Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

HC A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. dűlt a kormányelnök úr beszédéből az, hogy nem tudja még ebben a pillanatban, hogy mi válik nagyobb hasznára az országnak, az-e, ha ben­marad a "Népszövetségben, vagy nedig az. ha kilép. Aki politikával foglalkozik, tudja azt. hog-y egy szövetségbe való besétálás nemzetközi értelemben egy külpolitikai esemény, amelyre szükség- lehe­tett, szükség volt, de viszont a szövetségből való kilépés szintén külpolitikai esemény és mindeze­ket a dolgokat akkor kell megcsinálni, ha a ma­gyar nemzetnek abból haszna van. Tapasztaltuk, hogy azok is. akik hivatalosan vesznek részt ezekben a külföldi tárgyalásokban, azok is azzal jönnek haza, hogy teljesen hiábavaló bennt lenni a Népszövetségben, akik pedig nem hivatalosan, hanem zsurnalisztikái és más úton-módon érint­keznek állandóan a külfölddel, azok is arra a tapasztalatra jutottak, hogy Európában még nincs az a politikai atmoszféra, amelytől remélhetnők azt, hogy a kisebbségek kérdésében egy uj fel­fogás fog érvényesülni. Ami most legutóbbLocarnóban történt,minden­esetre olyan esemény, amely meggondolknztatja az embert. Ha az ember a Brassói Lapokat, vagy a kolozsvári »Ellenzék« vezércikkeit olvassa" és figyelemmel kiséri azokat a választásokat, amelyek most Csehszlovákiában lezajlottak, ezekből is meg kell állapítani és meg lehet állapítani, hogy a kisebbségek dolgában feltétlenül lesz változás, még pedig azért, mert a. népek életében és gondol­kozásában történt változás, mert a csehszlovák választásokból a cseh repuhlika megtanulta azt, hogy ha a magyarokkal és a németekkel nem egyezik meg, akkor a kommunisták létszámát fogja növelni és egy olyan társadalmi destrukció, társadalmi rombolás, pusztulás fog támadni a csehszlovák respublikában, amely alighanem magával rántja az egész mesterségesen kiagyalt tákolmányt, a cseh köztársaságot. Méltóztatnak tudni, hogy negyvennél több komunista képviselőt választottak meg Csehszlovákiában és ma ott olyan a helyzet, hogy a kormányt nem tudják megalakitani, mert a nagy szám- és párteltolódás­nál fogva nem tudnak egy olyan kormányt ala­kítani, amely az események gyeplőjét a parlament­ben minden tekintetben a kezében tudná tartani, Azok az események, amelyek Eranciaország­ban a nyáron játszódtak le, amikor a francia parlamentben Cachin felállt és nyiltan kifogá­solta a marokkói harcokat, plakátokat ragasztott ki, amelyben felhívja a francia katonákat arra, hogy Marokkóban ne harcoljanak a nacionalista és szabadságukat védő riffkabilok ellen, azok az események, amelyek a nagy Opera körüli tünte­téseknél történtek, amelyek napról-napra és hétről­hétre a kommünnek Franciaországban való meg­erősödését jelzik, mindenesetre meggondolkoztat­ják Európában a konzervatív, feudális politikuso­kat olyan irányban, hogy másként nem tudnak békét teremteni a külpolitikában, csak ugy, ha a népek minden széles rétegére kiterjedő becsületes, tisztességes, demokratikus irányzatot fognak el­fogadni, olyan demokráciát, amely nem a jog­talanságoknak, igazságtalanságoknak és gazsá­goknak eltakarója, hanem amely a népjogok védel­mezője, amely az autonómiának tiszteletén épül fel, amely minden népfajt enged érvényesülni az állam kebelében és nem hagyja elnyomni azért, mert véletlenül nem azt az idiómát beszéli, amelyet az államban uralkodó faj mond a magáé­nak. Ma az európai külpolitikában — a minister urnák bizonyára tudják a referensei és ő maga is megállapította olvasmányaiból. — tulajdon­képen a legnagyobb ás legérdekesebb kérdés az a i harc, amely Anglia és az orosz ^ kommunisták között folyik. Az orosz kommunisták