Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

21ü À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án

y csütörtökön. A diplomáciának a mai gazdasági viszonyok között, üe általában véve leghathatósabb eszköze, hogy ugy mondjam, legegyenesebb útja, amelyen haladnia keli, a kereskedelmi öszszekottetés, A kereskedelmi szerződés az, amelylyei a diplomata előkészíti a talajt a maga számára. Is ekünk is, amikor Magyarországot a világ gazdasági életébe igyekszünk belekapcsolni, ezt a szempontot kell szem előtt tartanunk és tudnunk kell azt, hogy diplomáciai somsunk is a kereskedelmi szerződések révén dől el, mert a kereskedelmi szerződések teremtenek számunkra olyan helyzetet, amely a szükségszerűség jellegével bir es amely neiyzetet felrúgni, megváltoztatni, azután nem fog módunkban állani. T. Nemzetgyűlés! A kereskedelmi szerződések terén, dacára annak, hogy kereskedelmi kormánya tunk épen gazdasági téren oly rendkivüli sikereket ért el, dacára annak, hogy igazán zseniálisnak mondható kereskedelua politikánk volt az, amely ezen súlyos gazdasági es súlyos péD^"-~vi viszonyok között lehetővé tettí azt, hogy itt az ipar egyes ágai oly rendkívüli mértékben fellendüljenek, dacára annak,, hogy ez a gyümölcsöző politika volt az, amely ebbei az országban, a súlyos és nehéz ipari válság által előidézett munkanélküliséget nagy mér tékben csökkentette: én a kereskedelmi szerző dése»k terén mégis bizonyos politikai fogyatkozásokat látok, amelyekre szükségesnek tartom, hogy rámutassak. Már beszédem bevezető részében is kiemeltem hogy nekünk mindenekelőtt Anglia szempontjaival kell diplomáciánkban számítanunk, és kiemeltem, hogy az angol diplomácia egyik fontos követjelménye az, hogy Európában, konszolidált áttekinthető, üzletileg kezelhető — mondjuk igy — piacok jöjjenek létre. Az ilyen piacok létrejöttének és kialakulásának előfeltétele a kereskedelmi szerződések megkötése, előfeltétele az, hogy Európa egy kereskedelmi szerződés által kellőképen organizált egésszé alakuljon át. A kereskedelmi szerződések terén követett politikánk tehát lényeges szerepet játszik az angol diplomácia által való megitéltetésünk tekintetében. Ezzel tisztában kell lennünk. Anglia az utóbbi időben bizonyos tekintetben, bizonyos idegességet mutatott Magyarországgal szemben Én azt hiszem hogy ez az idegesség elsősorban a kereskedelmi szerződések terén tanusitott — mondjuk —- politikai tévedésekre vezethető vissza. Tévesnek tartottam részünkről a kereskedelmi szerződések olyképeni megindítását, mint azok tényleg megindittattak volt. Amint látom, ar a benyomásom — tudni nem tudhatom, hogy igy áll-e a dolog — hogy a kereskedelmi szerződések, megkötéisénél a kormáfny minden Programm nélkül cselekedett, és politikailag nem birálta el először az egyes államokat és nem osztotta őket kategóriákba. (Beck Lajos: A minister ur kijelentette, hogy egy programúi volt előre felállítva a kereskedelmi szerződésekre, (Strausz István: Ma is állja!) Azért volt szükséges ezt tenni, egy ilyen programmot megalkotni, mert számolnunk kellett Franciaország ellenséges politikájával velünk szemben, amely ellenséges francia politika természetesen a gazdasági politika eszközeivel a, kereskedelmi politika terén is igvekszik kompromittálni bennünket Anglia előtt. Én azt mondom, hogy ez a huzavona, amely Ausztria xészéről mutatkozik velünk szemben, — pedig Ausztriának inkább volna