Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évkai vita ezzel a megállapítással, mert a nemzetközi életnek is megvannak a maga fejlő- I dési fázisai, a nemzetközi életben folytatott diplomáciai küzdelemnek is megvannak a maga fejlődési fokozatai. A jelenlegi fázis pe• dig azt mutatja, hogy igenis ma a gazdasági szempontok nyomultak olyképen előtérbe, hogy a szükség-képen imperialista politikát folytató államok elsősorban gazdasági utakon igyekeznek érvényesíteni a maguk szempontjait, elsősorban gazdasági eszközökkel igyekeznek nyomást gyakorolni az ellenségre, gazdasági előnyök nyújtásával igyekeznek emelni a maguk barátait. A gazdasági szempont az, amely Magyarországnak is legnagyobb problémája. /Külpolitikánk legnagyobb sikerét abban látom, hogy a külföldi hatalmak, — amelyekeit sokan még ma is egy egységes, ellenséges frontban látnak tömörülve Magyarországgal szemben, — tették lehetővé a Népszövetség utján Magyarország szanálásának nagy műveit. Nem akarok ennek gazdasági jelentőségéről beszélni, nem akarom fejtegetni azt, hogy gazdasági szempontból mit jelent a szanálás műve, de le akarom szögezni azt, hogy a szanálás művei épen az előadottaknál fogva elsőrangú diplomáciai sikere a magyar kormányzatnak, melyet mindenkinek el kell ismernie. El kell ismernie azért, mert épen az imént előadott elveknél fogva a külföld tömörült, a külföld jött, hogy segítsen Magyarországon azokkal a hathatós eszközökkel, amelyek ma a nemzetközi életnek, a diplomáciának leghathatósabb atout-i. Ma a diplomáciai helyzetei ebből a szempontból tekintve, meg kell állapítani, hogy az erő túlsúlya Amerikára esik, mely egyedül rendelkezik jelentékeny mértékben olyan tőkével, tehát a diplomáciai akarásnak, a diplomáciai cselekvési képességnek azokkal az eszközeivel, amelyekkel hatásokat elérni, helyzeteket teremteni, amely ékkel elnyomni és emelni lehet. Amerikának európai politikáját már a háborúban^ is^ jellemezte az Angliával való teljes megértés. Ez a körülmény utal bennünket arra, hogy mi a mi diplomáciai céljainkban elsősorban Angliát tartsuk szem előtt, hogy mi a mi törekvéseinket oly kép állítsuk be, hogy azok Angiiában megértésre találhassanak; nekünk tehát olyképen kell diplomáciai taktikánkat, intéznünk, hogy Angiiába megtaláljuk a kellő utat, hogy megtaláljuk az odavezető és a kellő hatások elérésére alkalmas eszközöket. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben is többé nem a teória az, amelynek alapján mi a kibontakozás, illetőleg az előrehaladás útját kereshetjük, hanem a puszta tapasztalat, amelynek tényeit kétségbevonni senkinek sem lehet. Látjuk azt, hogy az európai politikában Anglia szempontjai egy más kontinentális nagyhatalom szempontjaiba ütköznek bele, amely egészen más, vele ellentétes érdekeket követve, Angliával szemben érdekellentétet képező hatalmi szervezetet igyekszik Európában megteremteni, hogy a saját akaratát érvényesítse. Ez a hatalom Franciaország. Franciaország az, amely a háború óta oly sok izben adta bizonyságát annak, hogy politikája Magyarország érdekeivel ellenkezik. Ha_ reálpolitikai szemüvegen át higgadtan bíráljuk Franciaország politikai céljait, el is kell ismernünk, hogy Franciaországot nem a szenvedély fűti Magyarországgal szemben, hanem a teljesen higgadt, koncepciózus külNÁPLÚ/XXXVn. !• december hó 3-án. csütörtökön. 207 politika az, amely szükségképen ellentétbe helyezi őt velünk, mert Franciaországnak belső ereje aligha lesz a jövőben is elegendő garancia arra, hogy Németországgal szemben biztonságban érezze^ magát. A diplomáciának lényege a szövetségi politika. Franciaország is mindenkor a szövetségi politika eszközeiA 7 el lesz. kénytelen megpróbálni paralizálni a nénit birodalom erejének nagy túlsúlyát, a szövetségi politika számára kell, hogy előkészítse Európa talaját most, amikor úgyszólván ő az egyedüli nagyhatalom, amely mástól függetlenül dolgozhatik itt, mondhatnók önkényesen. Franciaország szempontjából a helyzet egyre rosszabbul és rosszabbul alakul. Franciaország mellett egyre jobban és jobban konszolidálódik a vele érdekellentétben álló olasz birodalom és örömmel kell megállapítanom azt, hogy a francia befolyás súlya naprólnapra csökkenőben van itt Közép-Európa ban, hogy a francia diplomáciának, a francia birodalomnak jövője nem kecsegtető rájuk nézveMert meg kell látnunk, hogy azok az alapok, amelyeken az imperialista politika egyedül képes megállni, (Rothenstein Mór: Szegény Briand!) a gazdasági alapok Franciaország ban meginogtak és a gazdasági fegyverrel, a diplomáciának ezzel az ujabb, igen hathatós eszközével, az ő nagy ellenfele, Anglia milyen nyomást gyakorol reá. Látjuk, hogy ez a két állam, amely látszólag még ma is szövetségi, viszonyban áll egymással, de facto milyen küzdelmet folytat egymással. (Rothenstein Mór: Ugy mint mi valamikor Olaszországgal!) Látjuk azt és bebizonyosodott azóta, hogy a francia frank első kontreminje Londonra vezetendő vissza, hogy London nagy pénzügyi körei, amelyek ott szoros nexusban állnak az állammal, az állam inieiativájára, hivatalos tényezők akaratánál fogva támadták igy meg a francia frankot és ezzel megrendítették Franciaország gazdasági alapjait, (Strausz István: A németekkel!) A francia frank sorsa meg van pecsételve és a francia frank zuhanása zuhanást fog előidézni a francia imperializmusban is. Össze fognak omolni azok a szuronyok, amelyekre azért ült rá a francia kormányzat, hogy uralkodjék Európa felett, hogy saját hatalmi szervezetébe szorítsa be az élni akaró Európái, amelynek politikai formáját egy ezredéves múlt adta meg. Franciaország nem tanult azon, amit már egyszer Napóleonnál tapasztalhatott, hogy nem lehet ötletszerűen megalakítani egyes államokat. Az állam szubsztanciája, lényege a nemzet. A nemzet az, amely egyedül képes államot alkotni. Térképen kihasítani államokat önkényes akarattal nem lehet; nem lehet legalább is ugy, hogy azok maradandóan álljanak fenn, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, — Rothenstein Mór: Mi is azt mondjuk!) mert egy államnak sem lehet garanciája a francia szövetség, — hívják Csehoszlovákiának vagy bármi másnak — ha abban nincs meg az a bizonyos etikai elem, az a binyos etikai tényező, amelyen a nemzet felépül, az élniakaró nemzet^ amelynek az állam csak egy szervezett formája és semmi egyéb. Ennélfogva hinnünk és bíznunk kell abban, hogy mind az a mesterkedés, amely Franciaország közbenjöttével, Franciaország diplomáciája révén Magyarországot jelenlegi súlyos helyzetébe hozta és igy^ tartja, hatalmi exponenseinek összeomlása révén összeomláshoz fog vezetni. Ütni fog a mi felszabadulásunk órája, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha
