Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

252 A nemzetgyűlés 478. ülése 19.25, évi december hó 4-én, pénteken, tékben szintén hajlik a kivándorlásra, ha én ebből a kivándorlási alapból segédkezet nyújtottam ahhoz, hogy a földmivelésügyi minister ur egy uj földmives iskolát állítson fel, tehát a földmives réteg kiképzését, s főleg a kisgazdák kezében levő mezőgazdaság intenzivitását ezzel a segéllyel elősegilettem, ezzel nézetem szerint szintén a kivándorlási alap céljának tettem szolgálatot (Helyeslés jobbfelől.) s ezáltal elértem viszont azt is, hogy ennek az alapnak nemcsak az évről-évre befolyó járulékok, hanem a befektetett tőke kamatai is rendelkezésére fognak állani. Mit csináltunk ebből a jövedelemből? Sajnos, kevesebbet, mint amennyit lehetett volna, mert a Dél-Amerikába, Kanadába, Francioarszágba kivándorolt magyarokkal szemben nagyon költséges és nagyon súlyos kötelességeink vannak. De a kivándorlási alap jövedelméből igyekeztünk segíteni, — már olyan mértékben, amennyire lehetett — a Dél-Amerikába szakadt és az ottani megváltozott viszonyok folytán nyomorúságba került véreinket. Méltóztatnak tudni, hogy Dél-Amerikában a háború alatt, amikor az egész északamerikai ipar hadiszállitásokra rendezkedett be, egy uj ipar virágzott, amely azonban abban a percben, amint az északamerikai konkurrencia szabaddá vált, majdnem egyszerre megszűnt és elpusztult. A kiszakadt magyarok tehát, akik ott a gyárakban munkát találtak, munka nélkül maradtak, s talán sehol a világon nincsen magyar véreinknek olyan nyomorúságos helyzete, mint Dél-Amerikában. Két lelkes magyar ember, egy Jezorovics Balázs nevű atya és egy Némay Ferenc nevű kivándorolt ezredes segítségével sikerült legalább a legnagyobb nyomorúságon segíteni, de természetesen a kivándorlási alap megterhelésével. Most a külügyministeriummal folytatott tárgyalás alapján egy magyar konzul megy ki, ő fogja átvenni magyar véreink gondozását. Ezzel a változással kapcsolatban még külön köszönetemet kell kifejeznem a brazíliai holland követnek, aki mindaddig, amig a magyar konzul átvette hivatalát, magyar embert is megszégyenítő lelkesedéssel és szeretettel intézte azokat a feladatokat, amelyeket most már külügyi hatóságaink fognak intézni. (Éljenzés.) Áttérve magára a kivándorlás állapotára, azt röviden azzal jellemezhetem, hogy a Magyarországból való kivándorlás az idők változása folytán majdnem teljesen lehetetlenné vált. Itt érdekes, ha az Észak-Amerikára vonatkozó adatokkal részletesen foglalkozunk. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatnak tudni, Észak-Amerika egy uj bevándorlási törvénnyel leszorította azokat a kontingenseket, amelyek odáig, az egyes államok bevándorlói részére nyitva állottak. Magyarországnak mindössze 340 hely jutott. Ebből a 340-es számból azonban 50%-ot az amerikai kormány magának tart fenn az ott polgárjogot nyert, az illető_ államból származó bevándorlottak családtagjai részére, tehát efelett a 170 hely felett én nem rendelkezhetem. Ismét egyes helyek jutnak az elcsatolt területek hatóságainak, mert a kontingensbe való beszámítás születési alapon történik; amennyiben tehát az utódállamokban honpolgárságot nyert egyének csonka Magyarország területén születtek, az ott kiadott útlevelek a magyar kontingensből leszámittatnak. így mindössze 170 hely marad rendelkezésemre, amelyet betölthetek. Ezzel