Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

âÔ6 A nemzetgyűlés 477. ülése 1925.. problémáival állunk majd szemben, amelyért késő lesz felelőssé tenni az akkori hivatalos tényezőket. Azért a külügyi kormányzat, a külügyminister ur, valamint az egész nemzetgyűlés ügyeimébe ajánlom: méltóztassanak túltekinteni az ország határain. Ne csak a hivatalos és hozzá nem értő külügyi képviselők jelentéseire támaszkodjunk, akik a gazdasági ügyekhez a legtöbbször nem értenek, hanem az illető országok gazdasági életével állandó kontaktusban maradva, kell a magyar termeivényeknek előre, amikor még nincs rájuk olyan nagy szükség, megfelelő piacot teremteni. A második kérdés pedig, amellyel beszédemet is kezdettem, az, hogy a magyar propaganda, a magyar élet, a magyar jövő élet részére teremtsenek külföldön barátokat és lehetőségeket azáltal, hogy idehaza az országban a nyugalom atmoszféráját teremtsék meg s a belpolitikában a szabadság atmoszféráját. (Baross János: Igaz! ügy van!) Én csak figyelmébe akarom önöknek ajánlani azt, hogy leültek békésen tárgyalni egymással azok a németek és franciák, akik Verdunnél repülőgépekről a rettenetes bombák ezreivel gyilkolták egymást, azok az amerikaiak, aki a németek eílen tankokat küldtek, azok a franciák, akik Verdünne! ugy verekedtek a németekkel szemben, hogy elveszettnek tartottak minden napot, amikor a németek tízezrei el nem hullottak s azok a németek, akik a háborút elvesztették és halálos gyűlölettel állottak szemben a franciákkal és angolokkal, akik ott a lövészárokban minden este azzal feküdtek, — emlékezzenek uraim — hogy mielőtt elköszöntek, azt mondották egymásnak, hogy Gott strafe England. A mi hadifogolytáborainkban azután, amikor a németek ezt a jelszót hozták, hogy Gott strafe England, a magyar hadifogoly tisztek azzal jöttek, hogy nemcsak azt kell mondani, hogy Gott strafe England, hanem Gott strafe England und Italien. (Malasits Géza: Meg is verte Isten az olaszokat, mert kanták fasiszmust!) Ha az a helyzet a külpolitikában, hogy azok a népek, amelyek nem gyilkos késekkel, hanem a bombák és 42-es ágyuk, a székesegyházakat és városokat romboló ágyuszörnyetegek ezreit állitották egymással szembe, amelyek azt tartották a legnagyobb tudósnak, a legkiválóbb vegyésznek, a legnagyobb férfiúnak, aki minél jobban gyilkoló s az emberek ezreit és százezreit meg százezreit a másvilágra küldő mérges gázok Csimborasszóját tudják feltalálni, azok a népek most leülnek egy asztalhoz békésen tárgyalni és létrehozzák a locarnói egyezményt; mikor az a helyzet a világpolitikában, hogy az az Amerika, amely a németek tengeralattjáró harca által elkeserittetv.e Németországnak és, sajnos, a központi hatalmaknak is megadta a kegyelemdöfést azzal, hogy beleavatkozott a világháborúba, ha az az Amerika, amely ideküldte tankjainak tízezreit és a forradalom előtt segítségére sietett Oroszországnak is, ma azon gondolkozik, hogy miképen szanálja nem épen önzetlenül és érdektelenül, de mert tudja nagyon jól, hogy az egész emberiség egy test és ha ideát vannak hullák, akkor Amerikának és Angliának is félnie kell. hogy a hullamérgezést meg fogja kapni; (Ugy van! Ugy van.' a bal- és szélsőbal oldal on.) amikor Locarnóban és a világnak különféle kisebb és nagyobb tanácskozási helyein összeülnek az emberek és kezeiket tördelve törekesznek a háború romjait eltakarítani, akkor nem lehetséges, hogy itt legyen egy ország, ahol külpolitikailag ívi december hó 3-án, csütörtökön. agyán már leülnek tárgyalni mindenkivel, a csehekkel, a franciákkal, az angolokkal, ahol megbocsátottak már mindazoknak az ellenségeiknek, — legalább látszólag és pillanatnyilag és szerződéseket kötünk velük — akik bennünket megcsonkítottak, csak idebenn az országban nem akarnak megbocsátani egymásnak és azok, akik együtt küzdöttek a frontokon, (Baross János: Tovább gyűlölködnek idebenn!) nem tudják megtalálni egymás testvéri kezét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Épen ezért azt mondom, hogy a jó külpolitikának alapja a jó belpolitika; a jó külpolitikai képviseleteknek lehetősége idebenn az országban gyökerezik azáltal, hogy itt az országban legyen demokrácia, legyen szabadság és kenyér. Minthogy én nem látom, hogy a külügyminister ur arra törekednék, hogy itt az országban ez a politikai atmoszféra előállittassék, iránta bizalommal nem viseltetem és a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Bogya János! Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Ebben az igen érdekes külügyi vitában a felszólalt szónokokkal szemben mindenekelőtt azt állapítom meg, hogy ebben a vitában Magyarország részéről sokkal nagyobb érdeklődést tanusitanak a külügyi problémákkal szemben, mint amilyet eddigelé bármikor is tapasztaltunk volt. Tény az, hogy egy nemzet politikai jövőjének alapja a külpolitika, mert a nemzetnek élete i nem egyéb, mint harc és küzdelem, amelyben J a nemzetnek, a nemzet társadalmának, a nemzet egyedeinek létét, jövőjét elsősorban a diplomácia van hivatva biztositani. Ezért appreciáltam különösen azt a megállapítást és azt a követelményt, amely épen az ellenzék részéről hangzott el, hogy külügyi kérdések tekintetében ennek a nemzetnek egy egységes frontba kell tömörülnie, mert tény az, hogy annak tudata kell, hogy áthasson minden magyart pártkülönbség nélkül, hogy saját pártérdekeit és a mögötte álló tömegek érdekeit is csak ezen egységes front utján tudja érvényesiteni a nemzeteknek egymással szemben való versenyében, politikai harcaiban. Ezt mindenekelőtt bizonyítják az 1918 óta szerzett tanulságok. Én azt hiszem, ha ez a tudat fog áthatni mindnyájunkat, akkor itt a pártok részéről a felszólalásokban politikai baklövések nem fognak történni; ha nem fog történni soha olyan felszólalás, amely bennünket külpolitikailag kompromittálhatna, akkor itt egységes frontban tömörülve a külügyminister mögött, megkönnyítjük magának a kormánynak helyzetét, s legfeljebb útbaigazításokat, eszméket adunk ahhoz a nagy koncepcióhoz, mely szükséges, hogy a versenyben helyünket megálljuk. Igenis ez a vita is nem egy téglával járult hozzá a nagy külpolitikai koncepcióhoz, amelyet a külügyministernek képviselnie kell. Örömmel hallottam azokat a szakszerű felszólalásokat, amelyek csodálatos megértést ta nusitottak nemcsak a világélettel, hanem a világhelyzettel szemben is és örömmel láttam ezt mindjárt az első felszólaló, Beck Lajos t. barátom beszédében, aki rámutatott arra, hogy a mai nemzetközi életben milyem óriási jelentőségűek a gazdasági szempontok. 1 Nag-yon helyesen indult meg a külpoliti-