Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

ISi À nemzetgyűlés 476. ülése 1925, mélyével kapcsolatban az első interpelláció itt elhangzott, akkor is nyomban igyekezett ugy feltüntetni a dolgot, mintha ellene tulajdonképen pártállása'miatt folynék itt hajsza, s az én felszólalásommal kapcsolatban is igyekezett azt ál!itani, hogy ez tulajdonképen nem az ő személyes kérdése. Amilyen örömmel hallottam épen a kormánypárt egyik kitűnő tagja részéről azt, hogy nyomban visszautasította est az inszinuáeiót, épen olyan felháborudássai utasitom vissza én a magam részéről. ÏMekem lehetnek és vannak elvi harcaim a kormányzati rendszerrel ; nekem lehetnek és vannak elvi harcaim a kormánypárttal és a kormányt támogató pártokkal, de tiltakozom az ellen, mintha nekem egy pillanatig is eszembe jutna az, hogy az ön viselt dolgait és önt azonosítsam a kormánypárttal, vagy a kormányt támogató testvérpárttal. Én Petricsevich-Horváth Emil báróról mondottam el azt, hogy milyen tűrhetetlen, a közhivatali tisztességbe ütköző összeköttetései vannak Steinmetz Sámuellel és nem a t. kormánypártot vádoltam a mahagóni bútorokkal együtt egyes dolgokkal. A t. képviselő ur pártja kikérheti öntől azt, hogy az ő tisztes háta mögé bújjék az ön legszemélyesebb ügyeivelEgy költői műfaj -megállapítással is szolgál az igen t. képviselő ur ; azt mondotta több izben, hogy amit én itt előadtam, az egy humoros kabaréelőadás volt. Én nem tudom elképzelni azt, hogy egy humoros kabaréelőadást olyan hosszasan és figyelmesen hallgatott volna végig a nemzetgyűlés nagy többsége és nem tudom elképzelni azt, hogy az igen t. népjóléti minister ur lénye gében olyan komolyhangu választ adott vol un egy kabaréelőadásra, nem szólva arról, hogy már akkor megmondottam, hogy amiket talán interpellációm elején kissé derűsebb tónusban mondottam el, amellett igen szomorú igazságok és nagyon súlyos vádak rejtőznek. De kétségbevonva a t. képviselő urnák ezt a műfaj megállapító jogosultságát, a saját rimelvényei alapján, amennyiben képes azokat verseknek minősíteni, talán egy kivételt tehetnék azzal az egy kifejezéssel kapcsolatban, amellyel torz Prometheusnak nevezi magát. Itt lehet hogy műfaj megállapító képessége van, de nem tudom mennyiben érzi magát inferiorisabb helyzetben a mithologiai Prométheusszal szemben , mert erről a mithologiai Prometheusról kétségtelenül tudom, hogy az még az égből is lopott (Mozgás.) Elnök; A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani és figyelmeztetem, hogy amennyiben rnég hasonló sértő kifejezéssel illetné képviselőtársát, kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Lendvai István: Meg kell állapitanom, hogy a mithologiai Prométheusz az égből lopta a tüze! és én ezt emiitettem mondatomban. Ha a t. képviselő urnák volna erkölcsi és politikai érzéke, ha lett volna akusztikai érzéke e miniszteri válasz után, akkor a t. képviselő inneni tett és nem tehetett volna egyebet a legutóbbi interpellációs napon, azután, hogy a saját ministere felállt és itt kijelentette, hogy a maga részéről ameddig az ő hatásköre kiterjed, az igazság szekere elé semmiféle akadályt nem gördít, az igazság szekerét szabadon engedi robogni, akárkit tiporjon is el, akár magát a ministert, — habár nagyon r jól tudjuk, megmondottam interpellációm során, hogy a minister ur személye teljesen távol áll azoktól az üzelmektől, amelyekre rávilágítottam — de én azt hiszem, hogy