szemben most méltóztassanak figyelembevenni az ellentételt. Nézetem szerint egy néhány egészen méltányos esettől eltekintve, csak olyanoknak adhattam jogosan és méltányosan kivándorlási engedélyt akiknek családfentartói kint vannak és akik itthon egyáltalában nem képesek megélni. Ezért elrendeltem, hogy az olyan asszonyokat, akiknek férjük és azokat a gyermekeket, akiknek esaládfentartója huzamosabb idő óta kint van, irják össze. Megdöbbentő adatok jutottak rendelkezésemre. (Halljuk! Halljuk!) Még nincs is befejezve az összeirás és már eddig beérkezett és nyilvántartásba vétetett 1004, ilyen méltányos kategóriába tartozó család kérelme, holott — amint előbb említeni bátor voltam — nekem mindössze 170 hely áll rendelkezésemre. Tizenöt éven aluli, teljesen ellátatan kiskorúak 67-en vannak, akiknek apjuk és anyjuk is Amerikában van. 15—24 éves kor közötti ilyen ellátatlan kiskorú 47 van, férjéhez kikívánkozó feleség, akinek három, vagy több gyermeke van — tehát a számot meg kell szorozni hárommalnéggyel — 122 jelentkezett, kétgyermekes családanya pedig 159. Ilyen körülmények között nem állt más választás rendelkezésemre, minthogy ezek között a sokgyermekes családanyák között, ezek között az árván itt maradt gyermekek között osszam ki a kontingenst. Sajnos, a bajnak ós a nyomorúságnak csak egy töredékét voltam képes eliminálni azonban idővel, ha ezt a rendszert folytatjuk, talán mégis csak össze tudjuk hozni a családfentartókkal azokat az — hogy ugy mondjam — ittmaradt özvegyeket és árvákat, akik most itt vannak. Ha pedig a családfentartó kivándorlását lehetetleinné tesszük, akkor ez a szám ugyancsak le fog fogyni és ujabb ilyen kategóriák nem jelentki Khetnek. Kisebb nehézségekkel jár a Kanadába való kivándorlás szabályozása. A kanadai ministerium egyik tagja beutazta a, kontinenst, Magyarországon is járt és itt élő szóval sikerült nagyon kedvező olyan megállapodásokat létesítenünk, amelyek következtében most már azok, akik útlevéllel utaznak Kanadába, előre ugy vannak kiválogatva, hogy a kanadai bevándorlási hatóság nem fogja azokat visszautasitani. így tehát legalább annak nem vagyunk kitéve, hogy a kikötőig utazott, magyarok kénytelenek visszafutni. A folyó évben kiadtunk 3481 engedélyt, ezek közül 2323-an vették igénybe az útlevelet Kanada fele. A Kanadába való kivándorlás is automatice korlátok közé van szorítva, mert csak mezőgazdaságilag kiképzett egyéneket csak bizonyos tőke felmutatása esetén, és csak bizonyos egészségügyi és erkölcsi körülmények fennforgása esetén eresztenek be. Dél- és Közép-Ameriüa ta csak egészen korlátolt számban adhatunk ki engedélyt tekintettel arra, hogy ott csak az intelligenciához tartozó egyének tudnak esetleg boldogulni. Meg kell emlékeznem azonban arról, hogy lelkiismeretlen kivándorlási ügynökök behálózták az országot és biztatják az Északamerikai Egyesült-Államokba kivándorolni akarókat azzal, hogy ha a Nyugatindiai szigetekre vagy Közép- vagy Dél-Amerikába átjuttatják őket, onnan azután becsempészik őket az Egyesült-Államokba. Azt hiszem, eléggé köztudomású már az, hányan jutottak az ilyen ravasz utón kivándorolni akarók közül szerencsétlen helyzetbe. Leszögezem azt a tényt, hogy az Egyesült-Államokba nem lehet kijutni szabálytalan utón. Aki szabályszerű utón jutott is ki. mint exkvótás, és a megállapított (határidőnél tovább akart ott maradni,, etet