Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

162 A nemzetgyűlés 476. illése 1925, évi december hó 2-án, szerdán. vau nyilvántartva. Utalhatnék a komáromi vasutas esetére, aki a múlt héten átutazott inendes vízummal és magyar utlevélldl, de lefogták és besorozták katonának, rásütve, hogy ö még csehszlovák állampolgár» tehát katona szökevény. Utalhatnék Szenté orvos asetére, aki a börtönben halt meg és utalhatnék arra a minősíthetetlen eljárásra, hogy hamisított sürgönnyel becsalták feleségét Csehszlovákiába és szintén letartóztatták. (Bogya János: Borzasztó! Aljas eszközök!) Számtalan eset van. Az a kis többség, amelyet a csehszlovák kormány a választásokon elért, semmivé válna, ha azoknak szavazatait is bcsxániitanák, akik birtak volna szavazati joggal a választásokon, de megfosztották őket ettől azzal, hogy kétségbevonták állampolgárságukat. Nem lehet egy szájból tüzet és vizet fújni. Nem lehet az egyik oldalon nem ismerni el az optállást, • kétségbe vonni az állampolgárságot kiutasítani Körmendi-Ékes Lajosokat, a másik oldalon pedig katonaszökevényeknek tekinteni és besorozni katonának olyanokat, akik régesrégen Magyarországon szereztek illetőséget és ál Iampolgárságot. Áttérek a kereskedelmi szerződésekre. Igaz, hogy a mi kormányzatunkat nem érheti szemrehányás e tekintetben. — amit Beck Lajos t. képviselőtársam beszédében felhozott, — hogy épen azokkal az államokkal, amelyekkel kereskedelmi szerződést kötni létérdekünk parancsolná, még mindig nincsen megkötve kereskedelmi szerződésünk. Hiszen a trianoni béke alapján jóidéig nem is köthettünk szerződéseket. A másik dolog az, hogy politikum belekeverésével kitértek a szerződések megkötése elől. illetőleg azok megkötését huzták-ba!ásították. Én nagy súlyt helyezek a magyar és osztrák jóviszonyra és épen azért nagy súlyt helvezek a ma>ryar—osztrák kereskedelmi szerződés minél előbbi megkötésére. (Bogya János: Különbséget kell tenni osztrák nép, és osztrák kormány között!) Ha azonban igaz az, hogy az osztrák kereskedelemügyi minister egy vasárnap tartott politikai beszámolón megig'érte az agráriusoknak, bogy a bor és gabona vámjából nem enged, akkor felmerül a kérdés, vájjon órHemes-e nekünk Tneírkötn^nk a szerződést (Egy hang a jobboldalon: Sőt, akkor nevn szalma rwcnkötni!) E«y rossz szerződés mp^köté«^ veszedelmesebbnek tartom, mint az elhalasztását a szerződéskötésnek. Ha nem tudjuk kivinni borunkat és lisztünket, akkor, aki ismeri a magyar mezőgazdaság mai állapotát, az elé a naery lelkiismereti feladat elé kerül, hogy nasy kockázatot és felelősséget vesz magára, ha ilyen alapon a szerződés megkötéséhez hozzájárul. Én hiszem, hogy az osztrák agráriusok felülemelkednek osztályérdekeiken és a nagy köz érdekét fos'iák tekinteni, amely azt parancsolja ugy magyar, mint osztrák részről, hogy a szerződés, a jog, a méltányosság és a kölcsönös érdekek összeegyeztetése alapján minél előbb létrejöjjön. Sok szó esett a minap a magyar—francia szerződésről. Éles kritikának vetették alá a szerződést jobbról és balról. Tudom, hogy t. politikai barátaim közül is vannak, akik a szerződéssel szemben bizonyos aa-ffályokat táplálnak. Én nem látom ilyen sötétnek a helyzetet. Én hive vagyok a magyar nemzeti iparnak és kész vas-vök érte minden áldozatot meghozni, de az áldozatkészségnek is van határa. (Uay van ! a jobboldalon.) Ha gróf Apponyi