Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

188 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. évi december hó 2-án, szerdán. kitérni múltkori interpellációjának anyagára, ('* ezzel kapcsolatban szintén érintette személyemet. Az igen t. képviselő ur ugy látszik állandóan ugy állítja be az én személyemet, mintha én valami megrögzött filoszemitizmusban szenvednék, s ebbeli minőségemben kivan ő engem állandóan az ország színe előtt pertraktálni. (Lendvai István: Dehogy!) Én nem tennék egyetlen megjegyzést sem erre, — az igen t. képviselő ur ugy állithat be engem, ahogyan épen jónak látja, ennek én túlságosan nagy jelentőséget nem tulajdonitok, de mégis csak kissé gondolkodóba ejt, hogy épen a t. képviselő ur az, aki engem ilyen vádakkal illet, aki tudomásom szerint már- időkben, más körülmény.

1 KI köz/'ít sokkal inkább beleesett abba a hibába, amellyel most (ingem vádol meg. (Halljuk! balfelőh — Rothenstein Mór: Kezd érdekes lenni!) Az jgen t. képviselő ur egy időben nem volt oiyan antiszemita, mint most. sőt ellenkezőleg szíves relációkat ápolt olyan egyénekkel, akiknek vallásfelekezetét itt megemlíteni nem igen szereti. Nevezetesen egészen véletlenül a birtokomba jutott egy levél, amelyet az igen t. kénviselo ur szives volt a háború folyamán intézni valakihez, akiről a végén fog kiderülni, hogy szintén ahhoz a felekezethez tarto5JÍk. amelynek a nevét a képviselő ur nem szereti itt megemlíteni. (Eckhardt Tibor: Fz y kacsa már le lett lőve! — Zaj a balközépen.) Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni. A levél a következőképen szól (Halljuk! — Olvassa): »Kedves Jenő!« — az itt következő három sor nem vonal kőzik erre a tényállóra, ebben Hirschler ta v-n.okról van s/o. hogy: »még nem beszélt velem, de a dolog okvetlenül elém fog kerülni«, s azután következik a második bekezdés, amelv így szól (tovább olvassa): »Ellenben ma hallom, hogy minden valószínűség szerint felül vizsgálóbizottság jön hozzánk, amelynek orvosául Müller Vilmos dr. ezredorvost emlegetik. tehát bátyádat. Nagyon kérlek, ajánld mint Lehner Istvánt, jóindulatába, hiszen a tüdőm is beszél majd helyettem, de mégis. A Napnak — szintén szélső fajvédő újság volt abban az időben — most alkalma volna állandó munkára megkapni« — már t. i. a képviselő urat, Tout cela dépend du comité — mindez a felülvizsgálati bizottságtól függ. Általában egy kis kegyelmet kérünk. Levelemet légy szíves nyomban meersemmlsiteni. Üdvözöl hived: Lendvai-Lehn er István. Budapest, 1917 május 11-én.« (Ulain Ferenc: Ezt már elintézték.) Miután el vagyok készülve arra, hogy a képviselő urat esetleg cserben fogja hagyni az emlékezőtehetsége, a levélnek fotografikus másolatát leszek bátor a Ház asztalára letenni. (Zaj a balközépen.) Azt hiszem mindenkinek joga van ebben a 1 eremben a zsidókról igy vagy ugy nyilatkozni, ahogyan az izlése azt megengedi, de annak, aki egy zsidó ezredorvoshoz ilyen könyörgő levelet ir azért, hogy ne küldjék a frontra, annak a képviselő urnák, nézetem szerint, nincs joga ahhoz, hogy a zsidókról lekicsinylően nyilatkozzék. (Kiss Menyhért: Ez nem panama! — Zsilinszky Endre: Sokkal helyesebb volna, ha Steinmetzről beszélne!) Majd beszélek róla is. Én tehát a t. képviselő urnák jobb emlékezőtehetséget és nagyobb csendességet ajánlok. (Lendvai István: Én önnek kisebb • zsebet és kevesebb házat!) Én