szüksége miránk, mint «nekünk ő rá». — a francia diplomácia művének tulajdonítható. mert nem szabad elfelejtenünk azt, hogy üusztrianak ezmo szermc íranciaDaiat koriuaii,ya van, a ij.anei.aK azok, aniK az osztrák Koiixiaiiyt taiiae&oKKai iatjaK ei, vagy íejezzuK KI iua&uiuj.at népszerűen, vezetiK az üoziraK noiiuauyi. xxasuniOiiejLJtn az a Huzavona ib, amciy usen-£5ALovaiviavai \aio targyaiasaíiikuai muiaiüOziK, a írancia diplomáciára vezetendő viosza, mert nisz eviuens, nogy (JsenidbiovfaKianaK is isokkai nagyoDD eruneke az, nogy \biLuiK szerzoaeses megállapodásokra jusson, nimt nekünk. Hogy itt mégis nuzavonavai iuía,iis.yj^íiiLíL, ez ísixLCL caaK ínagütttiuo diplomáciai OKOüra vezetne tó vissza, s ezek nattereDcii mmoenekeiott Franciaországot Keresem. T. ÍNemzetgyüiés ! IN ekünk épen azért, hogy bennünket sema ne vádolhasson es hogy Anglia eiott ne ugy t unjunk iei, mint hogy lia mi oelpoiitikai es gazdasági okOKnái íogva támasztanánk nenézsegeket aziránt, hogy a kereskedelmi szerzodeseK niegKOtesének akadályozásával akadályozzuk iüuropáoan egy tiszta gazdasági helyzet kialakulását, mindenekelőtt azokkal az államokkal kellett volna kereskedelmi szerzödéaeKet kötnünk, amelyekben Franciaországnak nincs beíoiyá&a s ahol a kereskedelmi szerződések megkötése könnyen és simán ment volna, igy rövid időn beiül egy csomó kereskedelmi szerződésre tettünk volna szeri, amelyek pozíciónkat Angliában feltétlenül erősítették volna es amefy kereskedelmi szerződések megkötése dokumentálta volna mindenki előtt, hogy -Franciaországban és Cseh-özlovákiáoan nem a mi hibánk folytán, hanem az ő taktikájuk és diplomáciájuk miatt nem vagyunk képesek kereskedelmi szerződéseket kötni. De épen ezért és épen az elmondottaknál fogva fejezem ki aggodalmamat a Franciaországgal megkötött kereskedelmi szerződéssel szemben. A francia diplomácia tendenciáját volt alkalmunk több izben tapasztalni. Láttuk azt, hogy francia csapatok szállták meg 'Magyarországot az összeomlás után, egyedül ezek tették lehetővé a cseheknek és az oláhoknak, magyar területek megszállását. (Malasits Géza: Olasz tisztek vezetése alatt, ezt tegye hozzá !) Láttuk, hogy^ a kommunizmus kitörésekor a francia csapatok kivonultak innen s Szegednél megállottak. S ekkor mondta Clemenceau: égjen ki az a fészek. Nem akart beleavatkozni a kommunizmusba, mert Magyarországot megsemmisiteni óhajtotta. Láttuk, hogy Franciaország akkor, amikor más hatalmi tényezők megakadályozták őt abban, hogy Magyarország megsemmisitésével az északi és déli szlávokat egyesítse, gazdasági utón igyekezett itt a maga befolyását érvényesíteni, Teleki Pál ministerelnöksége idejében pedig nagyon jól tudjuk, hogy Franciaország olyképen igyekezett segíteni nekünk, hogy felajánlotta a magyar államvasutak bérbevételét. Mivel akkor a kormányzat könynyen átlátta ezen francia segítség tendenciáját és ezen trükkös gazdasági támadás tényleges jelentőségét, az ország ebből a segítségből nem kért, Franciaország segítségét nem vette igénybe, ezzel megakadályozta azt. hogy az államvasutakra ők tegyék kezüket, s az államvasutak diplomáciai, belpolitikai és hadügyi jelentőségét tekintve, megakadályoztuk ezzel azt, hogy Magyarországon a francia politika tétessék úrrá. Amikor a francia kereskedelmi szerződésben azt látom, hogy ebben a szerződésben túlnyomólag olyan cikkek szerepelnek, amelyekben Franciaország érdekelve nincs, — s ezen