Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

254 A nemzetgyűlés 4781 ülése 1925, Hzélsöbaloldalon.) Csonka Magyarország mai területén 1913-ban 39 főispán volt, jelenleg pedig 29 van (Propper Sándor : Az is sok !), ugyanazon a területen tehát a főispánok létszámát is 25%-kai csökkentettük. (Szilágyi Lajos: Nekünk mégsem jutott Biharban! Muszáj Szolnokmegyétől kölcsön kapni hetente!) Ez a törvényhatóságok összevonásának és annak következménye, hogy különböző törvényhatóságoknak közös főispánjuk van. A második fogas kérdés a belügyministeíium^ létszámának csökkentésénél a rendőrség kérdése. Az igen t." képviselő urak akkor, amikor az 1913. évi rendőrségi létszámot összehasonlit.iák a jelenlegi rendőri létszámmal, következetesen^ megfeledkeznek a határrendőrségről és a vidéki városok rendőrségéről, amely annak idején nem volt államrendőrség, de mégis csak rendőrség volt és tisztviselőkkel és személyzettel rendelkezett. (Propper Sándor: Mi nem feledkezünk meg róluk, mert sok dolgunk van velük! Látjuk őket a gyűléseken! Sokan vannak!) Ha igazságos összehasonlitást akarunk tenni, akkor világos, hogy a várasi rendőrségek létszámát is bele kell számitanunk az 1913. évi létszámba. 1913-ban a fővárosi rendőrség fegyveres személyzete — most csak a fegyveresekről beszélek — 3225 főből állott, a városi autonóm rendőrségeknél pedig a fegyverviselésre jogosult rendőri létszám 1579 fő volt, az összes létszám tehát 4946 fő volt. Ehhez hozzászámitandó a határrendőrség is 363 fővel. Ezzel szemben ma a fegyverviselésre jogosított létszám 9127. az emelkedés tehát 4212 fő. Elemezzük azonban, hogy ez a 4212 fő hogyan oszlik meg. Azt hiszem, nincs ebben a teremben senki, aki ne emlékeznék arra. hogy már a háború előtt is állandó követelmény volt az, hogy a székesfővárosi rendőrség létszámát emeljük. Ezt uni sono követelte mindenki- s be is következett volna abban az esetben, ha a háború ki nem tört volna. Most ebből a 4200 főnyi pluszból 2205. tehát kereken 2200 fő a budapesti államrendőrségre esik. Nem uj intézményt létesítettünk tehát, nem szaporítottuk a létszámot csak azért, hoerv több fegyveresünk leérvén, hanem eleget tettünk annak a követelménynek, amely évtizedek óta számtalanszor hangzott el, hogy működésében tökéletessé, feladatainaik elvégzésére képesebbé tegyük a budapesti rendőrséget. Marad tehát a többletből 20W fő a vidéki rendőrséoTe. (Propper Sándor: Csak a bombamerénylőket nem tudják kinyomozni!) Itt először hangsúlyozni vagyok bátor,, hogy a városok egész sorában, ahol azelőtt vidéki autonóm rendőrség nem volt, ma szintén államrendőrség látra el a szolgálatot. Balassagvarmaton, Budafokon, Oinkoíán. Kalocsán, Salgótarjánban, Hajduhadházán, Békéscsabán, Csongrádon, Mohácson, Tatabányán Magyaróváron, továbbá eeynéhánv határátkelő helyen teljesen uj kapitányságok vannak, a 2000 főnek nagy része tehát lemegy már ezeknek a dotálásába. Elismerem, hogy azokban a vidéki városokban is, ahol városi rendőrség volt, ugy a tisztek, mint a legénység létszáma ^ma magasabb, ez azonban németem szerint egészen természetes, mert ismét hivatkozom arra, hog*y évtizedeken keresztül kívánták a vidéki rendőrségek államosítását. Miért kivántákf Azért, mert a vidéki rendőrségek részint szervezetüknél, részint csekélyebb számoknál fogva és azért, mert nem voltak kellően ellátva, nem tudtak feladataiknak eleget tenni. Fa mi azért