Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
208 À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án f csütörtökön. a francia frank esik, ez mindenekelőtt a cseh szokolt is magával fogja rántani. Azok a szociális bajok, az a nagy szociális válság, amelyben Csehszlovákia szenved, nem fogja megbírni azokat a gazdasági mélyedő szociális jelenségeket, amelyekkel egy eső cseh korona jár, azokat a termelési bajokat, azokat a munkanélküliségből fakadó kétségbeesett helyzeteket, a kommunizmus előretörését, az államellenes irányzatok megerősödését abban az esetben, ha a támasz, a francia hatalom megszűnik olyan erős lenni, amilyen eddig volt, mert ebben az esetben a cseh szokol is a francia frank sorsára jut. T. Nemzetgyűlés! Az életben nincsenek abszolút tények. Az életben minden relativ, mindenekelőtt pedig a hatalom az. Az életben nincs helyzet, amely definitívnek volna tekinthető, az életnek a fejlődésnek csupán irányai vannak és a fejlődésnek iránya az, amelyet szem előtt kell tartanunk, amikor a jövő számára készülünk fel. Tény pedig az, hogy amig 1918ban, a világháború befejezése után és 1919-ben Franciaország — mondhatnók — abszolút nemzetközi diktatúrát gyakorolt az európai kontinensen, addig ma Olaszország, amely a lakosság száma tekintetében Franciaországot meghaladja, nemcsak belső konszolidáció tekintetében jutott sokkal előbbre a francia birodalomnál, hanem gazdaságilag is sokkal jelentékenyebb vívmányokat ért el Mussolini, mint amilyet el tudott érni akár Caillaux (Rothenstein Mór: A lira is esik!) vagy bármely más francia politikus. De tény az is, — ami külpolitikai szempontból a legnagyobb jelentőségű —amit döntő jelentőségűnek mondhatunk,, hogy Mussolini bebizonyította azt, hogy ő a világ legzseniálisabb diplomatája, hogy őt tudják a világon mindenütt a legjobban megérteni, hogy ő képes a világon a legnagyobb diplomáciai eredményeket felmutatni. (Zaj a szélsóbalodalon.) Az elmondottakból következik az, hogy Európában azé az erő, azé a hatalom, aki az Amerikához vezető gazdasági utat megtalálja, már pedig látjuk azt. hogy a régi szövetségesek, az entente-hatalmak között, Anglián kivüL egyedül Mussolini volt az, akinek sikerült Amerikával csaknem teljes összegében elengedtetni a háborús adósságokat : Franciaország e tekintetben teljes fiaskót ért meg Amerikában, e fiaskónak tényleges diplomáciai jelentőségét nem látni és nem kellőképen honorálni a külpolitikában : vakság volna. De reánk nézve nemcsak azért bir Mussolini sikere nagy jelentőséggel, mert ez Franciaország vereségét, pozíciójának gyengülését jelenti, hanem mindenekelőtt azért is, — amint mindezt itt a nemzetgyűlés előtt már több ízben volt alkalmam kifejteni, — mert nekünk egy természetes szövetségesünk van a világban, akivel való multbani összeköttetéseink mindenkor csak erőt, csak dicsőséget hoztak reánk. Gondoljunk Szent Istvánra, gondoljunk Nagy Lajosra, gondoljunk Corvin Mátyásra, gondoljunk Kossuth nagy sikereire, Türr István sikereire Itáliában s akkor látni fogjuk azt, hogy ugy a történelmi múltban, mint a jelenben a reálpolitikai szempontok mind Olaszországhoz utalnak bennünket. Ha valaki Anglia diplomáciai módszereit ismeri az európai politikában, akkor minden gondolkozó magyar előtt az Angliához való eljutás helyes útját Olaszországon keresztül jelöli meg Magyarország számára ; hogy azon keresztül jussunk el a többi, döntő hatalmi