Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
ÍGG A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. lás, hanem a kétségbeesés és a bosszúállás szenvedélyes vágya, a revanche hajtotta az orosz szövetség gondolatához, majd ennek a gondolatnak valósággá épitéséhez. Azt pedig a ministerelnök ur maga is elismeri, hogy Európa számára az ilyen természetű szövetség nem járt egy csepp haszonnal sem. (Baross János: Es Franciaországnak sem volt haszna belőle, mint a példa bizonyltja! — Bogy a János: Kérdezze meg a franciákat, hogy ők is igy látják-e? — Baross János: Ma már igen! Látszik a legutóbbi franciaországi választásokból. De a legutóbbi napok eseményei is mutatják! — Farkas István: Egy háború sem hozott hasznot egy országra s egy nemzetre sem!) Mint mondottam, t. Nemzetgyűlés, a múlt, a múltnak a tényei ma már nem lehetnek a külpolitikai vezérlő példái. Hiszen ismételten rá kell mutatnom arra, — és igazán szinte röstellem, hogy ezt állandóan hangsúlyozni kell — hogy közben mégis csak történt valami, ami ha nem is egészen, de nagyrészt elszakított bennünket a múltból és a múlttól. Mint mondottam, a háború és a forradalmak (Baross János: És Trianon!) az a hallatlan nagy rengés, amely nemcsak az országok határaira és nemcsak a gazdasági és a pénzügyi viszonyokra, hanem a lelkekre is kihatott, létrehozta azt, amit a német ugy fejez ki, hogy az Umlernen« szükségessége, az eszmei, a lelki átnyergelés szükségessége, hogy t. i. mindabból, amit a háború és a forradalom mutatott számunkra, előállott az a szükségesség, hogy bizonyos eszméket, bizonyos felfogásokat revízió alá kellett venni és uj felfogással, uj eszmékkel kell az egyeseknek és az országoknak a jövendő felé menniök. Hiszen épen ezzel vonatkozásban kell rámutatnom arra, hogy Locarnó is a multat akarja egészen likvidálni, Locarnó vagy legalább az ott még — elismerem — kezdetlegesen, még talán gyöngén, de mégis felemelkedő szellem azt akarja, hogy az állig fölfegyverzett egyensúlyi politika, a fegyveres béke helyett jöjjön valami más, jöjjön az, aminek jönnie kell: a népek testvéries egyetértésén alapuló béke. (Bogya János: Bár igaza volna, de azt hiszem, rosszul látja a dolgokat!) Azt hiszem, e felé a népek egyetértése és békéje felé tette meg Locarnó is az első lépést* és én hiszem, ho^y ez után a lépés után kell következnie a többinek is, amelyek valóban meg fogják teremteni a népek igazi egyetértését és békéjét. Ha ez megtörténik, — aminthogy meg is fog történni, mert kell, mert társadalmi és politikai szükségszerűségek (Baross János: És gazdasági!) parancsolják, hogy meg kell történnie — akkor ebben az újonnan kialakult európai politikában még erőteljesebben kialakulnak majd a belpolitika és a külpolitika összefüggései. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur hiába keresne, senkii sem találna Európában, aki az ő felfogásával egyetértene. Vagy talán, — bocsánatot kérek — mégis revideálnom kell ezt a kijelentést, mert egy valakit mégis csak találna. (PeicL Gyula: Eokonlelket!) Ez az egy valaki Csicserin, a szovjet-unió külügyi népbiztosa. (Bogya János: Nevetséges ilyent mondani! Ez nem komoly dolog!) A ministerelnök ur kijelentésével teljesen azonos kijelentést tett Csicserin varsói tartózkodása alkalmával, amikor azt mondotta, hogy Oroszország belső kormányformája nem akadálya annak, hogy bármelyik külföldi állammal a legjobb viszonyba léphessen. (Farkas István: Akár csak a magyar évi december hó 2-án, szerdán. ministerelnök!) Azt kell tehát látnunk, t. Nemzetgyűlés, hogy a kommunista Csicserin is azi tartja, amit Bethlen ministerelnök ur tart, (Pcidl Gyula: Stilszerü! A háború előtt is egy plattformon volt a két ország!) hogy a belpolitikának! és a külpolitikának nincsenek összefüggései és Csicserin is azt tartja, amit Bethlen ministerelnök ur tart, hogy — ezek az ő szószerinti kijelentései —^ homlokegyenest ellenkező felfogást képviselő államok közös külpolitikai akciók keresztülvitelére szövetkezhetnek- (Patay Tibor: Mondták ezt mások is!) Annyira kény szerit engem bizonyos inger és nem is kajánság. hogy megint csak visszatérjek épen e kijelentéssel kapcsolatban ugy közbevetőleg Csernov Viktor kijelentésére, hogy nem-e alibiigazolás, vagy — pardon — nem magyarázkodás volt-e ez már annak az állítólagos orosz-magyar katonai szerződésnek kérdésében. (Bogya János : Ont jobban fogják megérteni a kisentente-nál, mint itt!) Akiiiyen kijelentéseket tesz, az azután vállalja ennek következményeit is; vállalja el legalább^ egy vizsgálódás eredményeit addig, hogy nézzük meg tehát, hogy ez a felfogás hány barátot szerzett Szovjet-Oroszországnak és hány barátot szerzett ez a külpolitikai princípium Magyar ors zágnak. Ami Magyarországot illeti, amint mondottam, erre nézve már illetékes férfiak állapították meg, hogy Magyarországnak nincsenek barátai. Sajnos, ezt nekik el is kell hinnünk, mert igy van. Határozottan megállapithatjuk azonban, hogy nincsenek Szovjet-Oroszországnak sem, elsősorban azért, mert Csicserin és gróf Bethlen ministerelnök ur nemcsak az előbb vázolt külpolitikai princípiumban, hanem a demokráciától való irtózásban is teljesen egy véleményen vannak. (Igaz! Ugy van! a balés szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) De nemcsak ez a külpolitikai vezetés, hanem még külön súlyos meggondolatlanságok és erőszakos provokációk is ... (Baross János: Autokrácia van mindkét országban! — Bogya János: Nono! — Peidl Gyula: Az különb, mert őszinte! — Patay Tibor: Önöknek különb! — Baross János: A kettő között van összefüggés!) Ismételnem kell, hogy nemcsak ez a külpolitikai vezetés, hanem még, amint mondottam, külön meggondolatlanságok és erőszakos provokációk is közrehatnak abban, hogy Magyarországnak ne legyenek barátai, hogy Magyarországtól mindenkit elriasszanak. (Bogya János: A külföldi kölcsönt is gyűlöletből adták!) Nem habozom kijelenteni, hogy az egész tisztességes Európa provokálását látom abban a kitüntetésben, abban az első osztályú polgári érdemkeresztben, amelyet a kormány felelőssége mellett az ideiglenes államfő küldött el Mussofininek. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Mussolini! — Farkas István: A rokonlelkek találkoznak!) Ezzel a kitüntetéssel, ezzel az eltévelyedéssel csak azt éri el a kormány, hogy abban a megvetésben, amellyel Olaszország jelenlegi diktátorát Európa méltán illeti, (Bogya János: Amerikában elengedték neki a háborús adósságokat!) Magyarországnak is osztoznia kell. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Hogyan kerülünk, hogyan kerülhetünk mi abba a helyzetbe, hogy Mussolini erőszakát és véres gonosztetteit a mi nevünkben kitüntetéssel akarják elismerni?
