Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-an, csütÖrtöhon. 213 h eltek az olasz kapitalistákat, akiknek nem valami nagyon tetszett, hogy a munkások most nyolcórai munkaidőt követelnek, hogy beleszólni kivannak a gyárak organizációjába és olyan dolgokba, amelyekbe eddig tisztán és kizárólag a kapitalisták szólhattak bele. Ez volt az egyik dolog, A másik pedig az olasz szövetkezeti mozgalomnak roppant nagymérvű megerősödése, ami az ottani földbirtokosokat és kapitalistákat nagyon megijesztette. Méltóztassék elképzelni, Olaszországban a földmunkások között nagymértékben el volt terjedve a szövetkezeti mozgalom. m udjuk, hogy nagyon viruló szövetkezetei voltak az olasz földmunkásoknak ; nem szocialista vezetés alatt, hanem ellenkezőleg erősen katholikus, popolari vezetés alatt állottak ezek a szövetkezetek. Nekem, mint szocialistának meg kell mondanom, hogy az olasz katholikusok pártja rendkivül hasznos és eredményes közgazdasági tevékenységet fejtett ki ezeknek a szövetkezeteknek a kifejlesztésével. Nagyon virágzó szövetkezetei voltak az olasz földmunkásoknak, akik a földbirtokosoktól bérbe vették a földeket, azokat szövetkezeti alapon művelték meg s a hasznot egymás között szövetkezeti alapon osztották szét. így létesítettek Olaszországban nemcsak mezőgazdasági szövetkezeteket, hanem ipari szövetkeze tekét és hitelszövetkezeteket is, ugy hogy Olaszországnak legtermékenyebb része —' Lombardia, Róma tartomány, azonkivül Milánó és környéke — be volt hálózva ilyen szövetkezetekkel. Roppant erősen elterjedt ezenkívül Olaszországban közvetlenül a világháború után az úgynevezett guild-mozgalom. Ez a mozgalom Angolországból indult ki és valahogy a középkorra emlékeztető céh-rendszerü mozgalom volt, főképen és elsősorban az építőiparban. Ennek a guild-mozgalomnak egész gondolata abból indult ki, hogy minden iparág, amely az építőiparban foglalkoztatva van egy céhbe kerüljön bele; esz a guild. Maga a név is azt mondja, hogy épitőipari céh. A cementgyár, a téglagyár, a kavicsbánya, a kőbánya s az építésztől kezdve egészen a legszegényebb malterhordó napszámosig mindenki, legyen benne egy céhben, mint aho^y a középkorban is ilyen céhekkel építtették fel azokat az építészeti remekeket, amelyeket ma is bámulattal nézünk Flandriában és Északfranciaországban. Olaszországban a munkásság a parasztsággal karöltve — ha szabad ezt a parlagi kifejezést használnom — bevonult a városi tanácsokba és a községtanácsokba és ennek kö vetkeztében. azokat a munkákat, amelyek ki adásra kerültek, nagyrészt ezek az épitőipari céhek, ezek a guildek kapták meg. Megkapták azonkivül a szövetkezetek a szállításokat a kórházak és egyéb intézmények számára, ugy, hogy az olasz kapitalisták és nagybirtokosok reakciós része, amely nem birt megbarátkozni azzal a modern felfogással, amelyet ott a szocialisták és főkép a popolarik képviseltük, látta, hogy maholnap arra a sorsra jut, amelyre a hal jut, ha a tengerből a szárazföldre kerül. Ezek tehát összeállván az akkor keletkező fasisztamozgalommal, pénzelték azt. Méltóztassanak elképzelni azt a háború utáni állapotot, amikor az életerős fiatal emberek ezrei nom. tudtak elhelyezkedni sem ipari, sem mezőgazdasági, sem intellektuális pályán. Nálunk is nagymértékben ez tette lehetővé a kommunizmus ilyetn erőrekapását. Egész sereg