Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. pesti cselédekre nézve. — hiszen ezekről kívánok elsősorban szólni, mert itt van a legtöbb — hanem közegészségügyi szempontból is. És én ezt a kérdést nemcsak a városi lakosság szempontjából tekintem, amely a cseléd fertőzöttsége következtében állandó közegészségügyi ártalomnak, illetőleg fertőzésnek van kitéve* — hanem erősen a falu kérdésének is tekintem. Nagyobbrészt ugyanis faluról kerülnek fel a cselédek, ezek itt a nagyváros forgatagában nemcsak erkölcsükben, hanem egészségükben is fertőzést szenvednek. (Propper Sándor: Nem lenne jó zárt tárgyalást tartani ? — Láng János : Mert a gazdájuk sem ad jó példát erkölcseiben ! — Farkas István : A falu szegénysége az oka !) És amikor ezek a faluról felkerült leányok hazamennek, akár kényszer utján, akár pedig saját elhatározásukból, egészen kétségtelen, hogy az ő megromlott erkölcsükkel és megromlott egészségükkel... (Propper Sándor : Talán mégsem kellene általánosítani ! Mégsem járja ! — Szeder Ferenc : A Bszkrt-nál is megromlottak az erkölcsök egy kicsit ! Ott is van valami kis erkölcstelenség ! — ProBper Sándor: Arról nem beszél! — Rothenstein Mór : Arról majd mi beszélünk !) Elnök : Csendet kérek ! (Klárik Ferenc : Azok a szegény f

ainsi leányok nem mind romlottak !) Platthy György előadó : Majd másutt fogunk beszélni arról, mi van a Bszkrt-nál. Állok is elébe. Most csak annyit^ kivánok megjegyezni ezen a helyen, — személyes kérdésben méltóztassanak ennyit megengedni — hogy ezzel a dologgal épen ugy lesznek a kénviselő urak. mint ahogy a sajtóüggyel voltak. Ez majd annakidején ki fog teregethetni és majd méltóztatnak ezt az ügyet egészen közelről megismerni. Hiszen már hónanok óta vizsgálják a dolgot, Nem én vagyok arra hivatva, hogy az ott levő állapotokat én mondjam meg. (Saly Endre : A 20 ezer aranykoronát nem én vettem fel !) Én sem, egészen bizonyos i Majd meglátják ! Áttérve az előbb felvetett gondolatra, ismétlem azt, begy a cselédkérdésnek ujabb, még pedig humánus irányban, de egyúttal erősen szociális irányban is való rendezése ma már valóban nemcsak a városi lakosságnak, hanem a falusi lakosságnak is elsőrendű érdeke. (Ügy- van! jobb felől.) Tudom, hogy ebben az irányban nagyon erős munkálatok vannak, a kérdés azonban a maga nehézségénél fogva máról-holnapra nem oldható meg. (Láng János : A nagyságákat kell megrendszabályozni ! — Ugy^ van ! balfelől.) Tudom, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában . . . (Klárik Ferenc : Nem lehet börtönné tenni a cseléd életét ! — Láng János : Azt nem, de csatangolni sem szabad engedni, mig a nagysága csatangol ! Adjon jó példát a cselédnek ! — Klárik Ferenc : A nagysága nem csatangol, a nagysága sétál ! — Farkas Is+ván : A falu intelligenciáját kell emelni ! — Láng János : Tekintsék a cselédet^családtagnak !) FJnök : Láng János képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Platthy György előadó: Én részletekbe nem bocsátkozom, csak felvetem ezt a kérdést és ezt a gondolatot. Azt hiszem, valamennyien egyetértünk aHbari, hogy itt valaminek történnie kell. (Fábián Féla: Benne-okat kell fogadni melléjük, amikor sétálnak. A bonne mellé is egy bonne-t 0 mert utóvégre amikor azt olvassuk, hogv a: főkanitányság által megtartott razziák alkalmával mennyi ilyen s'zeévi december hó 4-én, pénteken. 