Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-478
242 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925, törvényhatóságok és községek címénél a belügyi kormányzat 2377 vármegyei és 4132 községi alkalmazott illetményéhez járul hozzá. A 2253 vármegyei és az 1583 községi nyugdíjas nyugellátása az idén már csak 4 és félmilliárdba kerül, a jövő évre azonban a törvény rendelkezésénél fogva ez a kiadás is megszűnik. A 4. címnél, a csendőrségnél a következőket tartom szükségesnek előadni. A trianoni békeszerződésnek nevezett okmány szerint Magyarországnak joga van csendőrség címén 12.000 csendőrt fegyveresen, továbbá 6C0 tisztet és 1000 polgári alkalmazottat tartani. Ezzel szemben a mai létszám a legénységnél 11.700, a tiszteknél 583, a polgári alkalmazottaknál pedig 1000 helyett csak 111 fő. (Propper Sándor; A fele is elég volna! — Putnoky Sándor: Maguktól függ, hogy mennyi legyen! — Proppe>Sándor: Mi javasoljuk, hogy a fele legyen! — Putnoky Sándor: Ne izgassanak odakint! — Propper Sándor: Izgatnak maguk, meg a politikájuk! — Nagy zaj. — Putnoky Sándor: Azt rólam még nem hallotta, de nem is fogja hallani! — Propper Sándor: Az első izgató intézkedései révén a belügyminister ur! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Plattliy György előadó: Mint méltóztatnak látni, az 1. rovatnál lényeges, 30 milliárdnyi emelkedés állapitható meg a rendszeres ál landó intézményeknél. (Saly Endre: Nemsokára gesztenysütő asszonyok mellé is rendőröket állítanak!) Ez az emelkedés annak tudható be, hogy a rendszeres illetmények, a fizetések, a lakáspénzek, a családi nótlékok, valamint a esendőrségi pótlék időközben úgyszólván automatikusan emelkedett. A csendőrség ellen nemcsak ebben a jelen pillanatban, — mint hallom — hanem máskor is tétetett kifogás. Ezzel szemben a t. Nemzetgyülést bátorkodom emlékeztetni arra, hogy a háború és a forradalmak után különösen a falu fegyelmezettsége erősen leromlott. Hiányzik a katonai szolgálat fegyelmező ereje ; — akár így, akár ugy gondolkozunk — ez tény. Ezzel szemben viszont odahaza van a fiatalság és nincsen más fegyelmező erő, mint a pap, a tanító és különböző oktató előadások, ez azonban nem elegendő. (Szilágyi Lajos: Azért nem fizetik a tanítókat rendesen! — Propper Sándor: Csendőr helyett tanítót! — Rothensíein Mór: Hiányoznak a nevelő erők!) Ezek az erők nem elegendők a mi virtusos fiatalságunk fegyelmezésére. (Farkas István: Elvesztették ezt a virtust a háborúban!) De más valamit is a t. Nemzetgyűlés emlékezetébe hozok. A falun nemcsak a tekintély- és a törvénytisztelet, hanem a tulajdonjog tisztelete is erősen leromlott, hiszen a statisztikából látjuk, hogy nem csak a verekedések száma nőtt meg igen lé nyegesen, hanem, — ami igen elszomorító — a mezei lopások száma is tekintélyesen növekedett, ami sokkal nagyobb erkölcsi hiányrr vezethető vissza, mint a verekedés. (Saly Endre: Inkább anyagira, mint erkölcsire! — Zaj.) Ezzel szemben intézkedni kell és a kormánynak a szükséges intézkedéseket meg kel* tennie. Ezt pedig az erkölcsi erőn kívül máskép, mint végszükség esetén a csendőrség igénybevételével nem teheti meg. Sok kifogás van a csendőrség létszámánálszaporítása ellen. (Propper Sándor: Szép kivéleménye van a magyar ifjúságról!) Méltóz tatnak tudni, hogy egyes községek szinte versenyeznek az áldozatok meghozatalában, csakhogy csendőrörst kapjanak. Ezt mutatja az is, évi december