nem következhetett volna ezekután más, minthogy egy ember, aki tisztának érzi évi december hó 2-án, szerdán. magát, ha már régen meg nem tette, legalább e ministeri válasz után feláll és nem mond egyebet, mint azt, hogy megszabaditom pártomat, megszabadítom a testvérpártot, megszabaditom kormányomat és miniszteremet attól az odiózus valamitől, hogy mindig miattam kelljen szenvednie; inkább vállalom azt, hogy én a biróság előtt ne mint államtitkár álljak ott, mert ha én tiszta vagyok, akkor dicsfénnyel, glóriával fogok visszatérni és akkor rehabilitálva lévén az ellenfeleimre hárítom azt, hogy a rágalmazás ódiumát viseljék. Valamikor ez csakugyan divott Magyarország politikai moráljában- Épen interpellációmban hivatkoztam arra, hogy a halhatatlan emlékű Tisza István egy kissé másképen gondolkozott a politikai morál tekintetében. Sokszor igazán azt lehet mondani legalább hozzá közel álló, magas tisztséget betöltő urakkal szemben rigorózusan érvényesítette azt az elvet, hogy amig ügyeik nincsenek tisztázva, se a pártra, se a kormányzatra ne hárítsanak semmiféle ódiumot, tehát szabadítsák meg addig is önmaguktól a kormányt és a pártot, amig rehabilitálván vissza nem térhetnek oda. Befejezésül azt kivánom csak mondani, hogy változatlanul ragaszkodom ahhoz a felfogásomhoz, hogy öntudatos, egészséges, morális érzékű országban az, amit múlt interpellációmban elmondottam, tökéletesen elég ahhoz, hogy akiről szó van, vagy teljesen tisztázza a maga ügyét, — de úgy, hogy minden kifejezést inkrimináljon és hogy mindenki felszabadittassék a hivatalos titoktartás alól és senkit az ő hivatali állása ne feszélyezhessen a tanúvallomás tételében — vagy pedig mint erkölcsi halott pusztuljon a közélet színteréről. Mert egy nemzet akkor veszett el, ha abban a nemzetben nincs többé erkölcsi halál azok számára, akik, akár közhivatalnokok, akár nem, a nemzet erkölcsi és anyagi javait büntetlenül prédálhatják. Ha idáig jutott Magyarország, akkor a múltkor, azon a rejtelmes estén, nemcsak egyszerűen világítási zavar volt ebben a teremben, hanem akkor azok a gyertyák, amelyek kigyulladtak, nem itt a padsorok között gyulladtak ki azért, hogy nekünk világítsanak, hanem akkor azok a gyertyák Magyarország erkölcsi integritásának sírgyertyái voltak és akkor Magyarország területi integritása is koporsóban feküdt a Ház asztalán, mert a balsorsnak forgandósága, külső és belső ellenségeinknek összeesküvése temethette csak ezt a szomorú trianoni Magyarországot. De ha egyszer mi önmagunk engedjük azt, hogy ebből a tizennégy vármegyéből, a trianoni Magyarországból balkáni Magyarország legyen, akkor a történelem istene láthatatlan betűkkel feíirhatja minden magyar homlokára azt a dantei mondatot, hogy : hagyjatok fel minden reménnyel ! Elnök: A képviselőül* beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Lendvai István : Nem tudom elhinni legpeszszimistább pillanatomban sem, hogy Magyarország ennyire jutott volnaEnnek következtében tisztelettel kérem és várom a kormány részéről azt a választ, amely nemcsak csekélységemet, hanem az egész nemzeti közvéleményt és az erkölcsi igazság szellemét is meg fogja nyugtatni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amikor a Szózat november 22-iki számában lényegben megjelent az a matéria, amelyet most az interpelláció folyamán hallottunk, rögtön elrendeltem a kérdésnek szükséges vizsgálatát. A vizsgálat eredménye jelentések