24B rencsetlen nő kerül a rendőrség kezére, emberbaráti és humánus kötelességünk, hogv e baj ellen erélyesen cselekedjünk. (Láng János: Saját érdekünkben, mert a gyermekeket és a családtagokat inficiálják, ha hagyjuk őket csatangolni! — Farkas István: Hogy gondolja mégis? Mondjon valamit! — Szeder Ferenc: Valami eszmét, előadó ur!) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak! Platthy György előadó: Ön fiatalember, talán meg fogja nekem engedni, ha kijelentem, hogy ezzel a kérdéssel már akkor foglalkoztam, amikor ön még talán a viláeron sem volt. (Saly Endre: Rosszul foglalkozott vele!) Nem rajtam múlott; hiszen méltóztatnak tudni, hogy a törvény nagyon régi és folyton ujabb és ujabb tervek létesültek, a törvényhozásnak azonban sohasem volt ideje, hogy ezzel a kérdéssel szembenézzen ugy, mint azt el kellene intézni. Összes szociális vonatkozásait ismerem, de itt most nem érzem azt a hivatottságot, hogy részletekbe bocsátkozzam. (Szabó Imre: Az öregség nem érdem, hanem állauot! — Pronper Sándor: És még hozzá kellemetlen állapot! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyanesak ennél a címnél bátorkodom a belügymini s ter ur figyelmébe ajánlani a budapesti rendőrfőkarjitánysáT énületét. Ez már teljesen használhatatlan épület. Azok a sötét folyosók, azok a sötét lvukak (Promner Sándor: Ha azok beszélni tudnának! — ST«1»Ó Imre: Az a szellem, ami ott van!) earváltaIában nem alkalmasak arra. hogy az ott szolgáló tisztviselők egészségi állapota, de különöc^n pzprnük világa megóvassék. Ismételten hallottam azt a nanaszt, hogy a rendőrségi tisztviselők között énen a szobák sötétsége következtében nagyon sok a s'zembajos és a meggvengült szemű ember. Különben szűk is a főkapitányság éuülete. ennélfogva erre tisztele+M felhívom a ^elneryymníster ur hVyelmét. (Klár'V ]FVvip.fie: Twelves! Világosságot oda is! — Rothenstein Mór: És humanitást!) Ugyanezzel a címmel kanesol^ttan a belügvminister x\v és a t. Nemzetgvülés figyelmét még arra is bátor vagyok felhívni, ho^ rmndaddio' nem lesz meghízható., huzamosabb ídoW szolgáló rendorle9'pnysé<Timk, amig a rendőrök számára nsaládi lakásokról nem fondoskodnnk. Ma ugv áll a dolog ho-fv nagyobbrészt lepénysorban kerülnek fel vidékről a rendőrök. T+t a bá^PRságrq sok alkalom nvilik. sok alkalom -°dódik (S^&hó Imre: Hán^^or nősül eery? — T^rkas István: Ez a cselédkérdéssel is összefügg bizonvos mértékben!) de nem tud családi otthont alamtani, mert a rendőri«kt^nvába családos embert nem eresztenek be. Ennélfogva gondoskodni koll arról, boary a családos rendőrök részére lakások épüljenek. A ma,gam szerén v nézete szerint ezt a laká«énítési ak*

íA keletében is meg lehetne valósi ta ni. (Fálrán Féla: Van olvanf — Pro^^er ^á^dor: Az előadó programmot ad! — Saly Endre: Könnyen adhat, nem felelős érte!) Ezzel végeztem a rendőrségi feíezetteL Áttérve most már a folyamőrségre^ (Pronper Sándor: Vigyáznak, hogy el ne lonják a Dunát!), megállapítom, hogy ennök kiadásai és bevételei a normális keretek között mozosrUak. Az 1899 főnyi folyamőrség a maga szolgálatát a trianoni szerződés értelmében teljesíti; az összes töbhlet 1 milliárd, amelv úgyszólván az automatikus előlépé«ekre, valamint a házbérek automatikus emelésére vezethető vissza. A belügyministerinmnál 10.191 es^én van nyugdíjban, a nyugdíjkiadás 3 milliárddal