a házaimat tisztességes utón szereztem és nem kínálkoztam fel A Nap-nak ujságirónak, hogy ezáltal megmenekedjem a frontra való kiküldetéstől. (Zaj a balközépen. — Kiss Menyhért: Nem is volt akkor még keresztény újság! — Eckhardt Tibor: A Szózatba nem írhatott.) Az igen t. képviselő urnák személyemet érintő egyik kifejezése ugy szólt, mintha én bizonyos kontaktust tartanék fenn olyan egyénekkel, akiket a képviselő ur itt nagyon megbélyegző jelzőkkel illetett. (Ulain Ferenc: Zsidókról beszélt!) Felszólítom az igen t. képviselő urat, legyen szives holnap reggel a Szózatban megírni . . . (Lendvai István: Talán délután!) vagy délután, nem tudom mikor jelenik meg, sohasem olvasom — irja meg, amit itt elmondott és én _ inkriminálni fogom a cikket, hogy módot adjak a t. képviselő urnák arra, hogy a biróság előtt bizonyítsa be azt amit itt állított. Módot az igen t, képviselő urnák arra is, hogy a hat kocsi mahagóni bútorról — amiről itt beszélt — is irjon és én azt is inkriminálni fogom. (Eckhardt Tibor: Megírta már a Magyarság!) Nem irta meg! Tévedésben van! Megírta egyszer feltételesen és mint a vádlottnak védekezését, ami miatt nem lehet sajtópert indítani, mert aki hű szellemben közli egy bűnpör anyagát, ezt büntetlenül teheti és ezért bűnvádi eljárás alá nem vonható. Tessék felelősséggel mesirni és én azonnal a biróság elé foffom önt állítani. (Nagy zaj a balközéven. — Ulain Ferenc: Először lemondani!) Eltïok: Csendet kérek. (Állandó zaj a balközépen.) Eckhardt Tibor és Prónay György képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Eckhardt Tibor: Álljon fel az. aki azonosítja magát vele.) Eckhardt képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. B. Petrichevich-Horvath EmU: Ne izgassa magát nagyon Eckhardt kénviselő ur. rá is vonatkozik az, amit mondtam, méltóztassék, ha olyan nagy legény a t. képviselő ur. megcsinálni azt, amit mondtam. (Lendvai István: Mondjon le, ha olyan tiszta! —- Eckhardt Tihor: A jövő hé+en majd én is beszélni fogok!) Állok elébe. (Ulain Ferenc: Én is hozok egy ügyet!) Majd az ország ki fog ábrándulni az ilyen hajszákból és észre fogja venni, mi ennek a tendenciája. (Ulain Ferenc: Elég szomorú, hogy ilyen ügyekkel kell foglalkozni.) Elég szomorú, hogy bizonyítékok nélkül ilyen módon lehet megvádolni embereket. amikor azután a biróság elé kerül az illető, ugy áll ott, hogy semmiféle adat, vagy bizonyíték sincs a kezében. Még csak azt vagyok bátor felemlíteni, ... (Ulain Ferene: Oldják fel a tisztviselőket a hivatalos eskü alól. — Zaj.) Ez dajkamese. Minden tisztviselő megkanta és meg fogja kapni a fölmentést a. titoktartás alól, aki olyan tényállás igazolására volt bejelentve, amely a sajtóper keretében bizonyítható volt. f Tovább megyek. Nekem még egy kis személyes megjegyzésem van arra, amit az interpelláló képviselő ur mondott. _ (Ulain Ferene: A minister ur maga is a legjobban szeretné, ha már elmenne! — Derültség és zaj.) Ulain képviselő urat nagyon kérem, ne méltóztassék velem most purparlézni, szívesen állok máskor rendelkezésére, de az idő most már rendkívül előrehaladt. Még csak azt szeretném felemlíteni, hogy azért nem tulajdonitok túlságosan nagy jelentőséget annak, amit az interpelláló t. képviselő ur itt elmondott, mert a t. képviselő urnák az ilyen ügyekből és beszédekből kifolyóan, amelyeket a nyilvánosság előtt szokott elmondani,