állítottunk fel vidéken is államrendőrséget, hogy tőét'?' december Kó 4-én, péntekén. kéletesebb legyen az ellátás, a rendőri szolgálat, egészen természetes, hogy ezzel összefügg az is, hogy bizonyos fokig szaporítottuk a létszámokat. A leghatározottabban kijelentem, hogy ez nem volt hiábavaló munka, mert aki a vidéki városok rendészeti viszonyait ismeri és figyelemmel kiséri a mai helyzetet, — főleg amidőn végre az uj intézményekkel mindig mutatkozó kezdetleg-es nehézségek már kezdenek lefaragódni — azt hiszem, az igazat kénytelen adni nekem abban, hogy a vidéki rendőrség államosítása helyes volt és jó következményekkel járt. (Ugy van! jobb felől. — Propper Sándor: Csak a bombamerénylőket nem tudják kinyomozni!) Mert nem olyan rossz ez a rendőrség, mint az igen t. képviselő urak beállitják. (Szeder Ferenc: De rossz a feje!) Csak arra kivánok rámutatni, hogy a bűncselekmények száma évről-évre fogy. Tavaly voltam bátor îtt a nemzetgyűlésben felolvasni egy kimutatást arról, hogy már az én működésem óta is a kinyomozatlan bűncselekmények száma milyen mértékben csökkent; majd később rátérek erre a kérdésre is, most azonban csak arra kivánok hivatkozni, hogy az utóbbi években mutatkozott az a tendencia, hogy a bűncselekmények száma is csökkent, mit mutat az idei esztendőben. A múlt esztendőben az egész ország területén nyomozás alá került bűncselekmény volt: 227.120. Ezzel szemben a folyó év első 11 hónapjában mindössze 189.000 bűncselekményben nyomozott rendőrség és csendőrség együttesen. A csökkenés tehát itt is világos. Plasztikusabbá válik azonban a kén akkor, ha a bűncselekmények egyes kategóriáit külön vesszük szemügyre. A hatóság elleni erőszak 1265-ről 800-ra csökkent. Feltűnő a csökkenés a lopások számában, amennyiben 101.000ről 57.000-re, tehát majdnem a felére csökkent. Most azonban ezeket a nagy csökkenéseket csodálatosképen ellensúlyozza két tétel, a sikkasztások és csalások száma. Addig, amig a múlt esztendőben a csalások száma mindössze 10.000 volt, amelyekben nyomozott a rendőrhatóság, a folyó év 11 hónarríáhan már 17.000-re — tehát az év végére majdnem mégegyszer'annyira •— emelkedett a csalások száma. A sikkasztások száma 9000-ről 13.000-re emelkedett. Ez természetszerűleg szorosan öszszefügg a gazdasági helyzet módosulásával, ezek a számok azonban mindenesetre képét adják annak, hogy azokban az ügyekben, melyekben a rendőrség, csendőrség és egyáltalában a rendészeti hatóság alapos ingerenciával bir, — mert nem magánvádas cselekmények — nem szűnt meg a folyó évben sem a lefelé tartó tendencia, de ahol emelkedett a bűncselekmény száma, ott olyan terrénumon mozgunk, ahol mint pl. a sikkasztásoknál és csalásoknál magánvádas bűncselekményekkel állunk szemben, ahol a társadalomnak a hatóság segítségére kell sietnie, hogy a bűncselekmények száma lecsökkentessék. A múlt esztendőben közöltem a t. N^mzetgyüléssel, hogr addig, amig 1913-ban, tehát a békében a kinyomozott és kinyomozatlan bűncselekmények száma ugy aranylott egymáshoz, mint a 65 és 34, a múlt esztendőben már csak 20% kinyomozatlan bűncselekmény volt és ez a szám a budapesti államrendőrségnél, ahonnan az adatok rendelkezésemre állanak. 17%-ra csökkent (Fábián Béla: Benne van a dohány-utcai is?) Az is benne van! Ott vagyunk tehát, hogy a békebeli 34-es arányszámmal szemben a f<dyó esztendőben po-v l7-f>s arányszámra mutathatunk rá, a békebeli álla-