Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. csak állandóan tenni és dolgozni, mert a munka és az energia kiindulási pontja egy akciónak, ellenben a várakozás és a semmittevés csak elposhasztja, tönkre teszi és elmállasztja a lelkeket. Hogy ez mennyire így van, és hogy mennyire kára van az országnak abból, hogy a magyar kormány külpolitikai tekintetben a legfontosabb kérdéseket illetőleg sem orientálódott, erre nézve hivatkozhatom minden nemzetgyűlési képviselőre, aki négy-öt éven keresztül a forradalmak után a magyar kormányok külpolitikai ténykedését figyelemmel kisérte. T. Nemzetgyűlés ! Ki kell szállanunk ebből az désintéressement-ból és foglalkoznunk kell akárhogyan ezzel a kérdéssel. Első dolgának kell tekintenie a magyar kormánynak azt, hogy gazdasági tekintetben megegyezést kössön a szomszédos államokkal. Ma délelőtt többen szóvá tették a magyar-francia kereskedelmi szerződést Ugy látszik, hogy ebben a tekintetben a kormánypártnak sem egységes a felfogása. Bogya János és Nagy Emil képviselő urak a Budapesti Hírlapban cikkeket irtak, amelyekben igen élesen foglaltak állást a magyar-francia kereskedelmi szerződés megkötése ellen. Nem tudom, hogy az igen t. külügyminiszter úrnak mi a terve, hogy keresztül fogja-e tudni vinni ezt a szerződést a nemzetgyűlésben. Engem érdekelt az, hogy mi foglaltatik ebben a szerződésben és megdöbbentettek azok a számokban kifejezett vámkedvezmények, amelyeket a kereskedelmi kormány a franciaknak tett. Engem, mint a kisemberek képviselőjét az érdekel, hogy a minister úr olyan luxus-cikkek behozatalát engedte meg és olyan luxus-cikkeknek szállította le a vámtételét, amelyekre szerintem nincs szükség az országban, ellenben olyan cikkeknél, amelyek fogyasztására a néptömegek százezreinek.és millióinak óriási szükségük volna, nem történik meg a vámtétel leszállitása vagy vámkedvezmény megadása, ezeknek továbbra is viselniök kell a konkurrenciát, ezeket csak drágábban lehet megszerezni, holott demokratikus felfogásom szerint itt feltétlenül kedvezményeket kellett volna adnia a kormánynak és a luxus-cikkek számára lehetetlenné kellett volna tennie a behozatalt s ezzel szemben a tömegcikkek behozatalát kellett volna elősegítenie. Felolvasok egy pár rendkívüli jellemző adatot ebből a szerződésből. Selymeknél például a gáz, krep és moaré, melyeknek 5400 korona volt eddig a vámja, most leszállították a^ vámot 2052-re ; a sima nyers, fehér vagy feketére festett selyem vámját' 3600-ról 1368'ra csökkentették, tehát 62-62 %-kal alacsonyabban állapították meg a vámot, mint ahogy volt megelőzőleg. A selyemszita szöveteknél, bársonynál és bársonyszerü szöveteknél ugyancsak 62 %-kal szállították le a vámot. E szövetek közül fehérre festve vagy tarkán szőve a négyszögméterenként 20-nál több, de 40 fonállal kevesebb fonálból szőtt szöveteknél 50 % kedvezményt adott a régihez képest. Gyapjúszöveteknél 300 K-ról leszállították a vámot 150 K-ra, ezeket tehát 50 %-os kedvezményben részesítették. A finom borspecialitásokra a pezsgő-bornál 500 K-ról 200 K-ra, tehát 60 °/o-os a kedvezmény. (Egy hang a baloldalon: Itt is van elég bor!) Hogy miért van szükség a pezsgő-bornak vagy a különféle nevű francia pezsgőknek behozatalára, ezt nem tudom, mert hiszen eltekintve attól, hogy Tokajon van a világ legjobb bora, még a magyar Alföldön, Kecskemét vidékén is meg a Dunántúlon is a Balaton mellett elsőrendű magyar borok teremnek, mire kell tehát a francia pezsgőt behozni, ezt nem tudom megérteni. Ugyanakkor. | amikor ezt bevezetik, s a magyar bortermelés ; évi december hó 2-án, szerdán. 175 válsága fenyeget, ugyanakkor egy másik statisztikát kaptam ma a Gyáriparosok Országos Szövetségétől, amelyben egyik oldalon ki van mutatva, hogy 1920-ban Ausztriába kivittünk 834.816 hektolitert, 1921-ben 534.110 hektolitert, 1922-ben 688.319 hehtolitert. 1923-ban már csak 101.184 hektolitert (Östör József : Mert 60 korona lett a vámja !) és