exiszteiicia, kiszakítva az őseredeti talajból, bele volt dobva a világháború forgatagába; onnan hazakerültek állás, kenyér és minden nélkül; az ilyen elemek Olaszországban, ahol a kalandorság és a fantasztikum nagy szerepet játszik, kész eszközei voltak a kapitalistáknak és nagybirtokosoknak arra nézve, hogy A r elük ezt az uj rendszert meg lehessen alapozni és csinálni. Pénz volt tehát a mozg*alomhoz, ok is volt arra, hogy a mozgalmat megcsinálják, — legalább is a kapitalisták és nagybirtokosok szerint, — mi scím könnyebb tehát, mint hogy ha pénz is van, emberek is vannak és ok is van rá, megcsinálni a mozgalmat, melynek érdekében nem kell egyebet tenni, mint egy kis nemzetiszínű mázzal bevonni a dolgot. Ez történt Olaszországban. Hogy pedig igy történt, erre ékes bizonyítékokkal tudok szolgálni, a szocialista irodalomtól meglehetősen távollevő konzervatív körökből. Itt van a nemzetközi szövetkezeti szövetség. Ez annyira jámbor szövetség, hogy a kommunistákat is agyszólván kiverte a maga köréből. Ebbe tartozik bele a magyarországi Hangya is, amelyről igazán nem lehet azt mondani, hogy forradalmi alakulat vagy talán némileg is közel állana hozzá. Méltóztassanak elolvasni azokat az iratokat, amelyeket a nemzetközi szövetkezeti szövetség Olaszországról ir. A szövetkezeteknek, a földmuiikásszövetkezeteknek százait tették tönkre, a szövetkezőknek ezreit kergették el a helyükről. Teherautókon szálltak ki, a szövetkezetek vagyonát szekvesztrálták és eladták a kereskedőknek. Nincs példa arra, hogy ilyen brutális módon tönkretették volna a szövetkezeteket bárhol másutt,, mint épen a Mussolini által vezetett fekete ingesek tönkretették a popolarék szövetkezeteit. Nem valami nagy nemzeti fellángolás volt ez, hiszen pontról pontra ki tudnám mutatni, hogy egészen konzervatív intézményeket is tönkretettek, mint amilyen volt például a Monte Pieto zálogházi intézmény, a »kegyelethely hegye« nevén elnevezett s^ egy franciskánus barát által alapitott intézmény, mely arra a célra létesült, hogy ha valakinek nincs semmije és zálogba akar valamit tenni, azt tisztán a kezelési költségek fedezése mellett ott zálogba^ elhelyezhesse. Ez az intézmény olyan diszkréten van megcsinálva, hogy senkinek fel ne tűnjék, ha valaki oda bemegy. Ezt a valóban kegyes, nemes, humánus érzéssel alapitott alapítványt a fasiszták egyszerűen szétrombolták; szekvesztrálták és ma mnes belőle semmi. Ezt a kommunizmus kiirtásának jelszava alatt tették, ez alatt a jelszó alatt tették tönkre a szövetkezetek ezreit, kifosztották és kirabolták, tönkretették a jótékony intézetek tízezreit. Erre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nemzeti politika. Ma az a helyzet, hogy Olaszország a reguláris hadseregen kivül kell, hogy az államot súlyosan terhelő pretoriánus gárdát is tartson, amelynek erejével és szuronyainak sesitségével tudja csak magát ez az uralom Olaszországban fentartani. Hogy mit hoz a holnap, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy a r tízéves Orispi-uralom, amely a maga nemében elnyomó volt, megbukott és utána következeti Olaszország fellendülése. Ennek a mai fasiszta uralomnak sem jósolok hosszú időt; nem én, a szocialista mondom ezt, hanem méltóztassanak a Harward-egyetem egyik előadó tanárának iratait végigolvasni, melyben pontról-pontra bizonyitja, hogy a fasizmus semmi
