Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925, évi december M 4-én, pénteken. 253 nemcsak bogy könyörtelenül megbüntetik, hanem könyörtelenül ki is toloncolják. Mi tehát a legéberebb figyelemmel kisérjük az ügynököknek munkáját; sikerűit is több esetben leleplezni őket, és a legszigorúbb büntetésekkel arra törekszünk, hogy ez a visszaélés megszűnjék. (Helyeslés.) Csak röviden emlékezem meg a gyámügyi közigazgatásról. Itt is különböző az, eljárást egyszerűsítő rendeleteket bocsátottunk ki. Nem akarom a, t. Nemzetgyűlést a részletezéssel untatni, (Halljuk! Halljuk!) mindenesetre hangsúlyozni kivanom azonban azt, hogy az 1923. évi XXXIV. te. felhatalmazása alapján az árvaszéki eljárásra vonatkozólag kiadott rendelet, miután az a gyakorlati életben kipróbáltatott, határozottan szerencsésnek mondható, amennyiben egyszerüsiti az eljárást, anélkül hogy bármilyen szempontból a munka megbizhatóság'ára néxve hátránnyal járna. (Helyeslés a jobboldalon és a középsn.) Tárgyalásokat folytattunk az utódállamokkal a megosztott vármegyék gyámpénztárainak leszámolása dolgában (Szilágyi Lajos: Ez nagyon is fontos dolog!) Ez az egyezmény Csehszlovákiával szemben már létre is jött, és meglehetősen kedvező reánk nézve- nem azért, mintha a Csehszlovákiának jutott vármegyékre nézve talán kedvezőtlen volna, hanem azért, mert az előzetes leszámolásból azt látjuk, hogy a mi gyámhatóságaink körülbelül abba a helyzetbe lúgnak jutni,, hogy kötelezettségeiknek, — természetesen csak az általános kötelezettségek keretén belül — eleget fognak tudni tenni. A megegyezés már régebben létrejött, a likvidáció most folyik, és azt hiszem, Csehszlovákiával szemben ezt a kérdést rövid időn belül teljesen letárgyaljuk, Ausztriával szemben lezárás előtt vannak a tárgyalások. Romániával van egy előzetes megegyezésünk a kölcsönös adatok kicserélése tárgyában. Sajnos, Jugoszláviával többszöri kísérletezés után a konkrét tárgyalások még nem tudtak megindulni, elvi megegyezés van azonban arra nézve, hogy a tárgyalásokat folytatni fogjuk. Néhány rendeletet bocsátottunk ki a gyámhatóságoknak a külfölddel való érintkezés egyszerűsítéséről, mert az a bizonyos diplomáciai ut, amely eddig a monaicnián kivui eső államokkal szemben fennállott, természetesen ma, amikor csonka Magyarországnak ezernyi vonatkozása van a szomszédállamokkal, túlságosan nehézkessé vált és az ezen a téren kiadott intézkedések sem váltak be. Ezekben akartam ismertetni a t. Nemzetgyűlés előtt — ha csak kivonatosan, nagy vonásokban és csak a fontcsabb részletekben is — azokat a különböző ügyköröket, amelyek a belügyministeriumban intéztetnek és talán igazat méltóztatnak nekem adni abban, hogy ezek sem nem politikaiak, sem nem csendőriek. (Propper Sándor: Hanem tiszta negáció!) S most ezzel a negatio absolutaval szemben rá akarok térni arra, amit negatio partialis-nak neveztem. Arra a felfogásra, amely azt mondja : jól van, a belügyministerium maradjon meg tovább, ellenben a létszámcsökkentést mi nem vittük keresztül egészen alaposan, hogy ma a létszám a békebeli létszámhoz képest még mindig magas, tehát vegyük elő újból a redukciót és akkor olcsóbban fog tudni működni a belügyministerium, a következőket felelhetem: Ezen a téren a legkülönbözőbb számadatokat szokás cikkekben és felszólalásokban