egész Ázsiát • évi december hó 2-án, szerdán. munkába vették és a két kinai köztársaságban folyó állandó háború, India fellazítása, azok a beszédek és nyilatkozatok, amelveket Mahatma Gandhi tesz az indusok szabadságharca érdeké­ben, mind arra mutatnak rá, hogv az angol világ­politikában nagy események előtt állunk. Az egész francia sajtó hónapokon keresztül irt Le jaune péril, »a sárga veszedelem« címen a sárga blokkról és azokról a kommunista-nacionalista küzdelmekről, amelyek Ázsiában folvtak le, onnan átmentek Ausztráliába és Afrikába is és amelyek­nek egvik kilobhanása az a háború, amelyet Marokkóban vívnak a franciákkal és spanyolok­kal szemben. A miniszterelnök ur másfél órán keresztül indokolta itt meg külpolitikai expozéjában, hogy miért kell elismernie az orosz szovjetet. Később ettől a felfogásától ugy látszik eltért, habár ennek itt beszédben nem adott kifejezés*, mert ezt a szerződést nem hozta a nemzetgyűlés elé. Ezt a változást az ő gondolkozásában bizonyára az idő­közben megejtett angol választások idézték elő. Angliában a konzervatív párt felülkerekedett és a többi párt, elsősorban a munkáspárt MacDonald vezetésével kisebbségben, de még mindig igen jelentékeny arányban került be az angol parla­mentbe- A miniszterelnök ur, mint külpolitikus bizonyára nagyon jól tudja mindezeket a dolgo­kat és külpolitikai tekintetben mi iniciativával nem is jönnénk semmi körülmények között nyil­vános ülésen, mert az ország közérdekének ez nem mindig felel meg. Előbb egyik képviselőtársam ellenben utalt arra a Csernov-féle nyilatkozatra, amely a marseillei kongresszuson hangzott el, amelyben utalt egy paktumra, amely az orosz kommunisták és a magyar kormány között jött létre. Emlékszem arra. hogy amikor az a minis­terelnöki expozé itt elhangzott, az angol világ­lapokban az orosz kommunista vezérek nyilatkoz­tak és kifejtették azokat az okokat, amelyek a magyar nacionalistákat arra kényszeritették.hogy az orosz kommunistákkal szövetkezzenek. (Őstör József : Csáky és Csicserin !) Hogy ez a szerződés miért maradt el, azt most nem firtatom, de megállapítom azt, hogy amikor ezek a szerződési hírek a sajtóban elter­jedtek, román lanok ezeket a legrészletesebben közölték, vezércikket vezércikkre írtak és akkor kezdték Romániában számbavehető ellenfélnek nézni a magyart. Vezércikket vezércikkre irtak a tekintetben, hogy az orosz és germán veszede­lemmel szemben nincs más kiút a román kül­politika számára, mint a románok és magyarok megértése és a román-magyar paktum létrehozása. (Gaal Gaston : Adják vissza Erdélyt !) Erről a feltűnő hangulatváltozásról akkor a külügyminis­terium illetékes főtényezője, aki ma nincs Buda­pesten, hanem magas hivatali állásban Berlinben tartózkodik, tudomást szerzett, tudomással bírt erről egész Erdély. Ha a ministerelnök ur ezeket a, tárgyalásokat jónak tartotta, mindenesetre csak ugyanazon az állásponton volt, amelyen voltak a németek, amikor elmentek Locarnóba és egészen véletlenül két nappal azelőtt Csicserin orosz kül­ügyminister ur Berlinbe érkezett, sőt ő is elment és egy szomszédos olasz városkában szállt meg mindenre készen, ott tartották, hogy talán a vele való tárgyalások rémétől tartva, annál jobb meg­állapodásokat tudjanak kötni a franciákkal, ango­lokkal és németekkel. Locarnóban megkötötték a garanciális szerző­déseket. Tizennyolc szerződést és kontra szerződést kötöttek meg és nagyon szomorú dolog, hogy Magyarországról egyáltalán nem tétetett említés ; ott csak a német békének biztositásáról, a német­francia határok kölcsönös biztositásáról, külön­féle garanciákról volt szó, ellenben a magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom