat megvonja és ezután feltételeket szab, hogy bizonyos feltételek mellett jelenhetnek meg csak a Japok. Itt van pl. Drozdy Győző lapját annak idején, azután az Az Újságot, a miskolci és szegedi lapokat szintén csak bizonyos feltételek mellett engedte a kormány újra megjelenni, azzal a feltétellel egyrészt, hogy nem irnak a földreformról máskép, csak a kiszabott keretben, igy engedték meg a Drozdy- és Dénes-féle lapokat, másrészt az Az Újságnak címet kellett változtatnia, a szegedi és miskolci lapoknál is kikötéseket szabott ki a belügyi kormányzat és csak igy engedte meg ezeknek a lapoknak a megjelenését. (Kószó István : Meg kell mondani nekik, hogy miben hitáztak <) Kéri m ne beszéljen arról, hogy hkáztak. Aki a sajtószabadság eilen vét, annak a bíróság elé kell kerülnie. (Kós/ó István : i\em is büntetéssel kezdik, hanem figyelmeztetéssel !) Aki a sajtótörvény ellen vét, az a biróság elé kerül és semmi köze sincs a közigazgatásnak ahhoz. Az a baj épen, hogy nem bíróságokkal intézik el ezt a kérdést, vagy ha arra kerül a sor, ott is megbüntetik, bezárják és kérdőre vonják, azonkívül a belügyminister ur külön rendőrileg is eljár, a belügyministerium külön rendőri büntetésekkel sujija és kikötéseket ir elő. Azt a nagy elvet, amelyet 1848-ban hangoztattak, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti, ezzel a rendőri eljárással, amelyet a sajtóval szemben elkövetnek, nagyon szépen megcsúfolják. Itt nem szabad arra hivatkozni, hogy az államnak igy kell védekeznie. Az országban 5~6 ellenzéki lap van, több nincs, a többi amúgy is a nagy kapitalizmus és a nagytőke kezén van. (Rakovs ky Iván belügyminister : Csak ellenzéki lap van ! Hol van kormánypárti lap? Én egyet sem ismerek.) ±iOgy ha csak 5-6 olyan független újság van, amely vagy irányzatot és világnézetet képvisel, vagy egészen független és komoly ellenzéki álláspontot, akkor miért ez a nagy hajsza ezek ellen a lapok ellen és hol van ebben a sajtószabadság gondolata, hol van itt annak ténye, hol van itt az, hogy a sajtó abban a keretben mozog, amelyben ennek mozognia szabad és mozognia kellene. Ismétlem, hogy a lapok nagy része amúgy is a nagytőke kezében áll, a nagy kapitalizmusé és azután mondom, csak öt-hat ellenzéki lap van az egész országban. Emiatt az öt-hat ellenzéki lap miatt fél a kormány, ezek miatt esik kétségbe és olyan rendszabályokat alkalmaz a sajtó ellen, amely méltó bizonyítéka annak a kormányzati rendszernek, amely itt ma megvan. A sajtójognak aá egyesülési jognak és szabadságjognak ez a kezálése igazán olyan valami, ami nem az ország, nem is egy helyes kormányzati politika követelménye, hanem egy egészen szűk látókörű reakciós irányzat megtestesitése, olyan szűk látókörű politikáé és törekvésé, amely nem látja a holnapot, amely csak napról-napra tesz intézkedéseket a nélkül, hogy enneK káros erkölcsi hatásával számolna. Mert hiáoa nyomják el az urak a kritikát, s hiába tesznek erőszakos intézkedéseket arra nézve, hogy a társadalom méhében lévő kívánságokat elfojtsa. Ezek a kívánságok meglesznek és megvannrik, ezek nem csinált dolgok, ezeket nem lehet kezeléssel elintézni és eltüntetni évi december Jio 4-én, pénteken. a föld szinéről. ezek a kívánságok itt vannak, a társadalom forog és fejlődik, a kapitalista-rendszer ezt magával hozza. Hogyan lehet tehát ezen a bajon segíteni? iNem ugy, hogy elnyomjuk, hogy elfojtjuk, hogy