felhozni. Gyakran nem is tudom megállapítani, hogy honnan származnak ezek a számadatok, annyira nem egyeznek meg a tényleges számokkal. Hogy tehát a most kezdődő vita folyamán elejét vegyem az efféle félreértésnek, magam leszek bátor a számokat hivatalos öszszeállitás alapján ismertetni és azokból a konzekvenciákat levonni. T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban is foglalkozni fogok a belügyi közigazgatás keretébe tartozó tisztviselőkkel, mert hiszen tiszta számot csak akkor kapunk, ha nemcsak a belügyi belső státusról, nemcsak a rendőrségről és a csendőrségről beszélünk, hanem belevonjuk a számadatokba a vármegyei tisztviselők azt a nagy csoportját is, amely elvégre szintén belügyi közigazgatást végez, ha gondolunk a városi tisztviselőkre is és ha nem feledkezünk el arról, hogy a községekben is ott van a községi jegyző, aki szintén szakképzett és szakhivatásának élő tisztviselő. Ez a nagy tisztikar ugyanis együtt végzi a belügyi igazgatást. 1913-ban összesen 64.918 belügyi tisztviselő volt, beszámitva mindezeket a kategóriákat. 1924-ben — mert az akkori adatokat dolgoztuk fel — 45.990 ilyen belügyi tisztviselő volt, a csökkenés tehát 29%-os. Elismerem, hogy az ország területének nagyobb részét vesztettük el, mint 29%-át, viszont azonban be méltóztatnak látni, hogy az országnak legkultiváltabb, gazdaságilag legfejlettebb területei ^ maradlak itt, — a székesfővárossal és a székesfőváros környékével mégsem lehet a közigazgatási személyzet létszáma szempontjából egy

J forma elbirálás alá venni a régi ország határszéli területeit — ugy hogy én azt hiszem — különösen, ha még tekintetbe vesszük, hogy ha a mai viszonyok egyszerűsödnek, további létszámcsökkentéstől sem riadunk vissza — hogy ez a csökkenés mégis csak kielégitőnek látszik. Eendesen ugy szokás feltüntetni a dolgot, hogy a legnagyobb aránytalanság a belügyministerium központiának létszámcsökkentése terén mutatkozik, holott merem állitani, hogy egyetlen ministeriumban sem hajtották végre a létszámcsökkentést, majdnem azt mondhatnám, olyan erőszakosan, mint épen a belügyministeriumban. (Propper Sándor : Ott is erőszakos! — Szeder Ferenc: A központi igazmegtartotta a békebeli létszámot!) A belügyministerium központi létszáma 1913ban 562 fő volt, ezzel szemben jelenleg 246 fő, a központi létszám tehát 41%-kai csökkent. Teljesen érthetetlen előttem, hogy miért esik meg mégis hellyel-közzel, hogy egyes igen t. képviselő urak azt állítják, ho<?y mi a központi létszámot nem csökkentettük kellő mértékben, sőt ellenkezőleg, emeltük. (Szilágyi Lajos: A népjóltéi ministerium nagy része a belügyministerium alá tartozott 1913-ban!) Ha most azt nézzük, hogy ez a létszámcsökkentés hogyan oszlik meg a központban az egyes különböző ügyágazatok szerint, akkor kénytelenek vagyunk rájönni arra is, hogy épen a fogalmazási tisztviselői kart csökkentettük a legnagyobb mértékben, mert mig a belügyministerium összes létszámában a fogalmazási létszámot 47%-kai csökkentettük, — most az összehasonlitás az 1913. évi állapottal szemben történik — addig a számvevőségi szakban már csak 29%-os a csökkentés, a kezelési szaknál meg egyenesen csak 16%-os, az altiszteknél és a szolgáknál pedig 25%-os. A főispánokra von átkozol ^<? is ismertetem az adatokat. (Halljuk! Halljuk! — Zaj a