r 1924-ben lementünk 87.804 hektoliterre. (Ösiör József : Igen, mert az osztrákok 60 koronás vámot hoztak be ! Peidl Gyula : Ezért kell a franciákkal kereskedelmi szerződést kötni !) Égető szükség lett volna Ausztriával minden körülmények között megkötni a szerződést, mert hiszen ma csonka Magyarországon, — tessék elolvasni Buday Lászlónak »A megcsonkitott Magyarország« című könyvét — sokkal több a szőlőterület és nagyobb mértékben terem szőlő, mint előzőleg ; tehát ahelyett, hogy a kormány gondoskodott volna, hogy a bort el tudjuk helyezni, ez nem történt meg, hanem épen ellenkezőleg, évről-évre mindig kisebb mennyiséget tudunk Ausztriába szállítani. Ugyancsak hivatkozhatom a Németországba való szállításra is, amely szintén csökkenő tendenciát mutat. Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy egyfelől leszállítják a vámtételét a pezsgőnek behozatalánál, a francia sampányérnek másfelől pedig nem gondoskodnak arról, hogy a magyar föld által megtermett borokat el tudjuk kellőképen helyezniMár a múlt esztendőről is számtalan interpellációra emlékszem, amit elmondottak képviselőtársaim, megbízható kormánypárti, 100 °/o-os hűséges oldalról jövő interpellációkat és kérték a kormányt, hogy csináljon valamit, hogy a magyar bort értékesíteni lehessen. De ha nem is mondta az igen t. minister ur, mégis itt volt a magyar lovegőben és mindig hivatkozni kell arra, amit Kállay Tibor mondott az egrieknek fNagy János (egri): A gyöngyösieknek!), akik küldöttségben jártak nála és adómérséklést kértek tőle, amikor is azt mondotta, hogy : ha nem tudják ezeket az adókat kifizetni, akkor vágják ki a szőlőtőkét ! (Nagy János (egri) : A gyöngyösieknek mondotta !) Örülök, hogy Nagy János egri képviselőtársain helyreigazttja ezt a dolgot, itt azonban csak a város nevében van eltérés, ami a dolog lényegét nem érinti, mert a gyöngyösieknek nem lehet azt mondani, hogy vágják ki a szőlőtőkéket, ha nem tudják fizetni az adókat ; hiszen azon a területen, nagyrészt valószínűleg Gyöngyösön is, de meg a mi alföldi területeinken, homokbuckáinkon is, ha kivágjuk a szőlőtőkéket, oda egj^általán nem lehet semmit ültetni, mert nem terem meg semmi és nem hoz annyi hozadékot, akár rozszsal, akár kukoricával van beültetve, mintha szőlővel ültetik be. Nem vagyok abban a helyzetben hogy e tekintetben a francia-magyar vámkedvezmények dolgában, másoldalról pedig a magyar borértékesítésének éveken át való megakasztása és elmulasztása tárgyában az okozott károkért a felelősséget meg ne állapítsam. Megállapítom és a felelősséget a magyar kormányra és azokra a férfiakra hárítom, akik ebben a kérdésben kellett volna, hogy döntsenek, cselekedjenek és akik ezekkel a cselekedetekkel adósok maradtak az országnak. Nem kell részletesen kitérnem a kisebbségi kérdésre, mert előttem szólott képviselőtársam, a kisebbségek kérdésének egész komplexusát, egész tárgyalási anyagát idehozta és igyekezett — nem is került nagy fáradtságába, mert mindnyájan éreztük —- hangulatot teremteni a tekintetben, hogy a magyar kisebbségek ügye a legrosszabbul áll ma Európában. Már a múltkor, amikor itt Teleki képviselő úr és a ministerelnök nyilatkoztak napirend előtti felszólalás alakjában, kicsen-