tönkretesszük, hanem ugy, hogy tessék először helyes, okos adminisztrációval, helyes, okos közigazgatással, nem azzal jönni, nem azzal a szellemmel, ami ma van, amely elűzi magától a panaszt, mert nem ad igazat és nem lehet igazat keresni, amelyik azt hiszi, hogy azért van a népesség és ország, hogy őt kiszolgálja és nem megfordítva, hogy épen azért van a közigazgatás és hivaial, hogy a jogsérelmet elszenvedett polgárokat kielégítse, kiszolgálja. Ez volna a helyes álláspont Mindig a kormányzattól függ. hogy egy-egy országban mennyire mennek a szélsőségek, hogy beilleszkednek-e a fennálló rendbe és asszimilálódnak-e. A kormányzattól, az állam gépezetétől függ, hogy nemzeti szempontjai szerint mennyire tudja asszimilálni e szélsőségeket. Ezt a gondolatot azonban nem akarják megérteni ennél a kérdésnél, holott semmiről másról nincs szó. mint erről. Mert hisz, ha azt hiszik az urak, hogy most ellenforradalom után vagyunk és ezért szűkíteni kell az önök véleménye és a belügyminister ur véleménye szerint is a szabadságjogokat s nem lehet olyan mértékkel mérni, mint amilyennel a nyugati államok mérnek, ugy e tekintetben legyen szabad mindenekelőtt Ausztriára és Németországra hivatkoznom, amelyek szintén levert államok, de amelyekben a szabadságjogok azelőtt is tágabb értelemben voltak meg es ma is sokkal tágabb értelemben vannak meg, sőt teljes egészükben megvannak. .Németországban pl. csak be keh jelenteni, de nem kell tudomásul venni a gyűlést, Ausztriában pedig be sem kell jelenteni. A háború előtt is volt egy törvény Ausztriában, amely szerint csak be kellett jelenteni a gyűlést és a hatóság, ha akarta megjelent, ha nem akarta, nem jelent meg, Itt tehát máskép alakultak a dolgok, de ezek a levert és íiáborut vesztett államok is forradalmakon estek át, mégis a szabadságjogokat figyelemben tudták tartani és épen ez idézte elő azt, hogy nem mentek olyan nagy rázkódtatásokon kérésziül, mint amilyenen Magyarország keresztül ment. Épen azért kellene ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlések ugy foglalkoznia, hogy végre egyszersmindenkorra rátérjen az angol útra. komolyan mondom, hogy én nem kívánom az angol szabadságot, illetőleg kívánni ugyan kivánom, de nem gondolom, hogy ez nálunk el fog következni. Azonban ha egy olyan törvényt kapnánk, amely biztosítja azt, hogy nem lesz kitéve vaiaki — nem lesznek kitéve az egyesületek, társadalmi rétegek és társadalmi osztályok — azoknak a rettenetes zaklatásoknak, amelyeknek ma ki vannak téve ; vagy nem lesznek kitéve például annak, hogy az egyik rendőrkapitány azzal a végzéssel tiltja be a szociáldemokrata párt előadását, hogy a szociáldemokrata párt mint párt nem tarthat tudományos előadásokat, a másik rendőrkapitány pedig azzal tiltja be a szociáldemokrata taggyűlést, mert a politikai pártok nem választják vezetőségüket népgyűlésen és nem szedhetnek tagdíjat, s minthogy nem választhatnak, tehát nem választhatnak pénztárnokot sem. Bocsánatot kérek, ha a közigazgatás ilyen és igy kezeli az egyesülési és gyülekezési jogot, ebből az az abszurd helyzet áll elő, hogy például a legdemokratikusabb kívánságot, tudniillik, hogy taggyűlésen válasszák meg a vezetőséget, nem engedik meg azon a címen, mert politikai pártok nem választhatnak népgyűlésen vezetőséget. Vagy például micsoda dolog az, hogy a békéscsabai szociáldemokrata pártszervezetet feloszlat-