Albert azt mondotta, hogy szobrot kell emelni a magyar adófizetőnek, akkor szobrot érdemelne a magyar fogyasztó is, mert óriási áldozatot hoztunk azért, hogy a magyar ipart megteremthessék. (Ugy van ! a jobboldalon.) De ha egy szerződés a mai érdekeink figyelembevételével lehetővé teszi, hogy olcsó iparcikkek bejöjjenek az országba, akkor nem szabad azt a szerződést a limine elutasítani, mint ahogy Nagv Emil t. barátom teszi. Nagy Emil t. képviselőtársamnak legfőbb kifogása a szerződés ellen a trianoni szerződés 203. §-a, amely azt mondja, hogy »az áru bevitelére, kivitelére vagy átvitelére vonatkozó minden kedvezménymentesség, vagy kívánság, melyet Magyarország bármely szövetséges és társult államnak vagy akármely más külföldi országnak nyújtana, egyúttal és feltétlenül kiterjed minden további kérelem és ellenszolgáltatás nélkül valamennyi szövetséges és társult államra is.« Ő ebből azt következteti, hogy mindazok a kedvezmények, amelyeket Franciaországnak adunk, minden további nélkül átszállnak a csehekre is. Tisztelt képviselőtársam figyelmen kívül hagyja a 215. §-t, mely azt mondja, hogy »a fenti I. fejezetben Magyarországra rótt kötelezettségek érvényessége a jelen szerződés életbelépésétől (1921 július 6.) számitott öt év múlva megszűnik, ha csak a szövegből más nem következik, vagy a nemzetek szövetségének tanácsa ennek a határidőnek eltelte előtt legalább 12 hónappal akként nem határoz, hogy ezek a kötelezettségek változtatással vagy anélkül további időre is érvényben maradjanak.« »De megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa ellenkező határozata nélkül a 200., 201., 202. vagy 203. cikkekben Magyarországra rótt kötelezettségekre a jelen szerződés életbelépésétől számitott három évi határidő eltelte után nem hivatkozhatik az a szövetséges és társult hatalom, amely nem részesítené Magyarországot a viszonosságnak megfelelő elbánásban.« Ez annyit jelent, hogy ha Csehország reflektálni akar azok kedvezményekre, melye! kel mi Franciaországnak adunk, akkor neki ugyanazon kedvezményeket kell adnia agrárcikkekben, melyeket a jugoszlávoknak és románoknak adott. Ez a rendelkezés tehát kiveszi a 203. § méregfogát, épen ezért én ezt a szerződést nem tartom olyan sötétnek és veszedelmesnek, mint ahogy tisztelt képviselőtársam odaáll it ja, politikai szempontból pedig hibának tartanám, ha ezt a szerződést visszautasitanók, mert ez csak zavarná azt a kedvező atmoszférát, mely főleg Locarnó óta Franciaország részéről megnyivánul. A leszerelés keresztülvitelének előkészítése mellett a kisebbségi kérdés különböző feladatai azok az állomások, melyeket a hatalmaknak el kell érniök azon az utón, amelyre Loearnóban léptek. Amennyire bevált a nemzetek szövetsége gazdasági és pénzügyi téren, annyira csődöt mondott a kisebbségi kérdés megoldása terén. Helyesen állapította meg Huszarek volt osztrák minister el nők egy hasonlatában a legyőzött hatalmak szerepét a népszövetségnél a kisebbségi kérdés tekintetében. Azt mondja, hogy a kisebbségek és a népszövetség elé panasszal járuló legyőzött nemzetek helyzete a népszövetségnél, hasonlítható ahhoz a helyzethez, amellyel a német birodalmi gyűlésben a XVII. és XVIII. században a városok kiküldöttei birtak. Ezek esak állva hallgathatták meg a tanácskozásokat, melyeket a széken ülő lovagok és nemesek folytattak. T. Nemzetgyűlés! A nemzetek szövetsége-