eszközökkel rendelkező vjlá^hatalmakhoZí 1ST Észak-Amerikához is. Ne felejtsük el, hogy az Anglia és OlaszI ország közötti diplomáciai kapcsolatot még j Cavour alapozta meg Ez a diplomáciai kapeso; lat, a gazdasági szükségességnél fogva is, az| óta állandóan mélyült, erősödött. Ennélfogva ] én helyesnek tartom azt a megállapítást, ame| lyet itt már több izben tettem, — mert hiszen a I legújabb események is ezt igazolják, — hogy | számunkra Londonba is az ut leghelyesebben Kómán át vezet. Epen ezért vigyáznunk kell mindarra, ami bennünket Olaszország, illetőieg Anglia diplomáciája szempontjából kompromitáinat. Örömmel kell megragadnunk mindazt, ami mélyítheti és erősbitheti Olaszországnak irántunk való szimpátiáját, ami az irántunk való bizalmat fokozhatja. Örommei kell gondolnunk arra a tényre, hogy a kormányzó ur a legmagasabb kitüntetéssel tüntette ki Mussolini ministereinököt, (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon éj a középen.) aki ebben az országban annyi szimpátiának örvend, annyi tisztelettel találkozik. (.Szeder Ferenc: Azt emiszem! — Dénes I&tváui: Az oláhokat Erdélyben ő szerelte fel mindennel a magyarok ellen!) Ha a képviselő ur olyan nagy diplomata ... (Danes István: Én nem mondtam, hogy diplomata vagyok, csak azt mondtam, hogy ő szerelte fel az oláhokat. Ma is ő pénzeli az oláhokat!) EL.ök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék talán feliratkozni. , Bogya János: T. Nemzetgyűlés! A világpolitikában döntő jelentőségű diplomáciához, Angiiához és Amerikához és — mint mondottam — Olaszországhoz közvetlenül az olasz politikába való bekapcsolódásunk utján juthatunk el legkönnyebben, illetőleg egyedül ezen az utón juthatunk el. Amikor mi az olasz politika révén, akarunk előbbre jutni, akkor természetes, hogy nekünk magát az olasz politikát is szem előtt keil tartanunk, nekünk az egész olasz külpolitikai koncepcióhoz hozzá kell simulnunk, hozzá keJ idomulnunk. Mert, aki ismeri Anglia politikai módszereit az európai kérdésben, az tisztában lehet azzal, hogy alig van Európának olyan kérdése, amelyet Anglia közvetlenül fogna meg, — kivéve a gazdasági kérdéseket, — hogy Európának minden problémáját, ugy amint a múltban is tette, szövetségi exponensei utján karolja fel és juttatja dűlőre. Angliának két szempontja van azj európai politikában: az egyik szempont a jelenlegi viszonyok között az ő gazdasági imperializmusából folyó szükségesség, a piac kérdése, a felvevő, áttekinthető piacok megteremtése, és a másik szempont az, hogy itt ne jöhessenek létre olyan hatalmak, mint amilyen volt a múltban a Napóleoni birodalom, vagy amilyen volt Vilmos császár alatt a Németbirodalom, amely alkalmas arra, hogy Angliát a maga területén is veszélyeztesse- megfenyegesse. T. Nemzetgyűlés! Ha az olasz diplomáciai koncepciót tartjuk szem előtt, akkor nem kell Középeurópából kimenve cselekednünk, nem kell Középeurópa keretein túl mennünk diplomáciailag. Nekünk azt kell néznünk, hogy ő Középeurópában hogyan munkálkodott, hogyan épitette fel a hatalmi tényezőket, milyen szervezeteket hozott létre, hogy igy tudjuk, melyik irányban kapcsolódjunk bele. T. Nemzetgyűlés! Megmutatta az olasz diplomácia azt, hogy egy könnyen áttekinthető, a célokat világosan megjelölő politikával megázzál szemben is, akivel igen sok érdekellentéte van egy államnak, lehetséges a megértés, lehetséges a szövetség politikája* Az olaszok
