Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
A nemzet gyűlés 476. ülése 1925* zetben. hogy az igen t minister ur válaszát tudomásul vehessem. (Zaj.) Elnök: A helyettes ministerelnök ur kíván szólani. Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Előbbi válaszomat egy ponttal ki kell egészitenem, illetőleg rektifikálnom. T. i. elfelejtettem reflektálni arra a nem jelentéktelen momentumra, amelyet különben szintén szíves volt az interpelláló képviselő ur kiemelni, nevevezetesen arra, hogy ha már a nem kötelező járulék bármily alapon vettetett is ki, erőszakosan hajtatott volna be Gyöngyös városával szemben. Ha ez ügy van, kétségkívül a zsarolás ismérve forog fenn. (Élénk helyeslés taps a balközépen. — Ulain Ferenc : A bűnvádi eljárást meg kell indítani!! — B. Petriehevieh-HoFváth Emil : Honnan tudja, hogy én csináltam? Zaj) Ennek következtében, mivel ez a pontja a kérdésnek előttem nem világos, ezt e pontot nekem meg kell vizsgálnom, amiért is előbb adott válaszomat a következőképen kérném tudomásul venni: először megállapítom az első kérdésben azt, hogy meg van a felhatalmazás arra, hogy ilyen százalék — nézetem szerint és a vizsgálat eredményei szerint — kirovassék nem kötelező módon. Másodszor megvizsgáltattam a számvevőség révén az egész kezelést és azt teljesen rendbenlevőnek találtam. Erre vonatkozólag tehát kérném válaszom tudomásulvételét. Arra a pontra a somban, amelyet nem tudom, hogy lényegesnek tart-e interpellációjában t. képviselőtársam, hogy vájjon ez a nem kötelező módon kirótt járulék kötelezővé tétetett-e Gyöngyös városával szemben oly módon, hogy valóban ettől a feltételtől tétetett függővé magának az épitési kölcsönnek folyósítása, úgyhogy előttem ez, mint tény még nem világos — kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék nekem megengedni, hogy erre vonatkozólag még a vizsgálatot kiterjeszthessem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel a minister ur elhangzott kijelentéseire, természetes, hogy az én viszonválaszom is annyiban módosul, hogy örömmel veszem tudomásul a minister ur válaszának azt a részét, amelyben kijelenti, hogy mennyiben igenis a nem kötelező karitatív járulékot kötelezővé tették, helyesebben — amint interpellációm Írásbeli szövegében van — kizsarolták Gyöngyös városától, erre vonatkozólag a vizsgálatot el fogja rendelni és — ha helyesen értelmezem — a vizsgálat eredményéhez képest a bűnösöket szigorú megtorlás fogja érni. Az egész nemzetgyűlés s az egész nemzeti közvélemény a minister ur válaszának ezt a részét csak örömmel és köszönettel veheti tudomásul azzal a hozzátevéssel azonban, hogy ne csak a spiritus rector által mozgatott kisebb bűnösök, hanem az ilyen zsarolási ügy spiritus reetora is méltó módon bűnhődjék. Ennélfogva, bár a minister ur válaszát egészében nem vehetem tudomásul, de ezt a részét tudomásul veszem. (Zaj.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a ministerelnökhelyettes urnák Lendvai István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek feláilani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Báró Petrichevich-Horváth Emil képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. ém december hó 2-án, szerdán. l&t B. Petrichevich-Horváth Emil: T. Nemzet gyűlés! Az interpelláló képviselő ur személyemet több ízben olyan módon érintette, amely kötelességemmé teszi, hogy ezeket a részemről teljesen alaptalanoknak és méltatlanoknak tartott támadásokat a nemzetgyűlés szine előtt a legerélyesebben és leghatározottabban visszautasítsam. Az interpeláló képviselő urnák semmiféle adat nem állott rendelkezésére, — amint felszólalásából egészen nyilvánvaló volt — hogy az én személyemet okozati kapcsolatba hozza olyan módon interpellációjával, minthogyha ez a dolog az én személyemre bármily tekintetben árnyékot vetni alkalmas volna. Amit a t, képviselő ur állított, ez csak annyi, hogy egy újságcikkben az íratott, hogy egy ministeriális tisztviselő telefonon azt állította volna, (Lendvai István: Személyesen^ is!) hogy az én utasításomra, illetőleg személyes kívánságomra kell ezt a 2 ezreléket befizetni. Ez az állítás még nem bizonyíték és nem jogosítja fel a képviselő urat arra, hogy itt a legmélyebbről vett becsületsértő kifejezések arzenáljából válogatott kifejezéseket vághasson a fejemhez egy olyan tényállással kapcsolatban, amely tényállásról a minister ur válaszából kiderült, hogy az egész ügy merőben törvényes alapon nyugszik és ... (Ulain Ferene: Nem nagyon törvényes alapon nyugszik.) ...hogy ebben személyes ingerenciám nem volt. (Zsilinszky Endre: Ezt nem mondta a minister ur! — Eckhardt Tibor: A hivatalfőnök különben is felelős tisztviselőiért! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. B, Petriehevieh-Horváth Emil: Én egy szót se szóltam közbe, amikor méltóztatott a legsúlyosabb invektivákkal illetni, csak felvilágosítást adtam egy párszor és irne, ha én a való tényállást és személyes kérdésben a magam igazát elő akarom terjeszteni, nem méltóztatnak nyugodtan meghallgatni. Ez is lojális magatartás, amely mindenesetre méltó folytatása annak, ahogy ma ezt az egész kérdést kezelik. (Zsilinszky Endre: Erkölcsi prédikátor! — Zaj.) Ismételten hangsúlyozom, hogy ebben a konkrét ügyben semmiféle egyéb nyilatkozni valóm nincs, mint az, hogy az egész ügyhöz egyéb közöm nincs, minthogy hivatali állásomnál fogva a történt intézkedéseket, mint meggyőződésem szerint törvényen alapulókat .'innak idején tudomásul vettem és utasítottam a számvevőséget arra, hogy a számvevőség főnökének közben jöttével történjék minden egyes kiutalás. Időnkint jelentéseket kívántam be a számvevőség főnökétől és legutóbb végjelentésében tudomásul vettem, hogy az egész karitativ alap kezelése a legteljesebb rendben történt. Talán egészen felesleges ezután kijelentenem, de nyíltan tiltakoznom kell az ellen, amit itt a igen t. képviOő ur s'zzel a karitativ alappal kapcsolatban felhozott, amely alaphoz semmi egyéb közöm nincs annál (Kiss Menyhért: Rablás!), mint amit most elmondottam. Egyúttal ki kell jelentenem, hogy azt, amit tettem, azért tettem, mert nyomorban levő szegény, jórészt ideiglenes tisztviselők megsegélyezéséről volt szó, akik közül sokai betegségükben segítettünk s ha haláleset fordult elő családjuban, támogattuk őket. Ezért nyugodtan és felemelt fővel viselem a felelősséget. (Zaj a balközépen.) Az interpelláló képviselő ur jónak látta 26*