hó 4-én, pénteken. hogy a csendőrörsök szaporítása igen lényeges tööblet-kiadást jelent, és ezt mutatja az is, — amint méltóztatnak látni a beruházási tételekből — hogy ilyen örslaktanyák felépítése folyamatban van. Kétségtelen, hogy ez a beruházási, illetőleg építkezési akció még nem ért véget. (Saly Endre: Nem a népnek, a szolgabírónak meg a jegyzőnek kell a csendőr! — Propper Sándor: Szép kis nemzetgyalázás! visz véghez onnan az előadói székből!) Elnök: Csendet kérek! Platthy György előadó: Mint méltóztattak hallani, a csendőrségnek nincs meg a teljes létszáma. Hogy ilyen létszámú a csendőrség, ezt méltóztassék a közbiztonság fentartására irányuló kötelességünkkel kapcsolatba hozni. Ma már nem ugy van, mint azelőtt, amikor a legközelebbi községben vagy városban fegyveres katonai erő állt rendelkezésre. Ma ezek a helyőrségek igen messze vannak, és tumultuózus mozgalmak esetén szükséges, hogy a csendőrök nyomban ott legyenek, hogy ezáltal nagyobb bajok megakadályoztassanak. Egyébként, azt hiszem, valamennyien megállapíthatjuk, hogy a csendőrség fegyelme az utóbbi időben nagyon megjavnlt (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Szeder Ferenc: Erre vonatkozólag majd elmondunk egyet-mást!) ós hogy azok a bizonyos erőszakosságok, amelyek miatt itt-ott panasz tétetett, szünőben vannak. Ez a központi kormányzat erősen fegyelmező erejét jelenti (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és mutatja azt az erélvességet. amelylyel a belügyministerin m ezt az intézményt kezeli. Mi valamennyien reméljük, hogy a csendőrség igen rövid idő alatt azon a színvonalon fog állani, amelyen ezt az intézményt a háború előtt ismertük, és amellyel méltán eldicsekedhettünk. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. — Viczián István: Éljen a csendőrség!) Áttérve az 5. címre, az állami rendőrségre, magam is bevallom, hogy a belügyi költségvetés leffsúlypsabb, legjelentősebb tételéhez jutottam. Mindjárt az első tételnek a személyi járandóságoknál méltóztatnak látni, bosrv itt a költségvetésbe 36 milliárdnvi többkiadás állíttatott be. Ha azonban a dolos! kiadásoknál elért megtakarításokat, valamint a rendes bevételeknél mutatkozó 5 milliárdnyi emelkedést figvelembe vesszük* végeredményben ez a ?$ milliárd majdnem 25 milliódra redukálódik, Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy az ideiglenes DÓtlékra, vagyis a rendőrségi nőtdíjra, amelyet már nem lehetett többé mellőzni, mert a hábo^n előtt is megvolt, 12750,000.000 koronát fordítunk, akkor körülbelül 12 milliárdnyi összes marad, amely no^máüs fizetésemelés, előlépés, házbéremelés, illetőleg házbéremelkedés címén találja meg a maga magyarázatát. Az állami rendőrséghez ezidő szerint 19.074 fő tartozik. Az anadás. mint plőM-» p-r-HfpHem, 1903 főre ru«\ Ezzel a címmel kapcsolatban néhány gondolatot vaeyok bátor felvetni és eb^ez nem esuuán a t. Nemzetgyűlés, hanem a t. belli "yminister ur jóindulatát és a felvetett kérdéseknek lehetőleo- Rürsrős munkába ^é+el^t Vérem, Œclljuk! Halljuk!) Ezek között az üdveik között elsősorban említem me<r a cselédüket. K hárícselédek ügye nem csupán a nagy vidéki városokban, hanem különösen Budapesten a nolsári elemnél és általában a cs D l^ta-"fó T-P^-V háztartási alkalmazottat tartó elemnek valóságos rákfenéje. A cselédügy nagyon erősen leromlott. Nemcsak a közbiztoneáe 1 szempontjából kapunk nagyon szomorú adatokat e buda-
