Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

19G A nemzet gyűlés-477. ülése 1925. évi äeeember hó 3-án, csütörtököm A költségvetést a felhozott okoknál fogva nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Láng János jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Már az általános vila alkalmával mondott beszédemben foglalkoztam külpolitikai kérdésekkel, sőt a magam legjobb érzése szerint a kultusztárca tárgyalása során is felhoztam bizonyo» külpolitikai vonatkozása dolgokat, amikor a Balkán irányában való megszervezettséget és felkészültséget sürgettem a közgazdasági egyetem költségvetésével kapcsolatban. Hogy a külügyi tárca költségvetésénél felszólalok, annak két oka van. Az egyik egy legutóbb elhangzott külpolitikai beszéd, a másik pedig Lukács György t. képviselőtársamnak általam is mélységes megértéssel hallgatott beszéde közben egyes képviselő urak részérői iörtént nyilatkozások, amely nyilatkozásokból kifolyólag nekem azt kellett észlelnem, hogy egyes képviselőtársaim az imperializmus és a demokrácia fogalmát voltakép egy kalap alá veszik. Azt a politikai beszédet, amely legutóbb Nyiregyházán hangzott eh nem a külügyminister ur, hanem a belügy minister ur mondotta. Mondotta pedig egyik volt ministerelnbkünknek, tudós geográfusunknak és a mossulikérdés birájának, Telel« Pál grófnak a segédletével. Én azon az állásponton vagyok, — bármennyire más is a nézete a ministerelnök urnák, — hogy jó külpolitikát csakis jó belpolitikával kell csinálni; ennélfogva én a belügyminister urnák Nyiregyházán elhangzott beszédét különösen is figyelemmel kisértem, és sajnos, ebben a beszédben zavaró jelenségeket láttam. A költségvetés általános vitája, mint a ministerelnök ur is megállapította, a nemzetgyűlésben nyugodt, harmonikus mederben folyt le. Az azóta folyt tárgyalások is mind azt mutatják, hogy bizonyos harmonikus működés jelenségei mutatkoznak a kormánypárt ós az ellenzék részéről. Meg kell nyíltan és őszintén vallanom azt is, hogy engem a királykérdésben előadott aggályaimra vonatkozó ministerelnöki válasz bizonyos részében teljesen kielégített. De az én aggodalmam kétszeresen nagy akkor, mikor az ország belügyministere elmegy választókerületébe és ott a nyíregyházi polgárság előtt roppant éles támadó beszédet tart, amely különböző csomagolásban feladva, de, mégis egy ellentétes világnézeti felfogást támad, amelynek itteni képviselői kötelességszerüleg — ezt hangsúlyozom — az ország érdekében ellenzéki bíráló kötelességeiket teljesitik. Én nem hiszem, hogy a belügyminister urnák ez a beszéde szolgálná annak a belső atmoszférának előmozdítását, amelynek külpolitikai hatásairól beszélni akarok. A belügyminister ur — hisz ezt majd elmondjuk a belügj« költségvetés tárgyalásánál — Tisza Kálmán után talán azok közé a legszerencsésebb halandók közé tartozik, akik hosszabb ideje állnak egy tárca élén. Mi a belügyminister úrhoz, azt a kérést intézzük, hogy e helyett a sok bírálat helyett méltóztassék a saját tárcája körében betekinteni, méltóztassék azokat az alkotásokat hozni és azt a belső atmoszférát megteremteni. amely igenis feltétlenül szükséges a mi külpolitikai megszervezettségünket illetőleg. Ne álltassuk magunkat. Legyünk akármilyen világnézeti felfogásban, legyen foglalkozásunk bármilyen, a budai vártól, a gazdagok palotájától a gazdák kunyhójáig és a kisemberek hajlékáig Trianon nyomorúságait mindanynyian egyformán érezzük ebben az országban. Ebben a tekintetben különbség magyar és magyar ember között nem lehet és ha mi ebben a tekintetben változást óhajtunk, ezt a változást a nemzetnek az egyeteme óhajtja. Csak az eszközökre nézve lehet különbség, de mindnyájunknak hő reménysége az, hogy ez a helyzet, amely most van, megváltozzék. Végtelenül szeretném, ha abban a harcban, amelyet mi olyan mostoha viszonyok között vivunk a külügyek terén, az egész nemzetet egy egységes frontba sorakoztatnák fel. Erre a példa is megvan Angliában, ahol egy bizonyos váltógazdaság igen gyakran történik a pártok között, mégis a külpolitika iránya Angliában mindig esrvenes és céltudatos: elsősorban az angol érdekek védelme. Én ugy tartom, hogy nekünk, akik ilyen nehéz helyzetben vagyunk, százszorosan kötelességünk, s százszorosan szükségünk is van arra, hogy mi abban a harcban, amelyet nemzetünk és kisebbségeink jogaiért vivunk, egy egységes frontba sorakozhassunk a külföld előtt. Én csak mély hálával tudok megemlékezni arról a közbelépésről, amelyet a mi legtiszteltebb nagyságunk, gróf Apponyi Albert épen azon az interparlamentáris konferencián legutóbb saját személyének súlyával érvényesített, amikor megakadályozta azt, hogy apróbb, esetié«- személyi vagy talán keserűbben vett eltolódások és kikapcsolódások miatt ez az egységes front, amelyre törekednünk kell, meghiúsuljon. Sőt én szeretném ezt az egységes frontot intenzivebbé is tenni. Azt látom, hogy az interparlamentáris konferenciák tárgyalásaiban és más kérdésekben is az egyes európai államokban nemcsak az uralkodó pártok kiküldöttei vannak jelen, hanem jelen vannak azok nak a pártoknak kiküldöttei is, amelyek az illető állam parlamentjében a kisebbséget alkotják. Azt szeretném, ha a magyar szociáldemokrata párttól egészen a többségi pártig együttesen mennének ki a pártok és a mi külügyi sérelmeink orvoslását egységesen követelnék a külföldön az illetékes fórumokon. Ehhez pedig — ne áltassuk magunkat — megfelelő belső atmoszféra szükséges, hogy azok a fájó sebek, amelyeket talán ezen az oldalon érezhetnek. — nem akarok most belügyi kérdésekre rámutatni de vannak ilyen fájó sebeik, a közszabadságok terén és egyéb tekintetben — beheggesztessenek,,. orvosoltassanak, hogy tényleg megteremtessék olyan atmoszféra, amelynek eredménye azután az, hogy a felvonulás teljes és egységes lehet. Ezért foglalkoztam a belügyministei' ur beszédével és ezért óhajtom, hogy a belügyminister ur idebenn, az ő tárcája körében igyekezzék megteremteni azt a benső atmoszférát, amely a pártokat közelebb hozza egymáshoz, hogy ebben a nemzetgyűlésben személyi és hatalmi villongásoktól eltekintve, csupán az elvek nemes harca legyen. Addig, amig ez a belső atmoszféra megnem valósul, — méltóztassanak megengedni —akárki lesz is a külügyminister, az csak félkézzel dolgozhatik. Már a költségvetés általános vitája során is megemlítettem, de itt is meg kell említenem azt, hogy én a külpolitikai küzdelemben s általában a külügyi kérdésekben, a mi érdekeink ellátására vonatkozólag intenzivebb megszervezettséget szeretnék. Itt azután csatlakozom Farkas Tibor t- képviselőtársam álláspontja-